Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
4234 Mindegyik előterjesztés hangsúlyozza a felnövekvő nemzedékek történelemismeretének fontosságát, a szemléletformálás, a személyiség kialakulásának jelentőségét. Ez nagyon helyes. Ám ha már végre tudunk nyíltan beszélni múltunk trag ikus fejezeteiről is, ezt a szabadságot ne használjuk arra, hogy rossz példát mutatunk, hogy mi magunk torz képet festünk ezekről a fejezetekről. Ezért nem helyeslem, ha egyik korszakot, mondjuk, a kommunizmus időszakát a legnagyobb traumának minősítjük a modern magyar történelemben. Mintha lehetne itt méricskélni, lennének mértékegységek, amelyek tökéletesen eligazítanának a besorolásban, például a nácinyilas rémuralommal való idétlen és hamis összevetésben. Mert már a felvetés is helytelen és káros. Fölö sleges feszültségeket teremt, az önismeret helyett tévutakra visz. Minden tragédia, minden kegyetlen korszak önmagában értelmezhető, és önmagában elfogadhatatlan. Nem akarok itt történetfilozófiai fejtegetésekbe bocsátkozni, ám nem tartom szerencsésnek, ha megismerhető objektív valóságról beszélünk az indoklásban. Még akkor sem, ha a múzeumban ismerhető meg ez az objektív valóság. Furcsa ezt olvasni egy kereszténydemokrata előterjesztésben, ugyanis erősen marxista színezete van. Elég régóta vitatkozik az is meretelmélet a valóság megismerhetőségéről, itt legyen most elég annyi, hogy a tények feltárása csak része a történelem tanításának, a történészek tevékenységének. Ugyanígy része a tények interpretálása, magyarázata, az összefüggések felmutatása. Itt keres endő a mi felelősségünk is, például annak elfogadásában, hogy bizony sokszor szerencsésebb a történészekre bízni a magyarázatokat és a politikának egy kicsit hátrébb húzódni. Ilyenkor törekszik a politika valóban a tárgyszerűségre, ha úgy tetszik, az objek tivitásra. Amikor a megítélésben, a minősítésben szerény tud maradni. A Lehet Más a Politika tehát támogatni fogja mind a három határozati javaslatot. Egyszerre mind a hármat, és nem egyiket kicsit jobban, a másikat pedig kevésbé. Hozzá kell tennem, hogy a szimbolikus ügyek, az emlékezetpolitika nagyon fontos dolog, de egyben nagyon sérülékeny is. Ha nem bánunk vele csínján, mértékkel, akkor bizony hamar veszíthet jelentőségéből. Ha túl sokszor nyúlunk a szimbolikus ügyekhez, fennáll a veszélye, hogy éppen az ellenkező hatást érjük el. Érdektelenné válnak esetleg még azon korosztályok számára is, akiknek éppen a tudatát, szemléletét kívánjuk alakítani. Azzal kezdtem, hogy üdvözlöm az együttes általános vitát, mert alkalmat nyújt az egységes kezelésre, üzenhe tünk vele, hogy el kívánjuk kerülni a káros szembeállításokat. Igazán akkor volnék nyugodt, ha az előterjesztők máshogyan rendeződnének el. Mondjuk, a kereszténydemokraták indítványoznák a fiatalok számára az auschwitzbirkenaui haláltábor helyén kialakít ott emlékhely meglátogatását, a szocialisták kezdeményeznék a recski tábor meglátogatását, és mindenki javasolná a Terror Háza Múzeum megtekintését. Azt remélem, hogy ez is eljön. Azt remélem, hogy a mai vita ebbe az irányba teszi meg az első lépéseket, és abban is bízom, hogy nem a hadakozás folytatódik, hanem a kölcsönös megértés őszinte szándéka vezet mindannyiunkat. Ezért fogjuk támogatni mind a három határozati javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Osztolykán Ágnes tapsol.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Ké tperces időkeretben megadom a szót GaudiNagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A három javaslat vitájában nagyon nehéz azért elvonatkoztatni attól a szemponttól, amit úgy tudok összefoglaln i, hogy igenis különbséget kell tennünk a kompenzáció, tehát mind a szellemi, oktatási kompenzáció erőforrásai között, mind pedig a pénzügyi jóvátétel szempontjai között, amikor a különböző diktatúrák időszakát vizsgáljuk. Mit értek ez alatt? A kettős mérc e tilalma teljesen adekvát és szükséges ebben az ügyben. De! Ne felejtsük el, hogy négy évtizedig egy olyan kommunista rendszer működött Magyarországon, amely csak és kizárólag egy diktatúra bűneiről beszélt, kizárólag ezeket mutatta be, erre építette föl
