Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 4 (257. szám) - A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
1095 Az összes többi szempont, ami most a javaslat szerint kikerülne, az leginkább kevésbé szokott élni a fejekben. De általában a bírósági gyakorlat is nagyon ingoványosan mozog ezen a területen, és a legtöbb problémás d öntés is a kiegyensúlyozottság értelmezése körül adódott. Azt gondoljuk, hogy a közmédiumok számára továbbra is megmaradna és egyértelművé válna a szabályozásban az, hogy legyen sokoldalú, tényszerű, időszerű, tárgyilagos és természetesen kiegyensúlyozott. Ez azért mégiscsak több kapaszkodót nyújt számukra, hogy mit is vártak el a törvény alkotói, és szerintünk ez rendjén való a jelenlegi szabályozásban. Viszont a tárgyilagosságot követelnénk meg az összes többi hírszolgáltatótól, aki nem a közmédia szolgál tatásában működik, hiszen akik híreket szolgáltatnak, azok legyenek a jövőben természetesen ezekben a tevékenységekben tárgyilagosak. A következő érvelésem a 3. módosító javaslatunkhoz kapcsolódik. Mi ebben a módosító javaslatban, ami felsorolja azt, hogy a hatóság elnökének milyen szempontoknak, követelményeknek kell megfelelni, hogy megválasztható legyen, mi egy olyan követelményt, amit felsorolnak a kormány részéről a javaslatban, kivennénk. Azt, hogy legalább tízéves oktatói gyakorlattal rendelkezzen fe lsőoktatási intézményben, amit önmagában se nagyon értünk, hiszen miért pont csak felsőoktatási intézményben megszerzett gyakorlatról lehet szó, hiszen ezen a területen - mint ahogy megállapítja azt, hogy legalább tízéves médiaszolgáltatással, sajtótermékhatósági felügyelettel, hírközlési hatósági felügyelettel összefüggő gyakorlata és így tovább - nemcsak az oktatói gyakorlat az a megszerezhető gyakorlat, ami elég tapasztalatot és rutint adna egy ilyen hatóság vezetőjének ahhoz, hogy ezt jól el tudja látn i. Ilyen lehet például szolgáltató cégek élén hosszú ideig végzett gyakorlat is, elegendő muníciót adhat ahhoz, hogy életszerűen, és ne hivatal- vagy katedraszerűen vezessenek egy ilyen nagy jelentőségű intézményt, ami létrejött, és ma már lényegében az al aptörvény részét is képezi. A következő érvelésünk pedig az 5. számú módosító javaslathoz kapcsolódik, ami összhangba hozná azt a korlátozást, amit az eredeti törvényjavaslat tartalmazott, aminek az a lényege, hogy most már a Médiatanács elnöke ne legyen ú jraválasztható a hosszú 9 éves mandátum után, hanem akkor viselje ugyanazt a sorsot a tag kérdése is. Magyarul: ne csak az elnök, hanem a tagok se legyenek újraválaszthatók, ezáltal adjunk egy új lehetőséget arra, hogy azok a személyek, akik megfelelnek a törvényben szabályozott feltételeknek, új szemlélettel, új felfogással, együtt az elnökkel indíthassanak egy új hatóságvezetési történetet. Tehát hozzuk ezt összhangba. Egyébként is problémásnak ítéltük meg, de ez a mostani törvénymódosítás, amit a kormány benyújtott, nem célozza azt, ami a mi elvárásunk, itthoni elvárásunk, a szakma elvárása, a szakmai szervezetek elvárása. Az érdekképviseletek, a sajtóérdekképviselet is többször hangoztatta, ennek különféle szervezetei, hogy az egyszínű hatóság egyébként sem felel meg olyan elvárásoknak, ami a függetlenségét biztosítaná egy olyan kvázi hatalmi ág fölött, ami a médiát, a nyilvánosságot jelenti, azzal, hogy tudatosan 9 évre egy párt a saját embereit ültette ezekbe a funkciókba, lényegében akadály nélkül és kontroll nélkül, úgyhogy ennek a cseréje együtt lehet és együtt is volna szerencsés, ha megtörténne, az elnökkel együtt. Itt térnék ki azokra a kapcsolódó módosító javaslatokra, amelyet CserPalkovics képviselő úr nyújtott be a 3. számú módosító javaslatun khoz, illetve az említett 6. számú módosító javaslathoz, amiből egyrészt jól látszik, hogy felfedezett egy olyan összefüggést, ami igen, konstrukciós problémát vet fel, hogy egy konvergens hatóság jött létre 2010ben, amiről a mai napig nem vagyok meggyőző dve, hogy akár elméletileg vagy gyakorlatilag egy helyes döntés volt, figyelembe véve azt, hogy a frekvenciák fölötti gazdálkodás, mint jószág, tulajdonképpen szerencsésebb lett volna, ha kormányfelügyelet alatt marad, és kormányirányítás, kormányzati fele lősség mellett történik. Ezt a tevékenységet kivinni, alaptörvényszerűen, egy teljesen elszigetelt és valódi kontroll nélkül végzett intézménybe, enyhén szólva szakmailag sem túlságosan indokolható, hogy miért történik így, hiszen a média hatósági ágának a sorsát viseli ma a hírközlési hatóság sorsa, és ez vált dominánssá a
