Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - Határozathozatal a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MIRKÓCZKI ÁDÁM, Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2985 törvén y elfogadására nemet mondó frakciók közé, hát ez abszolút tartalmi alapon történt, nem pedig az állandó ellenzéki, opponens magatartásunk mondta vagy mondatta velünk - és most sem az mondatja velünk , hogy ez így nem jó. Ugye, volt egy alapvető különbség köztünk és mindenki más között - és itt akár ellenzéki, akár kormánypárti frakciók álláspontját mérlegre tehetjük vagy figyelembe vehetjük , mi azt mondtuk, hogy ha úgy tetszik, kvantitatív vagy statisztikai, vagy jogi formulák helyett sokkal inkább a min őségi és a tartalmi szempontok döntsenek azokban a kérdésekben, hogy adott esetben ki lehet egyház, mely vallási felekezetnek van helye Magyarországon az egyházak sorában, ne pedig az, hogy hány tagja van vagy éppen mikor lett bejegyezve. Ugye, számtalansz or elmondtuk, és most is elmondjuk, hogy ha idestova kétezer évvel ezelőtt ilyen vagy ehhez hasonló logika mentén léteztek volna törvényi szabályozások vagy “jogszabályi” keretek, mondjuk, a Római Birodalom területén, akkor Jézus Krisztus sem alapíthatott volna egyházat. Tehát azt gondolom, ez egy nagyon sarkított példa, de pontosan a lényegét fogja meg, és ezért van az, hogy nekünk ez kezdettől fogva nem tetszett, hogy mennyiségi, számszaki meg jogászi kritériumokat támasztunk kizárólag. Tehát az 1994. évi törvény tényleg katasztrófa volt, és behozták önök, és ugye, államtitkár úr akkor még nem volt, behozta a kormány, illetve behozták a kormánypárti képviselők az első egyházügyi törvényt, amely háromszintű szabályozást jelentett volna a magyar egyházak vag y leendő egyházak sorában. (11.30) Ebből egyedül az első szint volt az, amiről emlékeim szerint minden egyes frakció csak dicsérőleg szólt, tehát az első szint volt az, amivel senki nem vitatkozott, hiszen az 1895. évi szabályozást vette alapul, és ez volt az, amely lényegében a történelmi egyházak kategóriáját fedte le. Az összes többinél bejött a 20 év honosság, és akkor még önök 1000 főben kívánták megállapítani, hogy akinek a tagsága vagy híveinek száma eléri az 1000 főt, az lehet egyház, aki mondjuk, 9 99, az nem. Azt gondolom, ez is mutatja, hogy mi volt ezzel a probléma. Aztán mielőtt az első egyházügyi törvény zárószavazására sor került volna, egy úgynevezett koherenciazavarra való hivatkozással az önök egyik képviselőtársa behozott egy módosító indít ványt, amely lényegében egy teljesen új törvényt tett az asztalra. Ugye emlékeznek rá? Óriási felháborodás, kisebb fajta botrány keveredett, és akkor volt az, amire itt már hivatkoztak, hogy egyes képviselők talán a kelleténél jóval vehemensebben - az indu latoknak gátat nem szabva - próbálták kifejezni nemtetszésüket a törvény kapcsán. Aztán önök is belátták végül, természetesen el nem ismerve, hogy ez így nem jó, és jött egy harmadik verzió, amely pedig az első kettőnek valami ötvözete volt, de merőben más volt az is, mint az azt megelőző két tervezet. Ez ugye, ha jól emlékszem, bőven advent idejében került az Országgyűlés elé, és akkor volt a következő vagy az ezt megelőző vezérszónoki kör az egyházügyi törvényben. Vissza lehet keresni a jegyzőkönyvekben: egészen elképesztő érveléstechnikai formulákat alkalmaztak egyes kormánypárti képviselők. A legnagyobb adu ász - ha úgy tetszik - az volt, hogy milyen csodálatos, hogy a Magyar Országgyűlés advent időszakában tárgyalja ezt a nagyon komoly és nagyon fajsúly os javaslatot. Ezzel csak az a probléma, hogy ebben nem az volt a csodálatos, hogy adventi időszakban tárgyaltuk, hanem az, hogy miért került újra és újra és miért kerül most is újra és újra a Magyar Országgyűlés elé ez a nagyon komoly törvény. De ha már 2 0 évig - ha rosszul is, de - működött, és azt mondjuk, hogy nyúljunk hozzá, és nagyon helyes, hogy nyúljunk hozzá, akkor miért kellett folyamatosan, lóhalálában, ideoda kapkodva, senki által nem tudva, kikkel egyeztetve, milyen ismérveket figyelembe véve, kiknek a véleményére adva, kiknek a véleményét elhallgatva, valahogy mindig alakított a kormánypárt vagy alakítottak a kormánypártok egyes képviselői ezen a javaslat. Aztán most itt vagyunk újra, 2013. április 30án, negyedjére, egy negyedik egyházügyi tö rvénnyel, amelyre megint azt mondom, hogy értem a szándékot, és a Jobbik nem azért tiltakozik, mert nekünk ellenzékből kötelességünk tiltakozni, hanem azért, mert folyamatosan bebizonyosodott,
