Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 4 (246. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SZÓCSKA MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
4592 mehetnek az Országos Onkológiai vagy Kardiológiai Intézetbe, ahol gazdagot és szegényt egyaránt el fognak látni a járulékáért. De al apesetben a nyertes 10 százalék inkább elmegy a fizetős magánellátásba, ahol végre kulturált ellátást kap. Erre utal, hogy alig feltűnő bizottsági módosítónak köszönhetően adó- és járulékmentes lesz a cégek által üzleti egészségügyi biztosításra fordított kiadás, amit egészségügyi magánbiztosítók részére fizetnek. Mindezt akkor, amikor általában szűkülnek a béren kívüli juttatások, általában ellehetetlenülnek a nonprofit egészségügyi és nyugdíjpénztárak. Ezt támasztják alá azok a szavak is, amelyeket Orbán Viktor miniszterelnök a biztosítók nemzetközi konferenciáján 2011. október 19én mondott. Idézem: “Összességében tehát azt szeretném mondani önöknek, hogy örülünk annak, hogy a választásokat megelőzően volt szakmai együttműködés a későbbi leendő kormányzat és a biztosítóvilág meghatározó személyiségei között. Én szeretném, hogyha folytatódnának azok a konzultációk, amelyek arról szólnak, hogy a munkáltató által adott biztosítás tude élvezni valamifajta állami támogatást akár adókedvezmény formájában. A jöv őt illetően mi egy olyan biztosítási piacra gondolunk - idézem a miniszterelnököt - a kormányzat részéről, s ez érvényes a nyugdíjbiztosításra és érvényes az egészségbiztosítási rendszerre is, amely alapvetően kétpilléres. Van egy világos állami lába, és v an egy nagyon erős, reményeink szerint folyamatosan izmosodó magánlába is, amely magánláb megerősödéséhez egyébként a kormányzat, ha a konzultációk révén eredményre tudunk jutni egymással, akkor szívesen nyújt segítséget.” Azóta, úgy tűnik, ez az egyezség megszületett. Államtitkár Úr! Ez már nem a hajdan sokat szidott holland vagy szlovák modell, amikor a közforrások kezelésébe (Az elnök csenget.) tőkét engedtünk volna be az egészségügybe, hanem a Fidesz által korábban okkal sokat kárhoztatott amerikai mode ll, amikor az állami szegényellátás a rászorultaknak, szegényeknek és öregeknek jár, mellette pedig a biztosítási piac, a nyertes 10 százalékának magánellátásával együtt. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Szócska Miklós államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. SZÓCSKA MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Amik or én egy ilyen, általam nem ismert tartalmú és kétértelmű című kérdésre adott válaszra készülök, akkor mindig tartok egyfajta önvizsgálatot, hogy hol történhetett valami olyan, amire a kérdés esetleg utalhat. Szeretném jelezni, a kormány egy egységes kock ázatközösségben, szolidaritásalapú egészségügyben gondolkodik, és azt szeretném kérni, hogy a különböző történések, ne adj’ isten, a kórházak állami kézbe vétele mögött ne valamiféle összeesküvéselméletet sejtsenek, hanem azokat a tényeket nézzék, amiről szó van. Amikor állami kézbe vesszük az intézményeket, akkor azért kényszerülünk erre, mert egy privatizációs kísérletektől szabdalt magyar egészségügy megmentéséért dolgozunk egy gazdasági világválság körülményei között. Tehát amikor megnézzük az adósság állományát a január 1jével, a május 1jével átvett intézményeknek meg a gazdasági társaságoknak, akkor azt látjuk, hogy a gazdasági társaságok a legeladósodottabb rétege a kórházaknak. Amikor arról beszélünk, hogy be kell ruházni az egészségügybe, akkor ú gy gondolom, teljesen jogos az az erőfeszítésünk, hogy a hatékonyságba ruházzunk be. Tehát amíg én azt látom, hogy az egyik kórház 100 forint körüli áron, a másik 140, a harmadik 200, a negyedik 329 forintért vette ugyanazt az egy köbméter földgázt, akkor azt tudom mondani, hogy egy egységes beszerzéssel tudjuk hatékonnyá tenni ezeknek az intézményeknek a gazdálkodását. Tehát ez egyáltalán nem arról szól, amiről a képviselő úr sejtetni engedi, hogy itt valamiféle szolgáltatásleépítés zajlik, hanem arról szó l, hogy egy hatékony, transzparens ellátórendszer működjön, amelyik mindenkinek egyforma szintű szolgáltatást tud nyújtani, ne legyenek területi
