Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 21 (279. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ERTSEY KATALIN (független):
3920 a gazdasági erőszakra, külön adtunk be az intézményi bántalmazásra, hogy lehetőséget adjunk a kormányoldalnak, hogy kiválogatva azt, amivel valamit tud kezdeni, végső soron javítsunk ezen a törvényszövegen. Szeretném megindokolni, hogy miért tartjuk fontosnak, hogy az intézményi bántalmazás is bekerüljön ebbe a törvénybe. Családon belüli erőszaknak nevezzük a háztartáson belüli erőszakot, bár kicsit idegen a magyar nyelvtől, de valójában jobban megfogja a dolgot olyan tekintetben is, hogy a mi módosítónk azt mondja, ho gy bárki, aki ugyan nem a kormány által javasolt gyám és gyámolt viszonyban van, vagy gondnok és gondnokolt viszonyban, de egyébként valóban az adott, kiszolgáltatott helyzetben levő áldozatnak nevelője, gondozója, tehát másfajta jogviszonyban van vele, er re is terjesszük ki ezt a tényállást. Mondok egy példát. Ha egy lakóotthonban vannak fiatal gyerekek, de beszélhetünk természetesen idősekről is, szociális otthonról, fogyatékosok otthonáról, bármiről, ott az a nevelő, aki váltásban többnyire együtt van a gyerekekkel nap mint nap, nem hivatalos gyámjuk. Többnyire az intézmény legfelsőbb vezetője a hivatalos gyámjuk, tehát ha őket, a velük nap mint nap a háztartásban együtt élő nevelő, gondozó, akinek a leginkább kiszolgáltatottak, és figyelmeztetem önöket, még a családnál is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak ezek a gyerekek vagy fiatalok, vagy idősek is akár, ha őket abúzus éri ebben a jogviszonyban, a jelen javaslat nem tartalmazza ezt. Ezért kérem megfontolásra, hogy ezt a kapcsolódó módosítót, ami az i ntézményi bántalmazottak körére kiterjeszti a javaslatot, vegyék még egyszer elő és vegyék figyelembe. A lelki bántalmazás volt a másik, amire ugyan államtitkár úr azt mondta, hogy hosszas egyeztetés volt, mégis ma délelőtt és ma este fél tizenegy között t udtunk érdemben beszélni arról és próbáltunk együtt masszírozni ezen a törvényen, hogy valami változás legyen, a lelki bántalmazás, a lelki terror, úgy érzem, most már végre értik, hogy miről szól. Azt a verziót, amit a képviselő asszonyok megálmodtak az ö n segítségével, az ön stábja segítségével, elfogadhatónak tartom, és ezzel együtt támogatni fogjuk. A gazdasági erőszak ügyében viszont nem sikerült megérteni a tárcának, illetve gondolom, a képviselő asszonyoknak sem azt, hogy mi az a két speciális eset, amiről itt elég részletesen szóltunk az általános vitában. Két lehetőség van: gazdaságilag függésben tartani, illetve ellehetetleníteni. Ahogy itt már szó volt róla, vagy épp csak annyi pénzt adok neki, hogy ne tudjon lelépni, hogy ne tudjon elmenekülni, a bántalmazó helyzetből ne tudjon hova menni, mert még egy albérletet se tud kivenni addig, amíg nem talál egy más városban máshol munkát, még egy otthonba se tud elmenni, egyszerűen olyanfajta anyagi függésben tartja az illető a bántalmazott áldozatot, hog y az ne tudjon kilépni, illetve konkrétan ellehetetleníti anyagilag. Tehát ez a kétfajta gazdasági erőszakforma az, amit szerintünk nem próbál vagy nem tud igazán megfogni az önök javaslata. Én azt szeretném kérni, hogy tovább próbáljunk még egy kicsit res zelni azon, hogy hogyan tudjuk megfogni ezeket a - valóban elismerem - Btk. szigorú nyelvezete szerint nehezen megfogható bűncselekményeket, de pontosan azért akartak az áldozatok és az áldozatokat képviselő civilek egy önálló törvényi tényállást, mert enn ek önálló tartalma van. Ha ezt nem sikerül megfogni, akkor keveset léptünk előre. Mindazonáltal azt gondolom, hogy ez a tervezet a módosítókkal és reményeim szerint az általunk benyújtott módosítók támogatásával mégis óriási lépést tesz előre ahhoz képest, ami előzőleg végül is volt, pontosabban nem volt. (22.30) Azt gondolom, 1520 év után végre elindultunk egy folyamatba. Ha ezen a ponton most nem sikerül tökéleteset alkotni, azt gondolom, akkor is sokat léptünk előre, és ebben tényleg szeretném megköszön ni mindazoknak a segítségét, akik részt is vesznek a vitában, és együtt gondolkodtak velünk azon, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket ezek szerint a tárgyalóasztalnál valami oknál fogva nem tudtak a civilektől elfogadni, talán tőlünk - nekünk ugye, az a dolgunk, hogy felhangosítsuk a civilek hangját - elfogadják, és találunk megoldást.
