Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 26 (265. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a Kormány általi felülvizsgálatáról szóló 55/2011. (VI. 29.) OGY határozat alapján lefolytatott vizsgálat eredményeiről szóló jelentés, valamint a privatizációs szerződések ... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
2073 Tisztelt Képviselőtársaim! Először is sajnos számot kell vetni a realitásokkal. A vizsgálat módszere részletesen bemutatja azt, hogy a több ezer privatizációs szerződésből egy szelektív megközelítés alapján hogyan került néhány száz kiválogatásra, majd aztán több mint húsz részletesen, további 63 pedig a tranzakciók te kintetében ellenőrzésre. De a dolog azt jelenti, hogy akárhol is eresztjük le e közé a sok ezer - az önkormányzati cégekkel, az önkormányzati szerződésekkel közel tízezer számú - ilyen szerződés közé a mi vizsgálati lakmuszunkat, az nagyjából ugyanazt muta tja meg, ugyanazt mutatja ki, vagyis azt, hogy gyakorlatilag - és ez a legjobb indulatú megközelítés - a szakértelem teljes hiányával, és aztán vannak a súlyosabbak, a gondatlansággal, a felelőtlenséggel, és majd a még súlyosabbak, a hűtlen és gondatlan ke zeléssel, az állami, a nemzeti és az önkormányzati vagyon hűtlen és gondatlan kezelésével zajlottak döntő részben ezek a privatizációs szerződéskötések. Ha pedig mindezt összevetjük a vizsgálatban szereplő cégek és a megkötött privatizációs szerződések idő szakával, dátumával, a pecséttel és az aláírással, akkor azt látjuk, hogy ezek az érintett szerződések három fő szakaszra oszlanak, azok közé terjednek ki: az egyik a spontán privatizáció időszaka 1989től egészen 1991ig, majd a második nagy hullám 1994 é s 1998 között a Hornkormány idején, a harmadik pedig 2002 és 2007 között további kormányok idején, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc kormánya idején. Ehhez hozzájárult még az, mert hiszen itt egy politikai felelősségről is beszélünk, hogy van egy szakma i privatizációs vagyonvédelmi, vagyonértékesítési felelősség is, ez a vagyonkezelést és a vagyonértékesítést végző szervezet és annak vezetői részéről merül fel, ez az, ami 1990től az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Intézet - ennek több neve is volt , tehát az ÁPV vagy az ÁPV Rt. felelőssége tárgyában megjelenik, kezdve 1990nel, Csepi Lajos akkori vezérigazgató működésével, majd sok további vezetővel. Ennyi a bevezető, s még annyi, hogy sajnos igazolódott a félelmünk, amit a határozati javaslat megf ogalmazása során már kezelnünk kellett. Mert a jelentés az összefoglalóban általánosságban azt írja le, a tanulság az, hogy a szempontokat fokozottan figyelembe kell venni, vagyis semmiféle általános szempontrendszer ezeknek a privatizációs szerződéseknek a megkötésekor - környezetvédelmi, kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi szempontokat említek - nem volt. És az is igazolja a félelmünket, amit a jelentés a következő szakaszban tartalmaz, hogy a jövőben javasolt és érdemes a pályázati kiírásban sz ankcióval, például kötbérrel biztosítani a kötelezettséget, és azt vállaltatni kell a vevővel. Vagyis ez is egy olyan körülmény, ami eddig a vizsgált szerződésekben nem volt kötelező, ezek a szerződések úgy köttettek, úgy zajlott a privatizáció, hogy semmi féle környezetvédelmi audit vagy kilátásba helyezett szankció a szerződésekben nem szerepelt. A jelentés tételesen így fogalmaz: a tapasztalatok szerint a szerződések sajnos gyakran egyáltalán nem, vagy elégtelenül, illetve kikényszeríthetetlen módon tarta lmaztak ilyen rendelkezéseket - ha tartalmaztak egyáltalán - az esetek kis százalékában. További sajnálatos tény, hogy a jelentés megállapítja - ez nem a jelentés kritikája, hanem a tartalmára vonatkozó megállapítás , hogy gyakran bemondásra történt minde n a szerződésekben vállalt kötelezettségekkel kapcsolatban, vagyis nem talált a vizsgálat utalást arra, hogy a vevőktől származó információk valóságtartalmát bárki, aki részt vett a privatizációs szerződéskötési folyamatban, ellenőrizte volna - tételesen a z ÁPV Rt. Ezért aztán a jelentés helyesen fogalmaz és jó javaslatot tesz akkor, amikor azt mondja, hogy szükséges az objektív ellenőrzés feltételeinek megteremtése, ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet bemondásra ellenőrizni, hogy a vevő azt mond be a köte lezettség teljesítésével kapcsolatban, amit akar, és azt ugyanakkor nem ellenőrzi senki, a másik fél, a szerződést bonyolító állami szerv mindenféle kontroll nélkül elfogadja. (16.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Azért ez a jelenté s bizonyos reményeket is tápláltat majd bennünk, mert az összefoglalójában aztán megállapítja, hogy a szakhatósági kötelezés és a bírságolás viszont abban az esetben is hatékony lehet, ha szerződéses alapon, például elévülés és megfelelő szankció hiánya mi att nincs lehetőség az ígérvény érvényesítésére.
