Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik):
3059 később, de újra oda fognak vezetni, hogy ezt szükséges lesz tárgyalni, és lehetőség szerint jobbá tenni. Még egyszer mondom, Varga képviselőtársammal abban száz százalékig egyetértek, hogy azt a tarthatatlan helyzetet - és ha jól emlékszem, a vezérszónoki felszólalásomban ezt el is mondtam, hogy mi azt, egyedüliként a kormánypártok mellett, maximálisan támogattuk, hogy rendet kell vágni, mert az nem tartható, hogy Magyarországon példátlan módon több száz bejegyezett “egyház ” működjön vagy csak papíron létezzen. Ebben egyetértettünk. De a legnagyobb probléma mégiscsak az, hogy köztünk a vita ott van, hogy önök ilyen számszaki meg jogi kritériumok alapján szeretnének rendet vágni, és tettek is rendet benne, mi pedig elsősorban tartalmi alapon, mert ha megnézzük a jelenleg egyházi státusban lévő közösségeket, és távol álljon tőlem, hogy bárkit megsértsek, ezért nem is nevesítek, de vannak ott azért olyan érdekes közösségek és olyan “érdekes” - és nem pozitív értelemben - tevéken ységet folytató közösségek, amelyeknek nem lenne szabad ilyen státusban működni. Nem azt mondjuk, hogy ne létezzenek, ha nekik az a jó, a vallásszabadság nyilván bizonyos értelemben arról szól, ha ők abban a társaságban, azon tevékenységben érzik jól maguk at, akkor tegyék, a kérdés az, hogy az államnak szükségese őket ilyen rangra emelni, egyenlő rangra a kvázi történelmi egyházakkal, és szükségese adott esetben olyan megállapodásokat kötni, ami lehetővé teszi közintézményekben való, adott esetben - még e gyszer, nem nevesítek senkit - hibás vagy káros nézetek terjesztését. És lehet ez akár börtönpasztorációs tevékenység, akár cigánypasztorációs tevékenység, akár bármilyen missziós tevékenység, vagy talán, amit elmondtam egy elég életszerű példával, amikor kórházi beteglátogatásról van szó - ezt nem most mondtam, hanem még a nem tudom, hányadik javaslat kapcsán , ami egyébként nem titok, nyíltan hirdetik is, és akkor egyet most mégis megnevezek, például a Jehova Tanúi, ha ők kórházakban tevékenykedhetnek, a z kinek lesz jó, hogy megtagadják a vércserét meg a véradást, mert egyszerűen az ő tanaik ezt kimondják, ezt hirdetik, és ezt követelik meg az ő híveiktől. Ezek életveszélyes dolgok, hogyha törvényi szabályozás miatt ezek elszaporodhatnak és nagyobb teret nyerhetnek az átlagostól. Úgyhogy ezt nem tartjuk jónak. És talán a vezérszónokimban nem fejtettem ki alaposan, hogy mi mit szeretnénk. Egyébként örömmel látom, hogy bizonyos értelemben most már előkerültek a javaslatban egy picit a mi elképzelésünkre is h ajazó megoldások, mint például, hogy most már egyházjogászok, szociológusok s a többi is véleményt formálhatnak a különböző vallási közösségekről. Mert mit is mondtunk mi rögtön a legelső javaslatnál? A minőségi és tartalmi szempontokat ne a politika bírál ja el, ne az Országgyűlés mondjon át vagy bét, ne a miniszter mondjon át vagy bét, hanem egy olyan testület, amely lehetőség szerint a legszakavatottabb. Most nyilvánvaló, hogy itt csak talán kevésbé rosszat lehet felállítani, nem tudjuk, hogy vane ideáli s megoldás. Most én a szubjektív véleményem nem mondom, hogyan lehetne egy paragrafussal rövidre zárni ezt a javaslatot, de gondolom, ebben néhányan egyetértünk, de azt azért mondom, ha már tekintettel kell lenni, és mondjuk azt, hogy helyesen tekintettel kell lenni sok mindenre és sok mindenkire, akkor meg kell találni azt az objektív mércével mérve lehető legoptimálisabb megoldást, ami a legkevésbé sértő különböző hívőkre vagy vallási közösségekre. És a Jobbik javaslata az volt a kezdet kezdetén - és egyé bként most is ezt javasoljuk, hogy ez milyen formában, az “lényegtelen” , hogy amiben mindenki megállapodott szintén a kezdet kezdetétől, és ma sincs vita benne, az az 1895ös irányelvek és az az alapján Magyarországon történelmi egyházaknak tekinthető kö zösségek. Jöjjön létre egy olyan testület, amelybe a történelmi egyházak delegálnak egyegy személyt, a Magyar Tudományos Akadémia delegál tagot és a mindenkori parlamenti frakcióval rendelkező frakciók egyegy szakértőt, nem politikust. És azt gondoljuk, hogy a politika is bizonyos értelemben beleszólt, hiszen a legnagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok és frakciók is legalább véleményezési és adott esetben szavazati joggal is részt vesznek egy ilyen testület ülésén. De tudunke ettől objekt ívabbat vagy optimálisabbat, hogy minden történelmi egyház, a Magyar Tudományos Akadémia és nem a
