Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló, valamint az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
526 támogatta. Nem csinálta meg az Akadémia helyett, azt mondanám, hogy még csak nem is instruálta, de a magyar kormány lehetőségeihez képest maximálisan és a törvényhozásban megteremtette a többséget, hogy ez utána az Akadémia belső életének fontos részévé váljon. Azt gondolom, hogy ez egy helyes közös döntés volt. Hasonlóképpen fontos dolog beszélni róla értelmezni a felsőoktatás és a Magyar Tudományos Akadémia mindenkori kapcsolatrendszerét, ebben az esetben a 2009es, 2010es helyzetet. Az természetes és fontos dolog is, hogy az Akadémia és az Akadémia tagjai, az akadémikusok, a köztestület tagjai, egyáltalán a magyar tudományosság minősített oktatói, döntő többségében kutatói a magyar felsőoktatásnak is részei. Szinte nincs olyan akadémiai tag vagy az Akadémiához kapcsolódó szakember, aki valamely magyar felsőoktatási intézménynek - számosan nem csak magyar felsőoktatási intézménynek - ne lenne része, iskolának vezetője, professzora. E tekintetben sze rintem szintén fontos, és az elemzésekben, a politikai, parlamenti értékelésekben kiemelendőnek tartom ennek a viszonynak az alakítását, azt a jó néhány alkalommal akár kritikát, önkritikát sem nélkülöző meglátást, amely végre nem egymásra mutogatással, ha nem mint ciklusokon átívelő és a magyar társadalomban, a mi országunkban létező problémaként értékelte az agyelszívás, illetve ezt a kérdést megfordítva, a hazai műhelyteremtés tekintélyes, már tekintéllyel és elismert tudással rendelkező kutatók, oktatók hazai tevékenysége feltételrendszerének megteremtését. Én ezt a programot nagyra becsülöm, nagyra értékelem. Nem abban látom ennek a lényegét, hogy néhány év alatt vagy a kezdetekkor hány darab - idézőjelben - kutatót, oktatót, hány iskolát tudott Magyaror szágra hazahozni, újrateremteni vagy megteremteni, hanem abban a fajta kezdeményezésben, amely gyökeret vert, és amely a minőségi áttörés. Innentől kezdődően immár nem a módszert, nem a metódust, hanem a megteremtett lehetőséget kell bővíteni. Azt gondolom , hogy aki ezt kormányzati cikluson belül megoldhatónak látja, az semmit nem ért a tudományosság világához; más tekintetben olyan pontnak tekintem, amelyet egymást követő kormányok jó szívvel emelhetnek a saját gondolkodásuk centrumába, ha tetszik, a progr amjukba. E kérdéskörben szeretném feleleveníteni azt a tevékenységet, amely a magyar felsőoktatásban jelentős volt. E tekintetben nem érdemes azon gondolkodni, hogy a 2010ben megalakult kormány elnevezésében miként fogadta vagy miként nem a kutató egyetem i státus létrehozatalát, azt a bizony sok vitát kiváltó belső küzdelmet, amely egyfajta rangsorolás, és a rangsorolás mindig vitát hoz, de vállalta, és ebben a Magyar Tudományos Akadémia és személy szerint az elnök szerepe kiemelkedő volt. Azt gondolom, ho gy a tevékenységük nélkül ez a fontos folyamat nem indult volna el, még pontosabban: nem ért volna véget 2010 tavaszán úgy, hogy átadandó, átadható, átveendő és átvehető folyamatot produkált együtt kormányzat és Akadémia. Néhány percet azonban szánnom kell arra is, ami immáron, bár 2009ben, 2010ben nem volt még probléma, ilyen mértékű problémának nem látszott, de azóta - éppen a kitekintés adja számomra is a lehetőséget és a bátorságot, hogy szóljak , bizony, problémának, méghozzá jelentős problémának lá tszik. (11.20) Egészen biztos vagyok benne, és nincsen kétségem, hogy amikor a Magyar Tudományos Akadémia későbbi évek beszámolóját hozza majd, ez derekas részt kap. Nem szabad hagyni, hogy az akadémiai kutatóhálózat bá rmely tekintetben csorbát szenvedve és a magyar felsőoktatás kutatóbázisa a felsőoktatási intézményeinkben - nyilván döntő többségében az egyetemeinken - meglévő kutatóhelyek közötti arány úgy megbomoljon, hogy az a felsőoktatási kutatás vagy éppen a felső oktatás kárára menjen. Itt én súlyos gondokat látok. Helyes és igaz állítás, ami finanszírozás tekintetében az Akadémia részéről elhangzott, ugyanakkor - bár a beszámolónak ez nem volt feladata - más tekintetben figyelembe kell venni, hogy a felsőoktatási kutatás tekintetében nemhogy szinten tartás, hanem mélyrepülés kezdődött el; a helyzet romlott, és folyamatosan romlóban van. Márpedig ez kihat a tudományos tevékenységre,