Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 26 (265. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a Kormány általi felülvizsgálatáról szóló 55/2011. (VI. 29.) OGY határozat alapján lefolytatott vizsgálat eredményeiről szóló jelentés, valamint a privatizációs szerződések ... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HEGMANNÉ NEMES SÁRA nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2063 Azért olvasta m fel pontosan a feladatot, hiszen ez az anyag, ahogy a bizottságban is elmondtam, hiszen többen hiányosnak találták az anyagot, nem az elmúlt húsz év privatizációjának teljes felülvizsgálatát jelenti, hanem csak és kizárólag azon szerződések felülvizsgála tát, amelyek valamilyen vevő általi kötelezettséggel terheltek voltak. Azt el kell mondanom önöknek, hogy mi magunk is sajnálatosnak találtuk azt, hogy az elmúlt húsz év során a kormányzati ellenőrző szervek, akár az előző kormányzatok alatt is, nem tartot ták érdemesnek ezt az anyagot, illetve ezt a javaslatot vizsgálatra, nevezetesen, hogy a teljes privatizációs felülvizsgálat történjen meg, talán azért is, mert az előző szocialista kormányok alatt még erősen zajlott a privatizáció. El kell hogy mondjam ön öknek, az elmúlt húsz év privatizációs szerződéseinek mennyisége egy óriási adathalmaz volt, hiszen - egy kis statisztika csak a jegyzőkönyv kedvéért - előprivatizációs szerződés 5731 darab volt, és privatizációs szerződésből egyrészt az ÁVÜ, ÁV, ÁPV Rt. i dejében - ezek a Nemzeti Vagyonkezelő jogelődei voltak, privatizációs szervezetek - több mint 4 ezer privatizáció volt, a Nemzeti Vagyonkezelőnél 2 ezer, és a KVInél - hiszen egy időben Kincstári Vagyoni Igazgatóságról volt szó - közel 6 ezer privatizáció s szerződés köttetett, amely nemcsak gazdasági társaságokra, hanem ingatlanokra is vonatkozott. A több száz, több ezer szerződésből, el kell hogy mondjam, sajnálatosan azon szerződések száma, amelyek valamilyen környezetvédelmi, kulturális örökségvédelmi v agy foglalkoztatási szempontok alapján kötelezettséget tartalmaznak, ilyen rendkívül kevés van. Mi jelenleg fellelhető módon egy közel százas számot találtunk. Igen, tisztelt képviselő urak és hölgyek, rendkívül kevés azon szerződések száma, amelyben a vev ő bármilyen kötelezettséget vállalt. Sőt, azt is el kell hogy mondjam, ezen kötelezettségek nagy része nem szankcionált a szerződésben, azaz azt jelenti, hogy nemhogy kötbér nem terheli a vevőt, hanem adott esetben a vevő vállalja, hogy fejlesztési politik ájában környezetvédelmi feladatokat lát el, vagy adott esetben megkísérli a végrehajtását. Amikor vállalta a szerződésben azt a vevő, hogy bármilyen, főleg környezetvédelmi kötelezettséget végrehajt, a vizsgálatunk tárgya volt az természetesen, hogy ezt a végrehajtást lejelentettee, ha lejelentette, azt valaki leellenőriztee, illetve jóváhagytae. De azt el kell hogy mondjuk, hogy sajnálatos módon, mivel ezek polgári jogi szerződések, ezen kötelezettségek és azok végrehajtása, szankciója elévült, már azon esetekben is, ahol még egyáltalán fellelhető a vevő, tehát nem olyan cégekről van szó, amelyek eltűntek az elmúlt húsz év süllyesztőjében, vagy adott esetben már felszámolás alá kerültek. (15.30) Az országgyűlési határozat által megjelölt vizsgált időszak ban, a rendszerváltáskor elindult spontán privatizációtól kezdődően a legutóbbi években történt állami és önkormányzati vagyonértékesítésig bezárólag vizsgálta a szerződéseket. Ez a magyar gazdaság gyökeres átalakulását is jelentette az elmúlt húsz évben, hiszen a rendszerváltás előtti időkre jellemző, szinte kizárólag állami tulajdont ismerő vagyoni berendezkedést a magántulajdon dominanciája váltotta fel. A frissen gazdasági társasággá alakult korábbi állami vállalatok, üzemek, termelőegységek százas nagy ságrendben kerültek elsősorban külföldi magántulajdonba. Mindezenközben sajnálatos módon egymás után számolták fel az új piaci helyzethez alkalmazkodni képtelen gyárakat és cégeket, az elégtelen szabályozási környezetben - különösen az időszak elején - szá mos értékes állami vagyonelem került áron alul magánkézbe. A vállalatokat pedig gyakran olyan szereplők szerezték meg, amelyek alkalmatlanok voltak a szakszerű működtetésre, vagy csupán piacszerzési céllal léptek fel, és a sokszor működőképes gazdasági egy ségeket is bezárták. Élő példa erre - amit a tisztelt Országgyűlés nemrég vizsgált - a cukoripar privatizációja, ahol gyakorlatilag Magyarországon a föld színével tették egyenlővé a cukorgyárakat, és az egyetlen külföldi kézben lévő cukorgyár kivételével n incs Magyarországon sajnos cukorgyár. Az ügyletek rendkívül magas számára, bonyolultságára és a rendelkezésre álló időre, erőforrásokra tekintettel ezért a megközelítést oly módon tettük meg, hogy az ezres nagyságrendű szerződéseket átvizsgálva egyrészt me gnéztük azokat a szerződéseket, vevőket, ahol már
