Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 19 (263. szám) - A 2009-2010. évi Nemzeti Éghajlatváltozási Programról szóló jelentés, valamint a 2009-2010. évi Nemzeti Éghajlatváltozási Programról szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (független):
1855 A sikeres zöldtetőprojekt lehet a nagyvárosokban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyik kulcsa, amely a panelházak tetején létrehozható. Fontos program Óbudán a faluházzal összeforrt külső épületszigetelés és napkollektoros meleg vizes fűtésrásegítés. Az energetikai beruházásokkal, mint már említettem, sok új munkahely is teremthető, ahogy az már a 2010es választási programunkban is szerepelt. A lakosság alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, a szemléletváltozást, a környezettuda tosságot kormányzati programokkal kellene segíteni. Olyan éghajlatváltozási programra van szükség, amely számol a globális folyamatokkal és a lakosság fogyasztási szokásainak kérdéseivel, és kimondja akkor is, ha ez nem hajt rövid távú választási hasznot, hogy a jelenlegi fogyasztási szokások milyen károkat okoznak. Az LMP által képviselt fenntarthatóság szerint a legfontosabb az energiafelhasználással való takarékosság, és hogy olyan termékeket fogyasszunk, amelyek viszonylag kevés fosszilis energiával le ttek előállítva. Ebbe beletartozik például a gépkocsihasználat önkéntes csökkentése is. Az ilyen lépések mind hasznosak a klímavédelem és a fenntartható fejlődés szempontjából egyaránt. A klímaváltozással kapcsolatban olyan nemzeti programra van szükség, a mely a háztartások szintjéig lebontva képes megmutatni, hogy mi mindent tehetünk a mindennapokban az alkalmazkodásért. A klímaváltozás jelentős hatással lesz a hazai agráriumra. Itt számolni kell a kockázatok növekedésével. A mezőgazdaságban az alkalmazkod ást a vízmegtartó talajműveléssel, megfelelő vízgazdálkodással és az adott térséghez legjobban alkalmazkodó művelési móddal tudjuk növelni. Sajnos a közös agrárpolitika támogatási rendszere rossz irányba ösztönzi a gazdálkodókat, amelynek következménye, ho gy mindenütt a szántóföldi gabona, kukorica, napraforgó- és repcetermeléssel próbálkoznak. Az árvizek ellen elsősorban nem gátakkal, hanem - ahol lehet - fokgazdálkodással kell védekezni. Az elmúlt két aszályos év következtében tovább drágulhatnak az éle lmiszerek, akár élelmiszerárrobbanás is bekövetkezhet. A monokultúrás nagygazdaságok helyett több lábon álló és kisebb gazdaságokat kellene kialakítani, ahol a környezet adottságaihoz igazodó, szárazságtűrő növényeket termesztenek. Az aszály rövid távon i s problémákat vet fel, mert egyfelől nagy számban mehetnek tönkre a kistermelők, másfelől pedig az élelmiszerárak megugrása növelheti a legszegényebbek kiadásait. A mezőgazdaságban tehát az egyik legfontosabb kérdés a vízkérdés, hiszen a felmelegedéssel a vízhiány is jobban előtérbe kerül. Azt lehet mondani, hogy a Dunától nyugatra sokkal kedvezőbbek a természetes csapadékviszonyok, mint keleten. Ezenkívül az ország keleti részében a talajok is rosszabbak, sok a könnyen kiszáradó szikes talaj. Az aszályok g yakorisága várhatóan növekedni fog, és ezzel párhuzamosan sajnos belvizek is kialakulhatnak. Az ország keleti részében ugyanazon a helyen tavasszal belvíz, nyáron súlyos aszály. Mégis összességében az a helyzet, hogy van elég víz az országban, a két nagy f olyó nagyon sok vizet tud adni. A felszín alatti vizeket azonban nem szabad túlságosan kiaknázni, ez látszik többek között a DunaTiszaközi homokhátságon is, amelynek egyik gondja éppen az, hogy túl sok vizet vettek ki a talajból. A DunaTiszaközét a FAO hosszú távú előrejelzésében már félsivatagos övezetnek minősítette. A homokhátságon tehát csökken az élelmiszer termelésére alkalmas terület. A vízi társulások helyzetében bekövetkezett tavalyi jogszabályváltozás nem javított a vízgazdálkodás helyzetén. T avaly, amikor a szárazság miatt nem volt mi ellen védekezni, a társulások számára kiderült: az állam a fenntartási költségeiket nem állja. Bár a vízi társulások védekezési munkáit az állam fizeti, az üzemeltetési, karbantartási feladatokat már nem. Ezért ú jra csak a termelőikre vannak utalva, ha finanszírozni akarják tevékenységüket. Erre csak pályázhatnak a vízi társulások, és csak akkor, ha érdekeltségi hozzájárulásokat szereznek. A vízvédelem központosításával elmaradt az érdekeltségi hozzájárulás, az or szág közel 80 vízi társulásából 65en döntöttek úgy, hogy kivetik a hozzájárulást. A természetes csapadék jobb hasznosítása elengedhetetlen, ebben jelentős gazdasági tartalékok rejlenek, hiszen az éves átlagos csapadékmennyiség eléri a két nagy folyó telje s évi vízhozamának felét.
