Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló, valamint az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
524 A Magyar Tudományos Akadémia beszámolójáról van szó, egy olyan kérdésről, amely a 20092010es éveket érinti. Ezért a tárgyhoz fogok ragaszkodni. Arról beszélek, hogy mi a véleményünk a Magyar Tudományos Akadémia beszámolójá ról, arról a kiegészítésről, amiről az MTA elnöke szólt, és az MTA ügyében a pártpolitikai vitákat és az azokra felhívó mondatokat, én ezt a kesztyűt nem veszem föl. Van és lesz arra módunk, hogy számos kérdésben a különböző nézeteket itt a parlamentben üt köztessük; van is miért. De amikor a Magyar Tudományos Akadémia kétéves beszámolójáról beszélünk, akkor ezeket itt fölhánytorgatni teljesen fölösleges. Vagy van valakinek mondanivalója arról, amit a Magyar Tudományos Akadémia tett, vagy van erről véleménye , van állásfoglalása egy folyamatról, esetleg elolvasva a beszámolót erről a szövegről, vagy pártpolitikai vitákba menekül. Szerintem ennél a napirendnél ez felesleges. A Magyar Tudományos Akadémia beszámolója, az elnök úr által leírt és előadott beszámoló tehát korrekt, hűen tükrözi azt az időszakot, amelyről a beszámoló szól. De, és ezt erényként említem, nem egyszerűen kiragadva a kronológiából és kiragadva földrajzi hovatartozásunkból a helyzetet ábrázolja mindazt, ami a feladata és ami a témája, hanem nemzetközi összefüggéseiben, és ez a Magyar Tudományos Akadémiától természetes, más tekintetben el is várható. Hiszen a tudomány egyetemes. Egy egyetemes tudomány van, és ezen belül összefüggéseiben létezik a mi nemzeti tudományunk, a magyar a tudomány és annak legfőbb intézménye, a Magyar Tudományos Akadémia. Aki tehát nem látja a világot, nem látja azokat a folyamatokat, amelyek a világban zajlanak és a világ tudományosságában zajlanak, az nem tudja helyesen megítélni a magyar tudományosságot, és fogalma nincs arról, hogy egyébként milyen kapcsolódási pontokon érdemes vizsgálni, e tekintetben minősíteni, értékelni a magyar tudomány eredményeit, problémáit. A beszámoló erről is világosan szól, összefüggéseiben elemezve tehát ezt a helyzetet, és azt mondja, hogy nem lehet kiszakítani a magyar tudományt, illetve a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét abból a világkörnyezetből, amelyben egyébként 20092010ben volt, még pontosabban, és erről is fontos, hogy szól, belekerült. Az a világgazdasági válság, amel y 2008 őszétől meghatározza a világ igen jelentős részének gazdasági és társadalmi fejlődését, és amelyről azért, tisztelettel kérem, érdemes gondolkodni nemcsak a napi vitákban, hanem, ha ezt a válságot nagyon gyakran összehasonlították az 19291932es vá lsággal, az a legegyszerűbb összehasonlítás, hogy a 2008 óta tartó válság időtávját tekintve már legalább olyan hosszú, és egyáltalán nem látszik az a vége, ami akkor legalábbis a világ egy bizonyos pontján látszódott. Ez a kronologikus hatás megjelenik a tudományban, megjelenik a tudomány finanszírozásában, megjelenik a kutatásfejlesztés, innováció egészében, és természetesen megjelenik a tudományos élet és a gazdaság kapcsolatában. Ez egy nagyon lényeges pont, amiről a beszámoló szól, hogy hogyan reagál egy ilyen jelentős kihívásra, egy világgazdasági válságra, ami minket erőteljesen érintett és érint, hogyan reagál a tudomány, és hogyan reagál a gazdaság. E tekintetben a beszámoló, azt gondolom, helyesen kritikus, nem egyszerűen 20092010re, hanem a fol yamat egészére nézve. Azokban az országokban, ahol befelé fordulás történt, ebből a válságból a kiút sem látszódik. Ahol a politika, más tekintetben a politika által gerjesztett finanszírozás úgy segítette vagy segíti a tudományt, hogy képes a gazdaságra i s megtermékenyítő hatással lenni, ott több esély látszik a kibontakozásra. Nincs olyan pontja a világnak, amelyet a gazdasági válság érintett volna, és túl lenne a válság minden részletén. De vannak olyan régiók, és vannak olyan területek, ahol éppenséggel a tudomány és az innováció lehetőségeit felhasználva, úgy érzem, közelebb vannak a megoldáshoz, mint azok, amelyek befelé fordulnak. Ezt a hatást összegezve, az Akadémia beszámolója helyesen mondja ki, hogy ennek a folyamatnak a megértése nélkül nem lehet értelmezni a magyarországi tudomány helyzetét, következésképpen nem lehet értékelni a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét sem. Ezt a folyamatba való beillesztést tehát én kiemelendőnek tartom, egy olyan pillérnek, amelyre az mondható, hogy megalapozz a a beszámoló korrektségét.
