Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - Határozathozatal a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MIRKÓCZKI ÁDÁM, Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2984 szabályozás jogi megalapozásával teljes mértékig egyetértek, és meggyőződésem, hogy ha ehhez a kérdéshez ilyen hozzáállással állnánk hozzá, és a vita v alóban arról szólna, hogy érvre érvet mondunk, valóban arról szólna, amiről az előterjesztés szól, akkor egy minőségi törvény alkotására volna lehetőség. Visszatérek egyetlen mondatra: én azt hittem, hogy az ellenzéki padsorokból meg fogják dicsérni azt a megoldást, hogy a magyar törvényhozás meg kívánja nyitni a bírói utat, a jogorvoslat lehetőségét a szabályozásban. Azt vártam, de bocsánat, lehet, hogy akkor lelkiismeretvizsgálatot kéne tartanom, hogyha megdicsérnének az ellenzéki oldalról, de ezt most h agyjuk. (Nyakó István: Az mindig ránk fér.) Igen, én legalább szoktam. Tudja, képviselő úr, az a kettőnk közötti különbség, hogy nem dicsekszem, de legalább szoktam. (Nyakó István: Erősebben kell csinálni, képviselő úr.) Igen. Azt gondolom, hogy ha elfogad juk azt, hogy egy demokratikus jogállamban a törvényeknek vagyunk alávetve, ha elfogadjuk azt, hogy a kétfokozatú elismerési eljárás kellő biztosíték arra, hogy a nyilvánosság előtt folyjon, a kétfokozatú eljárás teljes biztosíték arra, hogy a jogorvoslat az első szakaszban és a másik szakaszban is érvényesüljön, akkor helyes megoldást találhatunk. Még egy dolgot engedjenek meg: azokra a kritikákra, bár nem tartozik ide, hanem a negyedik alkotmánymódosításhoz tartozott volna, amit itt felhoznak, úgy zárójel ben jegyzem meg, hogy azért most nemcsak a nemzetiségi törvényről beszélünk, ahol szintén a parlament ismeri el a nemzetiségeket, hanem engedjék meg, hogy még egy dolog megemlítsek: hogyha valaki ennyire kényes vagy ennyire félreérti a magyar parlament sze repét, akkor meg kell állapítanom, hogy az Alkotmánybíróság minden tagját a magyar parlament választja meg. De ugye, képviselőtársaim, ebből nem fogják azt mondani, hogy a magyar Alkotmánybíróság egy politikai szervezet? (Nyakó István: Alakul a dolog.) Kös zönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : A KDNP képviselőcsoportjából Lukács Tamás vezérszónokot hallottuk. Következik Mirkóczki Ádám képviselő úr, a Jobbik frakciójából, aki előre jelezte, hogy innen, az előadói pu lpitusról szeretné a vezérszónoki körben a 30 perces időkeretet kihasználni. Öné a szó. MIRKÓCZKI ÁDÁM , Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Azt gondolom, egy il yen súlyú kérdésben méltó és helyes lenne, és szeretne az ember megfelelő alázattal, emelkedetten, korrekt módon hozzáállni, de azok kedvéért szeretném kiemelni, hogy ez talán miért nincs a megfelelő mederben, mert az elmúlt két vagy inkább három évben azé rt egy olyan jogalkotási káosz folyt az egyházügyi kérdéseket illetően, amelyeket talán sokan nem is ismernek megfelelően vagy nem is tudnak. Ezért nem csoda, hogy a törvényt nem támogató vagy eddig nem támogató frakciók és képviselők nem tudtak elmenni am ellett, hogy hogyan is jutottunk idáig, és én sem tudok elmenni amellett, hogy hogyan jutottunk idáig. Ne felejtsük el, és szeretném rögtön az elején hangsúlyozni és többször aláhúzni, hogy a Jobbik volt talán egyetlen - a kormánypárti frakció kat nem számolva vagy a kormánypárti frakciókkal egyetemben, ellenzéki oldalról mi voltunk az egyetlenek , akik azt mondtuk, hogy igenis helyes és szükségszerű az, hogy az 1990es szabályozást valamilyen formában újraalkossuk, újragondoljuk. Mert az mégis csak tarthatatlan, hogy 2010ig bezárólag közel 300350 bejegyzett egyház volt Magyarországon. Ez azért, azt gondolom, egy tőlünk jóval nagyobb országban, egy tőlünk vallási, kulturális értelemben jóval plurálisabb országban vagy akár kontinensen sem bizto s, hogy korrekt és helyes lenne, de egy tízmilliós, történelmét, történetét véve pedig abszolút keresztény országban mindenképpen furcsa. És abszolút támogattuk, hogy ezt szabályozzuk újra, és ebben a sok száz, mindenféle bejegyzett egyházban azért találtu nk a boszorkányszövetségtől az autószerelők egyházáig nagyon sokfélefajta destruktív bizniszszektát, és mi voltunk - még egyszer mondom - az egyetlenek, akik azt mondtuk, hogy helyes, szabályozzuk újra. De ugye, hogy mégis hogyan sodródtunk mi is a
