Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 11 (259. szám) - A Finnugor Rokon Népek Napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1330 megnézni azt, hogy kik lehetnek Magyarország partnerei Magyarország felemelkedésében? Amikor állandóan csak a konfliktust keressük, és külföldi és diplomáciai szinten is folyamatosan csak a konfliktus t keresi a Jobbik, akkor Magyarország érdekeivel szemben politizál. Azt gondolom, hogy minél több országgal kell jó kapcsolatot ápolni, így akár a török népekkel is jó kapcsolatot lehet ápolni (Novák Előd Vágó Gábor felé fordulva közbeszól.) , de erősítsük meg a kapcsolatunkat a finnugor népekkel. Köszönöm szépen. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Képviselőtársaim! Hallgassák türelemmel a felszólalást! Mindenkinek joga van ehhez, joga van a jövőben keresni a gyökereket. (Derültség és taps a kormánypártok és a Jobbik so raiban.) Megadom a szót Horváth János úrnak, a Fidesz képviselőjének. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Interparlamentáris Unió kezdeményezése, ami előttünk van, és emlékeztetni szeretném magunkat arra, hogy ez is egy folyamat része, körülbelül úgy, ahogy Vágó képviselő úr is megérezte: igen, keressük az alkalmat arra, hogy barátokat találjunk. Ez a baráttalálás, keresés nem kell hogy költséges legyen, sőt. Eredményes lehet anélkül, hogy nagy költségvetési elkötelezettségek le nnének. De szorosabban véve, visszatérve a témára, illetve a témához térve: a finnugor népek összetartozása - most rajtakapom magam, hogy új szót használok, a finnugor népek összetartozása , a rokonság annyiféle lehet. Az, képviselőtársaim, és az Országhá zon kívül is, aki a nyelvi rokonságra szűkíti a témát, ott persze gondok keletkeznek. Vagy egyszerű tudományos vagy féltudományos egyetértés vagy elutasítás. De hát van másféle rokonság is! És a finnekkel - most egyelőre hadd mondjak egypár szót a finnekrő l - annyiféle rokonságunk van és formálódott még tovább az elmúlt évszázadban. Ki emlékszik arra? - nemigen emlékszik, én emlékszem, olvasható; a harmincas években, amikor Finnország a Szovjetunióval háborúba keveredett. A Szovjetuniónak szándékai voltak F innország területeivel. Finnország harcba szállt, és Magyarország olyan szimpátiával nézte ezt! Nem küldtünk hadsereget arra a frontra, de magyar asszonyok és lányok sálakat és pulóvert kötöttek a finn harcoló katonáknak, és különböző más eszközökkel a szi mpátia kifejeződött. Annyi fénykép és annyi irodalmi esemény volt a harmincas évek végén Magyarországon a finnekkel, a finn függetlenségi mozgalommal való azonosulás. A fő téma vagy az összekötője nem a valamiféle rokonság, persze, hogy az szerepelt, de mé gis akkor a függetlenségért való harc és az azzal való azonosulásunk. Aztán a diplomáciai kapcsolatokról vagy viszonyokról is mondanék néhány szót. Hogy is van az a három ország? Németh Zsolt képviselő úr olyan jól megvilágította számomra, hogy a három ors zág, Finnország, Észtország és Magyarország olyan sok szempontból különbözők. Egyik, Észtország része lett a szovjet birodalomnak, betagolták, besorolták. Magyarországnak a névleges szuverenitása megmaradt, tagja lehetett az Egyesült Nemzeteknek. Finnorszá g szuverén államnak megmaradt a hidegháború évtizedeiben. A három ország, mondjam, hogy három testvérország a diplomáciai térképen olyan különböző három megjelenést jelentett! Még az észt tapasztalathoz, diplomáciához hozzáteszem azt, hogy azokban az időkb en, amikor a Szovjetunió betagolta Észtországot, volt egy ország - talán több is volt a világon , amelyik azt nem ismerte el, az Amerikai Egyesült Államok. Az Amerikai Egyesült Államokban végesvégig volt Észtországnak nagykövetsége Washingtonban, úgy, mi nt más országnak. Tehát mintha szuverén ország lett volna. Nagyköveti fogadásokon az észt nagykövet is jelen volt. Én magam tapasztaltam ezt többször. Tehát annyiféleképpen megjelenhet a diplomácia, és annyi összetartozást és annyi erőt is jelenthet ez.
