Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 5 (258. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SEBESTYÉN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1198 azonban a j elenlegi rendszerben abszolút nem ellenőrizhető. Ma körülbelül 7500 akkreditált képzésű program működik Magyarországon, amelyről nem tudjuk, hogy valóban hasznos tudást adnake, és ami talán még ettől is fontosabb, azt sem tudjuk, hogy ezek a képesítések t artós, tényleges megélhetést biztosító állást vagy munkát eredményezhetneke. A törvény általános indoklása megállapítja, hogy az utóbbi időben lefolytatott intézményi ellenőrzések során 163 intézményből mindössze 41 felelt meg maradéktalanul az előírt fel tételeknek, az intézmények majdnem felénél az akkreditáció visszavonásra került. Az akkreditációval két probléma is van. Egyrészt nem tudja garantálni a képzések színvonalának folyamatosságát, másrészt viszont jelentős adminisztrációval jár, ami miatt az i ntézmények nem tudnak időben reagálni az újabb és újabb képzési igényekre. Muszáj kitérnem arra, hogy az iskolarendszeren kívüli képzések helyzete sajnos ismételten jó példa arra, hogy mi történik, ha egy érték- és tudásközpontú területen engedjük, hogy a piac szabályozzon. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben a piaci modell érvényesül, ami jól is van így, mert ha megnézzük a finanszírozási oldalt, akkor láthatjuk, hogy a képzésbe beiratkozó magánszemélyek és a vállalkozások, mint munkáltatók vállalj ák a legnagyobb részt. Az állam felelőssége viszont abban áll, hogy a piacot átláthatóvá tegye, kikényszerítse a minőségi követelményeket, megfelelően védje a képzésre jelentkezőket mint fogyasztókat, illetve finanszírozóként elsősorban a hátrányos helyzet ű rétegek képzésében vállaljon szerepet. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Agrár, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara bevonása a rendszerbe garantálja azt, hogy a gazdaság igényei megjelenjenek ebben a szektorban, hiszen a cél az, hogy ezek a képzések valódi, használható tudást adjanak, amivel a gazdaság szereplői mint munkáltatók, tudnak mit kezdeni. Ebből a szempontból ma a képzést nyújtó intézmények diktálnak. A felnőttképzésen belül az OKJs vizsgára felkészítő képzések a legkeresettebbek. Vettem a fáradságot, és az interneten megnéztem több szakmát is, hogy azok elsajátítására milyen képzési kínálat van. Egy villanyszerelő tanfolyamnak például 5 hónaptól 10 hónapig terjed a képzés időtartama, költsége pedig 210 ezer for inttól úgy 310 ezer forintig terjed. Egy ruházati eladónak körülbelül 70 órát kell majd tanulnia, általában 7080 ezer forintért, és találtam itt olyat, ahol 24 órás tanfolyamért kérnek 81 ezer forintot. A másik tapasztalatom az volt, hogy az óraszámok és az árak tekintetében is elég nehéz eligazodni. Van, aki teljesen pontosan megadja, hogy mennyi óraszámért mennyit kér, de több olyat is találtam, ahol az óraszám nem volt feltüntetve, vagy a vizsgadíj modulonként volt meghatározva, de hogy hány modulból ál l a tanfolyam, az már nem volt megtalálható. Meglátásom szerint egy fogyasztó számára összehasonlíthatatlanok az intézmények által kínált képzések. (12.20) Egy kezdő, aki most akar elsajátítani egy szakmát vagy egy nyelvet, nem tudja, hány órás tanfolyam a z, ami megfelelő, és az árakat nézve sem tudja eldönteni, hogy jóe ez az ajánlat. Egy másik fontos részére is kitérnék a felnőttképzésnek, mégpedig arra a területre, ahol az állami részvételnek a legfontosabb szerepe van. Ez a hátrányos helyzetűek képzése és ezzel összefüggésben a foglalkoztatottsági szempontokból elmaradott régiók segítése. Az Állami Számvevőszék még 2009ben készített egy tanulmányt a felnőttképzésről - elérhető a honlapjukon, mellesleg , és megállapította, hogy Magyarországon a felnőtt korú népesség közel 16 százaléka úgynevezett funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, hogy rendelkezik ugyan az iskolaköteles kor keretében megszerezhető iskolai végzettséggel, nem képes azonban az írás és olvasás alapvető készségét a mindennapi élete so rán ténylegesen használni. Az említett népesség több mint 30 százaléka alulképzett, ami olyan tudásbeli hiányokat jelent, amely akadálya annak, hogy egy válsághelyzetben ezek az emberek szakmát vagy munkahelyet tudjanak vállalni. A jelenlegi felnőttképzési törvény elsősorban a szakképzés elsőségét támogatja, lehetne azonban több általános célú képzést támogatni,
