Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz):
562 ezelőtt arról végleges döntések születtek volna, hogy egyébként itt a fenntartói kérdések kifejezetten a közgyűjtemények vonatkozásában hogyan dőljenek el. Arra emlékszem, hogy volt egy helyzet, ezt a helyzetet a megyei konszolidációval együtt meg kellett oldani, és e helyzet megoldását követően kezdődhetett el a diskurzus arról, hogy milyen módon és hol történjen meg a fenntartói szerep ellátása. Két ok mia tt azt gondolom ugyanis, hogy szükségképpen felmerült ez a kérdés. Az egyik, hogy önmagában az a normatívarendszer átalakult a megyékre vonatkozóan korábban, amely ezt a kérdéskört meghatározta, szükségképpen tehát egy negatív finanszírozási spirálba kerül t a fenntartó, mondjuk ki, másrészt pedig egy másik alapvető kérdés is felmerült: a megyei önkormányzatok saját bevételi lehetőségei először leszűkültek, aztán gyakorlatilag megszűntek, azaz érdemi mozgástér nélkül maradt a fenntartó, nemcsak ezen a terüle ten, hanem egyéb területek vonatkozásában is. Ehhez képest most azokhoz a települési önkormányzatokhoz kerül ez a feladat, ahol különböző mértékben, ez igaz, de mégiscsak van lehetőség helyi és saját bevételek vonatkozásában, és van lehetőség arra, hogy a helyi gazdálkodásban a helyi közösség eldöntse azt, hogy ebből az adott lehetőségből mire és mennyit fog egyébként fordítani. Úgy ráadásul, hogy ehhez a korábbi normatívarendszerhez is hasonlítható finanszírozási feltételrendszerben lépjünk előre, azaz még iscsak lehet tudni, mondjuk, megyei intézmények vonatkozásában, hogy mi az, amire egyébként mi ehhez a feladathoz és annak ellátásához számíthatunk az állam részéről. Azt gondolom, ez akkor is fontos előrelépés, ha egyébként ennek ellenére természetesen ig az az, hogy az önkormányzatok sincsenek abban a pénzügyi és költségvetési helyzetben, hogy könnyen és dalolva tudják ezt a feladatot megoldani. Mégis úgy gondolom, hogy ha van probléma adott esetben akár az államnál, akár az önkormányzatoknál pénzügyi és k öltségvetési helyzet tekintetében, akkor ezen a területen, ha a lehetőségeket összeadjuk, az mégiscsak több, mint ha bárkinél úgy lenne fenntartói szerep, hogy a teljes fenntartói kötelezettség és finanszírozási feladat is csak és kizárólag nála lenne. Itt tehát nem történik tehát más, mint ezeket a költségvetési lehetőségeket adja össze az állam és adott esetben a település, és gondolja úgy, hogy összességében ez igenis legalább idővel több tud lenni annál, mint amit erre a területre akár az állam, akár az önkormányzat önállóan egyébként el tudna költeni. Én ezt tartom mindenképpen fontosnak és előremutatónak, mert így lehet ezen a területen is előrelépni, ha ezt a fajta összefogást tudjuk segíteni, természetesen azzal, hogy az önkormányzatoknak is szüksége van a fenntartói szerep ellátásához erre az állami támogatásra és finanszírozásra, ráadásul átlátható módon. Ebben a tekintetben tehát maximálisan egyetértek azzal, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a költségvetésben mi és hogyan fog szerepelni. A most be nyújtott tekintetében, persze települése is válogatja, de mégiscsak egyértelműen látjuk ma azt szeptember közepén, hogy mire számíthatunk januárt követően. Azért ne felejtsük el - erről érdekes módon kevesebb szó esett eddig , hogy a helyi közösségek szám ára mennyiben fontosak ezek a közgyűjtemények, hogy azt lássuk, hogy alapvetően a helyi közösségek számára ezek kulcskérdést jelentenek a kultúrában és a közművelődés ügyében. E tekintetben nem elég csak arról beszélni, hogy mi az, amit ma egyébként finans zírozásilag ez jelent - mert lehet, hogy ez ma problémát jelent, sőt bizton mondhatom, hogy problémát fog jelenteni , de stratégiailag mégiscsak fontos egy település életében, hogy mi történik a könyvtáraival, a könyvtárhálózatával, mi történik a múzeumai val, és a jövőbe csak akkor tud tekinteni, ha igenis van szerepe és lehetősége ezekben a területekben a beleszólásra, adott esetben fenntartóként pedig a döntések meghozatalába. Az értékmegőrzés, értékátadás és értékteremtés ugyanis, azt gondolom, nagyon f ontos ezeken a területeken, lokálpatrióta érzés kialakítása és erősítése tekintetében értelemszerűen kulcskérdés. Székesfehérvárról, egy történelmi városból érkezve azt gondolom, hogy nem kell ennek a külön fontosságát hangsúlyozni, és hogy milyen fontos a z, hogy például ez a város megkapja azt a lehetőséget, hogy érdemben tudja azt a több száz évet bemutatni, amikor szakrális és abban az értelemben, bizonyos értelemben világi központja is volt ennek a nemzetnek. Erre nagyobb
