Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 4 (246. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik):
4591 refinanszírozási, illetve ügynöki rendszerben együttműködve a takarékszövetkezetekkel elérje fejlesztési finanszírozási termékekkel a legkisebb vállalkozásokat és a legkisebb önkormányzatot is. Meggyőződésük szerint az együttműködés keretében javulni fog a hitelellátás. Végezetül - mert a kérdésében szerepelt : a zöldbank létrehozásának átgondolása folyamatban van, létre fogjuk hozni. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr . Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjából Hegedűs Tamás képviselő úr “Egészségügy - már kettészakadt?” címmel kíván napirend előtti felszólalást tenni. Parancsoljon, képviselő úr, megadom a sz ót. HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az egészségügy területén a legtöbb kritika nem amiatt érheti a jelenlegi kormányzatot, amit tett, hanem amiatt, amit nem. A szakterület vezetőjeként ön láthatóan gúzsba kötve t áncol, hiszen folyamatosan zsugorodó erőforrások mellett kellene a működőképesség feltételeit biztosítania a tárcának, ami láthatóan egyre kevésbé megy. A kormány részéről az egyetlen, minden tekintetben körvonalazatlan ígérete az volt, hogy megmentik, ren dbe teszik az egészségügyet; ehelyett azt láthatjuk, hogy az ágazat helyzete mélypontra süllyedt. Hangzatos szólamok vannak - pénzkivonás mellett - érdemi, szerkezeti átalakítás nélkül, ami nincs, az olyan szerkezetátalakítás, ami a fenntarthatóságot vagy a hozzáférési egyenlőséget javítja. A pénzhiány és a szakmai perspektívátlanság miatt újabb és újabb csúcsokat dönt az orvos- és szakdolgozóelvándorlás. Az intézményeket elbizonytalanította az elhúzódó tulajdonosváltás, az igazgatók hónapokon át tartó kin evezése. A beteg ebből csak növekvő várólistákat, frusztrált ellátókat, romló körülményeket lát. Két és fél év telt el, és a forráskivonáson és elvándorláson kívül gyakorlatilag semmi nem történt. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy tehetetlenségről va ne csupán szó, vagy van mögötte valami rejtett forgatókönyv. Utóbbira az utal, hogy miközben ön az ágazat szakmai vitáit folytatja, addig néhány képviselő más törvényekhez fűzött kapcsolódó módosítóiból egy egészen más modell rajzolódik ki. Ebben a társad alombiztosítás helyett marad a mindenki számára ingyenesen igénybe vehető állami rendszer - ami szép lassan szegényellátássá zsugorodik , a felső 10 százalék, az egykulcsos adó nyertesei pedig az adómentesen adható magánbiztosításból oldják majd meg a pro blémáikat. A kettészakadt társadalomhoz ez a kettészakadt egészségügy illik. Ez a modell immár mélyen be van kódolva a rendszerbe, anélkül, hogy erről nyílt politikai döntés született volna. Nem tudhatjuk, hogy milyen egészségügyi rendszerünk lesz, társada lombiztosításe még a tb, vagy már az állami egészségügyi szolgálat lett kiépítve, ami tetszés szerint szűkíthető, hiszen nincs mögötte immár járulékkal megalapozott váromány. Az üzleti biztosítás kiépítése közben szépen halad, arra a jövedelemtöbbletre ép ítve, ami az egykulcsos jövedelemadó nyerteseinél, a népesség leggazdagabb felső tizedénél keletkezik. Miközben a nép nagy részének ellátását hivatott intézmények közvetlen állami tulajdonba kerülnek, néhány képviselő ártatlannak tűnő félmondatos egyéni va gy anonim bizottsági módosító indítványokkal egy teljesen más egészségügyi modellt alakított ki. Ennek az új modellnek semmi köze a Semmelweisterv ködösen megfogalmazott, kontúrtalan, de vállalható víziójához. (9.30) Olyan jövőképet vetít előre, amelyben csak az erősek maradnak talpon, a gyengék pedig túlélésért küzdenek. A szakértők régóta félnek attól, hogy az egészségügy államosítása végül is nem szól másról, mint egy olyan szűkített, lerontott közösségi ellátórendszer kiépítéséről, amelynek dolga a kit erjesztett közgyógyellátás, szegényellátás és a magánszféra által nem szívesen kezelt kockázatok, mint a sürgősségi ellátás, drága, ritka betegségek közösségi kezelése lesz. Tehát az, aki szegény, az menjen a kijelölt SZTKba, várjon a sorára, az alapvető biztonságot eközben mégiscsak a kiemelt kórházak sürgősségi osztályai jelentik, valamint az igazán súlyos betegek ezután is
