Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 29 (272. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvénynek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2894 ugyanakkor se mmilyen módon nem áll kapcsolatban azzal a gazdaságpolitikával, amely munkahelyteremtéssel kívánná megoldani a kivándorlást, mert nem nagyon látjuk, hogy munkahelyek jönnének létre azon fiatalok számára, akik diplomával rendelkeznek. Hasonlóképpen meglehet ősen abszurd megoldásnak tekintjük, ez az általános vitában is elhangzott és a képviselő asszonyok és képviselő urak kedvéért mondom el, akik nem feltétlenül vettek részt minden egyes fordulóban, hogy itt 3, 5, 6 évnyi tanulmánynak megfelelő időhosszt kell a diploma megszerzése utáni két évtized alatt magyarországi munkahelyen vagy magyarországi munkavállalónál eltölteni. Jelen pillanatban úgy látom, hogy Magyarországon az elhelyezkedés kérdését két évre nem lehet előre látni, nemhogy két évtizedre. Márpedi g itt mégiscsak egy adminisztratív előírásról van szó, minimum a most bekerülő, a 201314es tanévben tanulmányait megkezdő hallgató számára. Tegyük fel, hogy ő egy 3 éves képzés után szerzi meg a diplomáját; az azt követő, a diplomája megszerzése utáni 20 évre kell valamiféle vállalást tennie azzal, hogy most, 2014ben aláír egy nyilatkozatot. 2014 szeptemberében tehát a felsőoktatásban állami ösztöndíjban részesülő hallgató aláírja azt, hogy az elkövetkező 23 éven belül, 3 plusz 20 éven belül ő egy, az ál lam által - most még egyszer nem részletezem - előírt kötelezettséget vállal. (19.10) De, amint mondtam, olyan helyzetbe hozzuk a hallgatót, amelyet ő ugyan aláírhat, csak nem tud belátni, mert objektíve nem teremti meg neki a politika azt a lehetőséget, h ogy ezt a vállalását felelősséggel belássa. Ezeket a kérdéseket az előbb említett, az LMPs képviselő asszony által tett módosítások csiszolgatják, jobb irányba viszik. Ugyanakkor a törvény eredeti szövegében és a módosított szövegben is van olyan kitétel, amit itt is szeretnék szóvá tenni és leginkább a tisztelt államtitkár úr és a felsőoktatási vezetés, a felsőoktatáspolitikát jelenleg irányító vezetés szíves figyelmébe ajánlani, ez pedig nem más, mint a részösztöndíjak kérdése. Ismételten fölhívom a fig yelmet, és tisztelettel kérem, hogy erre legyenek figyelemmel. Szerintem ez a konstrukció semmire való, úgy gondolom, nem tudja betölteni a helyzetét, kötelezettségeket von, miközben felerészt nyújt, azt a pénzt, amely részösztöndíjakra kerül az állami köl tségvetésből, inkább ajánlanám az önök rendszerében teljes állami ösztöndíjba fordítani. Világos, hogy durván kettő az egyhez ennek a tartalma, de inkább tartom szerencsésnek, hogy több teljes állami ösztöndíjasunk legyen, mint kevesebb számú részösztöndíj as, mert ez a forma a jelentkezők körében sem népszerű, az intézmények sem tudnak vele nagyon mit kezdeni, és számos helyen előfordul. Tisztelt elnök úr, ennyit kívántam elmondani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm sz épen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fideszképviselőcsoport. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, az általános vitára ezzel nem kellene visszakanyarodni, ugyanis amiről mos t Hiller képviselő úr beszélt, azt az általános vita során már elmondta, és akkor a Ház erről beszélt. Akkor világossá tették az álláspontjukat, hogy a közpénzen kitaníttatott hallgatótól nem várnának el semmit, gyakorlatilag az rendben van, hogy Magyarors zág szponzorálja akkor Európa gazdagabb országait. Mi ezzel a filozófiával nem értünk egyet. Szeretnék a részletes vita kérdéseire kitérni. Gyakorlatilag az, amit Osztolykán Ágnes javasol módosítani, különösen itt a 2. pont alatt, azt kell mondanom, gyakor latilag az egész benyújtott törvény visszavonását tartalmazza, tehát tartós és komoly vitát ezzel kapcsolatban nem gondolunk folytatni, pontosan azért nem, mert ugyanaz a filozófia jelenik meg benne, amelyről most Hiller képviselő úr beszélt. Itt nem értün k egyet. Azt gondoljuk, hogy ha közpénzből kapnak valamilyen támogatást a hallgatók, akkor azért jogosan a magyar társadalom valamit viszont el is várhat tőlük. Azt gondolom, nem lehetetlent kérünk, nem lehetetlen időkereten belül kérjük ezt. Nem hiszem,
