Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz):
561 ennél egy kicsit bonyolultabb. Azt kell megnézni - ebben lehet közöttünk termés zetesen vita, ezt én készséggel elismerem , hogy az adott feladat ellátása hol történhet a legjobban minőségi, szakmai vagy éppen finanszírozási szempontokból. Ezen lehet is vitatkozni, de annak, hogy most az egyik területen mi történik, a másik területen mi történik, és ezt úgy ellentmondásba állítani egymással egyébként, hogy csak az egyik vagy csak a másik a rossz, azt gondolom, hogy túl sok értelme nincsen. Másrészt a finanszírozás vonatkozásában az általa elmondottak tekintetében úgy értettem, hogy ő azt mondta, hogy a finanszírozás iránya nem rossz, de ő azt gondolja, hogy a végleges költségvetés nem ezt fogja tartalmazni. Azt tudom mondani, hogy arról beszéljünk, ami ebben a pillanatban a Ház előtt fekszik, vagy amit a bizottság már megtárgyalt: abba n ezek a számok szerepelnek, azt gondolom, hogy illő ezeket komolyan venni, és ha ez az igazság, akkor pedig ezek szerint a finanszírozás jó irányba halad még a szocialista képviselők szerint is. A Jobbik az Örökségvédelmi Hivatalról beszélt, ami természet esen egy fontos kérdés, és nem is lehet azt mondani, hogy távol áll ettől a területtől, amire vonatkozóan a törvényjavaslatot most tárgyaljuk, ennek ellenére mégis azt kell mondanom, hogy nem ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, tehát kérem, hogy elsősorban mégiscsak azzal foglalkozzunk, ami ebben a pillanatban az Országgyűlés napirendjén szerepel. Az LMP pedig meg sem jelent a mai vitán, ami valószínűleg kifejezi a viszonyukat ehhez a kérdéshez, a közgyűjtemények ügyéhez vagy éppen a művelődés és a kultúra kérdéseihez. Azt gondolom, hogy mindenki vonja le ebből a megfelelő következtetéseket. Én egy vidéki város polgármestereként csak bízni tudok abban, hogy nem önmagában arról van szó, hogy a vidéki önkormányzati vagy éppen kulturális intézmények ügyei nem é rdeklik egy budapesti pártot. Ezt természetesen, megint csak azt mondom, hogy döntse el mindenki. Itt térnék vissza a közgyűjtemények ügyére és arra a javaslatra, amit a kormány benyújtott. Jelezném azt, hogy ahogy ma sem volt igazán érdemi vita a törvényj avaslattal kapcsolatban, ez így történt a tegnapi bizottsági ülésen is. Igazán sok és mélyenszántó gondolatot tartalmazó érdemi kifogás a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban ott sem hangzott el, sőt több olyan dicsérő mondat is elhangzott - ez ma is megtörtént egyébként ellenzéki képviselőtársaim részéről is , amelyek azt mondták, hogy igenis itt az előkészítés és az egyeztetési folyamat is mindenképpen megdicsérendő. Ebből is látszik az, hogy egy olyan törvényjavaslat került a Ház elé, ami, mint ál talában semmi, ez sem hibátlan, és biztos lehet rajta még módosító indítványokkal javítani, összességében mégis úgy látszik, hogy igazán a kritika tárgyát sem tudja ebben a pillanatban képezni. Azt hiszem, hogy a felmerült egyik legfontosabb kérdés ez a bi zonyos megyei önkormányzattól az államhoz, az államtól most pedig a helyhatóságokhoz vagy a településekhez történő intézményfenntartói szerepkör kerülése. Így volt ez egyébként tegnap a bizottsági ülésen is, de ebben a tekintetben is az oktatás jött elő fo lyamatosan példaként. Úgy éreztem magam, mint az az érettségiző, aki amikor kihúzza Nagy Lajost, azt mondja, hogy persze, ő is nagy király volt, na de Mátyás mennyivel nagyobb volt, és utána beszél Mátyás király tevékenységéről, és bízik abban, hogy ezt az érettségi bizottság nem veszi észre. Úgyhogy szerintem maradjunk azért annál a területnél, ami egyrészt államtitkár úr hatáskörébe és feladatkörébe tartozik, másrészt amiről ez a bizonyos törvényjavaslat szól. Én magam egyébként a finanszírozással kapcsol atos kétségeket is könnyebben fogadnám el ellenzéki oldalról akkor, mert egyébként városvezetőként is van ilyen ebben a pillanatban is, mégis azt gondolom, valahogy úgy kellett volna kezdeni, hogy történt itt azért néhány olyan lépés 2010 előtt, ami nagyba n meghatározta azt, hogy a megyei önkormányzatok mennyiben és hogyan tudnak fenntartóként megmaradni, hogyan és milyen módon kell akár kényszerként is az államnak belépni, hogy kereshesse azt a megoldást adott fenntartói szerepben, ahol az adott konkrét fe ladat a leghatékonyabban és a legjobban látható el. Én ugyanis nem emlékszem olyanra, hogy egy évvel
