Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 14 (277. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
3603 szerepel ez a megállapítás, hogy ennek ellenére szükséges a sértett együttműködése. Ezt nyilvá n arra a körre kell érteni, mert magában a korpuszban, tehát a törvénymódosítás tételes jogi szövegében ez így nyilván nem szerepel, de ezt egy olyan megállapításnak értékeltem, amely a realitás talaján állva megjegyzi, hogy amennyiben teljesen elutasító a z a személy, aki a sérelmet elszenvedte, akkor nagyon nehezen tud a hatóság bármit tenni. Egyébként itt jöhet be az egyéb szerveknek az egyéb segítő intézményrendszer, amely mondjuk, egy megindított eljárásban segítséget tud nyújtani, esetleg bátorítani tu dja a sértettet, hogy az őt ért atrocitásokat valóban tárja fel. Hozzáteszem, azért arra is van néhány példa, hogy a családon belüli viszonyokban, legalábbis láttam már ilyet, visszaélésszerűen is gyakorolhatják. Erre kevesebb példa van, de azért egy eldur vult viszonyban, egy válóperben azért egymás feljelentgetése is sajnos megesik, de itt ezt csak érintőlegesen tettem hozzá. Azt ugye, el kell ismerni, a népi kezdeményezés volt az, ami idehozta ezt a javaslatot, illetve az azutáni körülmények, bár ezzel az ért nem foglalkoznék részletesen, mert idekerült, és a kormánypárt úgy döntött, hogy legyen egy önálló tényállás. Tehát ebben a körben valami valóban elindult, és jó lenne arra koncentrálni, hogy ezt minél jobb tartalommal kitöltsük. Itt egyébként le is zá rnám ennek a témakörnek az ecsetelését, és áttérnék egy legalább ennyire fontos témára, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére. Nem mostani a téma, már az új büntető törvénykönyvbe is bekerült, és ez többször módosításra került, illetve a büntető törvénykönyv hatálybalépéséhez kapcsolódó törvényben kiegészítésre került ideiglenes intézkedésekkel, illetőleg akár most a távszerencsejáték kapcsán. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy az alkotmányügyi bizottság tagjaként kaptunk egy levelet, amelyet az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökhelyettese, Mátrai Gábor jegyez, ebből egykét mondatot szeretnék idézni, hogy az Országgyűlés előtt is elhangozzon. Arról ír a két levélíró, hogy mily en problémák lehetnek itt a technikai bevezetéssel, és arról számolnak be, hogy tartottak erről egy egyeztetést, amelynek a végső megállapítása: “Annak ellenére, hogy a megbeszélések során számos alternatív megoldást megvizsgáltak szakértőink, egyelőre egy etlen olyan megoldást sem találtak, amely minden tekintetben megfelelt volna a hatályos rendelkezéseknek, így világossá vált, hogy a két szervezet nem tudja teljesíteni a törvényben megjelölt 2013. július 1jei határidőre a biztonságos kézbesítés valamenny i követelményét, tekintettel a szükséges informatikai rendszerek beszerzésére vonatkozó hosszú közbeszerzési határidőkre is.” Miről van itt szó? Egyébként egy 2014. július 1jei határidőt jelölnek meg a hatálybalépésre. Itt arról van szó, hogy önmaguk az é rintett szervek is úgy nyilatkoznak, hogy ezt az új rendszert nem tudják bevezetni. Úgy gondolom, a kormányzatnak figyelembe kellene vennie ezt, hogyha egy ilyen megkeresés érkezik. A konkrétumokra rátérve: amit önök be szeretnének vezetni, és ebben a törv ényjavaslatban is megjelenik, nem pusztán az elektronikus adatok hozzáférhetetlenné tétele, mert ez elfogadható lehet, ha valaki jogsértést követ el, és mondjuk, egy honlapon vagy egy blogbejegyzésen esetleg olyan súlyos jogsértések kerülnek fel, mondjuk, a gyermekpornográfia, ami vitathatatlanul ebbe a körbe tartozik, akkor nyilván mindent meg kell tenni, hogy eljárjunk, és lehetetlenné tegyük, hogyha egyébként bírósági döntés van, ezeknek a megjelenését. Ez a dolog egyik köre. Hozzáteszem, ez azért kiterj esztődött, és itt a gyermekpornográfiát egyfajta sikktémaként bedobva mindenki számára érthető témaként, hogy ezért van szükség a szabályozásra, könnyű indokként felhozni, de bizony ez átcsúszhat abba az esetbe, hogy akár a véleménynyilvánítás szabadsága i s korlátozható lenne. Ráadásul - és ez az, ami valóban súlyossá teszi - itt nemcsak arról van szó, hogy a bíróság hoz egy ítéletet, és egy tárhelyszolgáltatót kötelez arra, hogy azt a honlapot mondjuk, tegye hozzáférhetetlenné, vagy ne engedje, hogy hozzáf érhető legyen, hanem ezen túlmegy, mert hiszen a belföldi tárhelyszolgáltató esetében ez talán még elég is lett volna, ha túlmegy ezen, és olyan megoldást vezet be, amely tulajdonképpen az elektronikus hírközlési szolgáltatót kötelezné arra, hogy ezt végre hajtsa. Ha egyébként a tárhelyszolgáltató ezt nem teszi, ami elsőre nem tűnhet vészes dolognak, viszont ha hozzátesszük, hogy egyéb esetben, mondjuk, ha egy külföldi
