Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló, valamint az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
525 A második elem feltétlenül Magyarország helyzete abban az időszakban, amiről a beszámoló szólt. Nem úgy általában, hiszen a Tudományos Akadémia helyesen, feladatának megfelelő aspektusból vizsgálja ezt a kérdést, néhány ügyet az onban érdemes kiemelni. Az akadémia a tudományosság, a Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudományosság fellegvára. De helyes, és akkor élte legjobb és legszínvonalasabb időszakát, amikor nem elzárkózott, nem valamiféle nemesi kastélynak, főleg nem elefán tcsonttoronynak tekintette magát, hanem a magyar társadalom szövetében egy fontos, nemcsak eleven rész, hanem olyan testület, amelyre nagyon sokan, még azok is, akik a tudományossággal nem vagy alig vannak kapcsolatban, tisztelettel néznek. E tekintetben, és azt kell mondjam, hogy ez a pont az egyetlen pont, amely kapcsán jelen felszólalását tekintve teljes mértékben fedik az államtitkár asszony által elmondottak az én véleményemet. Helyesen idézte államtitkár asszony azt a felmérést, amely a Magyar Tudomán yos Akadémia társadalmi megbecsülését és tiszteletét mérte, még pontosabban: a magyar társadalom intézményrendszerét és ezen belül a Magyar Tudományos Akadémia helyét. (11.10) Nem gondolom, hogy ha ma készítenének egy ilyen felmérést, nagyon nagy különbség lenne, nem megelőlegezve bármely tudományos igényű közvéleménykutatás, felmérés, elemzés eredményét. De ebben az időszakban, amely Magyarország történetében - éppúgy a gazdaság tekintetében, mint a politika tekintetében - egy forrongó időszak volt, kormá nyváltás előtt, kormányváltás alatt és után, a Magyar Tudományos Akadémia vállalt olyan szerepet, amelyet én fontosnak tartok megemlíteni. Nem avatkozott bele - mert ilyen szerepe és ilyen feladata nincs, nem is volt, ne is legyen - a politikába, legalábbi s a politikát abban az értelemben felfogva, ami a pártpolitikát jelenti, de a közéletben részt vett, helyet és terepet biztosított ebben az időszakban is számos olyan rendezvénynek, amely az országunk egészére nézve fontos volt. Fontos volt, hogy egy olyan intézmény, amely nem köthető egyetlen politikai csoporthoz, táborhoz, párthoz sem, mégis az ország egészének tiszteletét élvezi, helyet és lehetőséget biztosítson számos olyan konferenciának, amelyet, ha szűken értelmezzük a feladatát, nem kellett volna h ogy befogadjon, volt benne rizikó - az, hogy megtette, később az elismerések világossá tették, hogy helyes döntés volt. Ez egy mozgástér. Egy mozgástérben mindig van a döntéshozónak lehetősége, hogy a szűkebb részt választja; az biztonságos, ott nem nagyon lehet belekötni dolgokba, kevesebb a konfliktusfelület, de hát nyilvánvalóan az előrelépés, a progresszió is csekélyebb mértékű lehet. És van egy másik döntéshozói felfogás, amely felméri a terepet, és lehetőleg a teljes mezőben látszik; ez sokkal konflik tusosabb, sokkal több támadási felületet nyújt, sokkal több vitát kell vállalni, ugyanakkor az előrelépésnek ez az útja. Ha a hátunkat a falnak támasztva helyben állunk, akkor nagy valószínűséggel, KözépEurópában ilyet azért száz százalékkal ne mondjon az ember, de nagy valószínűséggel legalább hátulról nem éri támadás, ha azonban mozog, akkor nyilvánvalóan bármely oldalról lőhetnek rá. Ha azonban nem mozdul, ha egy helyben áll, akkor ott előrelépés nincs. Én annak idején, annak az időszaknak jó részében, amelyről ez a beszámoló szól, oktatási és kulturális miniszterként azért támogattam az Akadémia reformját és azt a törvényt, amely ezt lehetővé tette, mert úgy láttam, függetlenül attól az erős politikai mozgástól, ami az országban volt, és amely tapasztal ható más tekintetben azóta is, hogy ha ez akkor nem történik meg, az Akadémia lépéshátrányt szenved, olyan lehetőséget hagy ki, hogy időben, energiában és nemzetközi kapcsolatrendszerében, épp ahhoz a folyamathoz való csatlakozás tekintetében, amiről a bes zámoló szólt, és amiről én is szóltam néhány perccel ezelőtt, lemaradhat. Ez a fáziskésés így utólag, 2012ben nézve bizonyos, hogy bekövetkezett volna, ha nem történt volna meg ez a bizonyos törvénymódosítás, illetve az Akadémia reformja. Helyesen döntött az Akadémia vezetése és elnöke, hogy erre vállalkozott; mozgás közben - még egyszer mondom - több a támadás lehetősége; és azt gondolom, hogy helyesen döntött az a kormány, amelynek én tagja voltam, azok a kormányok, amelyeknek tagja voltam, hogy ezt a mo zgást, az akadémiai törvény módosítását és ezt a reformot
