Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 22 (270. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
2661 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most képviselőcso portonként egy képviselő, valamint az elsőként felszólalásra jelentkező független képviselő kétperces időtartamban felszólalhat. Kérdezem, kíváne valaki élni a lehetőséggel. Megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak, Fideszképviselőcsoport. L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament kulturális és sajtóbizottsága valóban megtárgyalta az előterjesztést, és mind a kormánypárti képviselők, mind a szocialista képviselők tartózkodtak a szavazás sorá n. Ezzel kívánták azt kifejezni, hogy alapvetően azzal a szándékkal nincsen bajunk, hogy mind a török, mind más olyan népcsoportokkal és államalkotó nemzetekkel, amelyekre az előbb képviselőtársunk is utalt, s amelyeket fölsorol az előterjesztés, baráti ka pcsolatokat ápoljunk. Ugyanakkor azt valljuk, és megerősíteni tudom csak azt, amit az előbb a képviselőtársam elmondott, tudományos kérdések megvitatásának a helye nem az Országgyűlés, hanem a Magyar Tudományos Akadémia és más tudományos szervezetek és int ézmények. Mindazzal együtt, hogy lehet arról akár érzelmi alapon vitákat is folytatni, hogy a magyarság eredete hova vezethető vissza, és hogy vane egyébként a nyelv és a genetikai származás vagy rokonság között különbség, lehete tenni egy disztinkciót a kettő közé, ami szerintem egy értelmes és érdemleges értelmiségi vita tárgya lehet, mi alapvetően előre tekintünk. Mi alapvetően nem a múltból akarunk megélni. Nem az fontos számunkra, hogy harcos turáni nép leszármazottai vagyunk avagy nem, hanem az, hog y egy sikeres, haladó szemléletű, modern és komoly eredményeket felmutatni képes nemzetként éljünk Európában. Tehát számunkra a jövő a fontos, aminek az alapja természetesen a múlt, stabilan állunk, és pontosan tudjuk azt, hogy egy olyan nemzetnek, egy oly an népnek vagyunk a tagjai, amely méltán büszke a hagyományaira, méltán büszke a kultúrájára, a múltjára, a történelmére. Van miről beszélnünk, de az, hogy egyébként mely népekkel milyen fokú rokonságban vagyunk, az a tudomány kérdése (Az elnök a csengő me gkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem a politikáé. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások a Jobbik soraiból.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Gyöngyösi Márton k épviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. Öné a szó kettőperces időkeretben. GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, L. Simon László képviselőtársam pont ennek a javaslatnak a lényegét nem érti, hisze n annak pont az a lényege és az a célja, hogy fölszámoljuk azt a 150 éves vitát, amely húzódik a finnugorizmus és a turanizmus között, azt a 150 éves vitát, amely bizony egy politikailag motivált, Habsburgok által kezdeményezett, az eredetünk teljes megham isítását célzó áltudományos álláspont volt, ami természetesen a bolsevikoknak, a kommunistáknak, a szocialistáknak is később jól jött, azzal a céllal, hogy fölszámolják és a nemzettudatunkat valamilyen módon kisebbítsék. Ennek a javaslatnak pont az a lénye ge, hogy azt a féloldalas javaslatot, amit itt pár héttel ezelőtt megvitattunk, helyére zökkentse azáltal, hogy a finnugorizmust kizárólag a nyelvrokonságra korlátozza, és ezáltal megnyissa azt a teret a turanizmus előtt, amelynek genetikai vizsgálatok, ré gészeti vizsgálatok, történészi, antropológiai, mindenféle vizsgálatok nagyon komoly alapot teremtenek. Ez nem a mi feladatunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a tudományos kérdésben a vitát lefolytassuk vagy lezárjuk. Mi csak egy határozatot hozunk, és megnyitjuk a lehetőségeket a tudományos élet képviselői előtt. Önök is tudják azt, hogy ezt a vitát úgy lehetne a legjobb módon lezárni, ha mind a kettő javaslatot egymás mellé tesszük, és egyik nem zárja ki a másikat, mind a kettő nek teret engedünk.
