Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 11 (251. szám) - A kis- és középvállalkozások 2009-2010. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, a vállalkozásfejlesztés érdekében megtett intézkedésekről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott állami támogatások eredményeiről szóló jelent... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
132 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő határozati javaslat mögött található jelentés igen plasztikusan és pontosan bemutatja a kis- és középválla lkozások 2009. és 2010. évben tapasztalható állapotát. Azt kell látni ebben az időszakban, hogy ezen túl még azt is érdemes megvizsgálni, hogy mi vezetett odáig, hogy 2009ben a kis- és középvállalkozások helyzete borzasztó mértékben rosszabbodott, egyszer űen olyan helyzetbe kerültek, hogy azon túl, hogy beszűkült a piac, és azon túl, hogy foglalkoztatási gondjaik, értékesítési gondjaik voltak, ekkor kulminálódott, ekkor érte el a csúcspontját az a fajta eladósodottsági folyamat, amely egyébként a magánszem élyeket és a nagyvállalkozásokat, valamint az önkormányzatokat egyaránt sújtotta, köszönhetően az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájának. Azt lehet látni, és erre nézve a jelentés igen pontos kitekintést ad, hogy 2006ig egy viszonylag normális, 3,8 százalékos növekedés mellett a kis- és középvállalkozások feltételei biztosítottak voltak, ugyanis a kis- és középvállalkozások bizonyos szempontból és egyértelműen nagyon jó jelzői annak, hogy milyen módon működik a gazdaságpolitika. A 2006ban beköve tkezett változás esetén, amikor a kis- és középvállalkozások rendkívül hátrányos helyzetbe kerültek, azt lehetett érzékelni, hogy folyamatosan megindul az eladósodottságuk, talán ugyanazon okok miatt is, amelyek a lakossági eladósodottságot is okozták. Hoz zá kell tenni azt is, hogy 2006 előtt a viszonylag megfelelő gazdasági környezetben az akkori hatalom, az akkori kormány túladóztatta ezeket a vállalkozásokat, nem teremtett számukra olyan lehetőséget, hogy megfelelő felhalmozást, megfelelő tőkekoncentráci ót végezzenek el, hanem bátorította őket olyan fogyasztások, olyan irányok felvételére, amely mögött gazdasági megalapozottság nem volt. A jelentés pontosan rögzíti azt, hogy miképpen alakultak 2009ben és 2010ben azok az adatok, amelyek igazán megmutatjá k azt, hogy a kis- és középvállalkozások milyen fontossággal bírnak a magyar gazdaság állapotához képest. Azt már az előttem szólók is elmondták, hogy igen jelentős számúak, jelentős arányban foglalkoztatják a munkavállalókat a kis- és középvállalkozások, valamint azt is, hogy az exportból hány százalékban részesednek, és azt is, hogy a nettó árbevétel tekintetében ők is igen jelentős hányadot tudnak kiszakítani a magyar gazdasági növekedésből. Azt lehet érzékelni, hogy a kis- és középvállalkozások igen jel entős hányada tőkeszegénységben szenved. Ennek az okai tulajdonképpen történelmiek. Az a fejlődés, illetve az az állapot, azok a tulajdonviszonyok, amelyek a háború előtt biztosították sok százezer ember számára a megélhetést a saját iparából, a saját váll alkozásából, ezt a sajnálatos történelmi események, azaz a kommunizmus térnyerése kettétörte. (22.10) Ezáltal az akkor rekvirált vagyon soha nem került vissza a kis- és középvállalkozókhoz, hiába próbálták elindítani vállalkozásaikat akár a rendszerváltás után, akár az első Orbánkormány ideje alatt. Ezzel szemben azért vannak Európában olyan országok, amelyeknél a kis- és középvállalkozások olyan meghatározó elemei a gazdaságnak, mint például Olaszország, amely például az adott, 2008ban kitört gazdasági v álság során szinte megvédték Olaszországot a súlyosabb gazdasági következményektől. Úgy gondolom, hogy e tekintetben nekünk ez is példát mutat, hogy kis- és középvállalkozások megerősítése, helyzetbe hozása, a versenypiacon való megjelenésükben való támoga tásuk a kormányzatnak, illetve hazánknak nemzetstratégiai kérdés kell hogy legyen. Azt önkritikusan, illetve megengedően kell elmondanunk, hogy ez a fajta nemzetstratégiai kérdés mindkét kormánynak, tehát a 2010 előtti kormánynak is kimondott szándéka volt , csak az eszközök, az alkalmazott módszerek vezettek oda, hogy 2009ben jelentősen csökkent a vállalkozások száma, jelentősen csökkent a kis- és középvállalkozásoknál dolgozó munkavállalók száma, és jelentősen csökkent az árbevételük is. Ilyen helyzetben azt érdemes megvizsgálni, hogy mit tehet egy olyan kormány, amely 2010ben veszi át a kormányzást, és azt tapasztalja, hogy az európai uniós kohéziós alapok lehívása miatt költségvetési, nem megszorításokat, hanem költségvetési kiigazításokat kell tennie, tehát az a forrás, amit egyébként a kis- és középvállalkozások támogatására lehetett volna
