Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság beszámolója; a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság beszámolójának elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság beszámoló... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3001 Mennyiben igazolható és ki fogja ezt a mélységkülönbséget definiálni? Eddig azt hittük, hogy a hivatalok - a Kehitől az ÁSZig - az én nevemben, az állampolgár nevében járnak el. Most kiderült, hogy lehet, hogy úgy járnak el, csak ők többet tudhatnak, mint az, akinek a nevében eljárnak. Nem véletlenül nevezik ezt a törvényjavaslatot lex átlátszó.hunak, mert összefüggésben az ilyen nevű portál trafiktörvény körül kutakodó adatkérésével, nevezhetnénk lex trafiktörvénynek is. Ez a gúzs egyik el eme, hogy ilyenkor a hatóság és a hivatal nem tehet semmit, és ha jövőre megint hasonlóan korrekt jelentést láthatunk, akkor nem is fog tudni ezzel foglalkozni, hiszen nincs olyan jogosítványa, hogy a törvények ellen szót emeljen. De láttuk azt a példát is , amikor a hatóság és a hivatal meg kellett hogy hajoljon egy valószínűleg neki nem tetsző törvényváltozás előtt. Ugye, szó volt arról, elnök úr és a hatóság állást foglalt egyszer egyféle módon a lakáson való aláírásgyűjtés és politikai propaganda ügyében - akkor egy ellenzéki párt esetében vetődött ez fel, de biztos vagyok benne, hogy nem ettől volt az az álláspontjuk, ami , ámde utána egy törvényi változásnál szét kellett tárni a karjukat, mert akkor már a Fidesz aláírásgyűjtéséről volt szó, és azt mond ani, hogy hát istenem, akkor megvan a törvény, ez elrendezte valahogy a dolgot. De a korlátok - és erre már utaltam - látszanak másban is. Az egyik utalást már megtettem, hogy maga a jelentés nagyon helyesen mondja, hogy hát bizony, ott van egy jelentős jo gi korlát, hogy nem fordulhatnak Alkotmánybírósághoz egy törvény ellenében, ez egy jogi korlát, de van bizony egy gyakorlati korlát is, és ez is kitűnik a jelentésből, épp azért, mert tisztességes jelentés. Mindnyájan tudjuk, hogy elharapózott az a nagyon is gyanús, a politika szürkezónáját jelentő eljárásmód, hogy nagyon fontos, alapvető törvényeket - néhol alaptörvénymódosítást is - nem a kormány terjeszt elő, amelynek kötelező egyeztetési eljárásai volnának, éppenséggel saját hatóságával is - illetve ne m saját hatóságával, hanem az említett hatósággal , hanem egyéni képviselői beadványok sorával küzdünk meg. És az egyéni képviselőknek természetesen - mint tudjuk - nincs ilyen egyeztetési kötelessége. Éppen ezért maga a jelentés teszi szóvá, hogy komoly mértékben csökkent a hivatalból eléjük terjesztett, véleményezésre szánt törvényjavaslatok száma. Szerencsére ez is kiderül: olykor, ha úgy tetszik, szorgalmi feladatot végeznek, és ha úgy érzik, hogy nagyon nagy a gáz - bocsánat a nem irodalmi kifejezésér t - vagy valami büdös, akkor csak elkezdik véleményezni ezt a törvényjavaslatot, de föltehetőleg ez nem a kellő időben és a kellő eljárással, és semmiképpen sem kötelező módon jut eléjük. Ez a gúzs, de mivel dicsértem a táncról, a gúzsba kötve mégis táncol ásról szóló pontos jelentést, hadd utaljak ennek két olyan pontjára, ami benne van, és komoly meggondolást jelent a parlament, a kormány és az önkormányzatok számára is. Ebből is két fölismerést, a hatóság két - ha úgy tetszik - döntését szeretném a tanuls ágok kedvéért idézni. Az egyik, hogy állást foglaltak az önkormányzati szégyenlisták egyik fajtája ügyében, az adósságokkal kapcsolatos fajtája ügyében, miszerint ezt adatvédelmi szempontból aggályosnak mondták ki. Hát akkor pláne érdemes ezt a tanulságot kiterjesztenünk, és az egyéb szociális szempontú önkormányzati szégyenlisták gyakorlatával szakítani, legyen bárki polgármester azokban a városokban, ahol ilyen gyakorlat volt eddig. Tudjuk, hogy okozott ez konfliktusokat itt a különböző segélyezettek ügyé ben. A másik, amire nagyon helyesen és pontosan fölhívja a figyelmet a jelentés, hogy bizony a közmunkaprogramban megjelentek vagy részt vevők adatai is védendő személyes adatok. Ezt megint fontos általános tanulságnak is érzem, nem csak a konkrét közmunká ra vonatkozólag, hogy nem tehetünk állampolgár és állampolgár között különbséget az ő bármely emberi jogát - többek között a személyes adataihoz való védelmi jogát - illetően attól, hogy ő szegény, attól, hogy ő kiszolgáltatott egy önkormányzatnak vagy épp enséggel a saját élethelyzetének. Örülnék tehát, ha mind a szégyenlisták dolgában, mind az ilyen szempontú állampolgári egyenlőség dolgában, ami a szegényekre és a kiszolgáltatottakra nem kevesebb, hanem pluszfigyelmet szán, levonhatnánk a jelentésből az á ltalános tanulságokat is.
