Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - Az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
4406 képzünk, tehát európai értelemben vett szakembereket, hanem csak a nagytőke igényeit kiszolgáló, eldobható, lecserélhető munkásokat. Vegyük észre, hogy az országnak nem egyszerűen túl specializált munkaerőre, hanem minél kevesebb funkcionális analfabétára és egyegy, a jelenben még nem is sejtett szakmát hamar elsajátítani tudó dolgozóra és vállalkozni is képes új generációra van szüksége. Véleményünk az, hogy a szakképzési törvény és j elenlegi módosítása több tévhiten alapul, téves irányokat jelöl ki, és legfőbb stratégiai partnerét, az erre sajnos alkalmatlan kamarákat is tévesen és eltévesztett feladatra, az iskolai rendszerű szakképzés gyakorlati terepéül és irányítójául jelöli ki. A törvénytervezet abból a tévhitből indul ki, hogy a szakképzési és felnőttképzési rendszer leszállíthatja a gazdaság számára a munkára kész és kiképzett új generációkat. Ennek talán az az alapja, hogy sokszor hangzik el a munkáltatók részéről kritikai hang a fiatal pályakezdő szakemberek felkészültségéről. Sorolják azokat a hiányosságokat, amelyek miatt nehezen tudják teljes értékű munkaerőként foglalkoztatni őket. Egyértelművé kell tennünk viszont, hogy az iskola soha nem tud egy adott munkahelyre kész sza kembert képezni, és nem is biztos, hogy ez a feladata. Olyan fiatalokat kell kibocsátani az iskolából, akik jó szakmai alapismeretekkel rendelkeznek, amelyekre a változó munkahelyi ismeretek ráépíthetők. Meg kell tanítani a fiatalokat tanulni, gondolkodni, hogy képesek legyenek a változó körülményekhez alkalmazkodni, képesek legyenek továbbképezni önmagukat. A világgazdaság meghatározó szereplői is így gondolkodnak, ezért a tudásra épített hozzáadott értékek termelésére készítik fel a jövő generációit. Megg yőződésünk, hogy a lebutított és megrövidített szakképzési rendszer inkább a harmadik világ felé tolja hazánkat. A versenyképesség valóban kulcsfontosságú, és ebben a hazai vállalkozásokat is megnyerni képtelen, nemzetközileg pedig láthatatlan kereskedelmi kamarákra bízni a szakképzést súlyos hiba. Szereptévesztésnek tartjuk, ha a kamarák az iskolai szakrendszert kívánják meghatározni, és nem valós feladatukkal, vagyis a cégek érdekképviseletével foglalkoznak. Súlyos hibának tartjuk, hogy a szakképzés szake mberei, pedagógusok és szakoktatók helyett a miniszterelnök sugallatára a kamarák a letéteményesei a szakképzés tartalmi és gyakorlati kínálatának. A kamarákat több ok miatt is alkalmatlannak tartjuk erre a feladatra. Nincs megfelelő oktatásiképzési kínál atuk, szakképzési infrastruktúrájuk, szakképző szakembergárdájuk, világos kamarai jövőképük, forrásaik. Kicsi a legitimitásuk is, hiszen a vállalkozások alig néhány százalékát képviselik, csak a kötelező kamarai tagság előírása hozhatja el számukra a legit imáció esetleges látszatát. A kormányzat tervei azonban ennek ellenére a német típusú duális szakképzésről szólnak. Miről is van szó? A duális szakképzés lényege az, hogy az állam és a gazdálkodó szervezet megosztozik a szakképzés felelősségén és költségei n. A diák az oktatási idő egy részét az iskolában tölti. Itt kapja meg az elméletiszakmai alapképzést és az ehhez szükséges közismereti képzést. A gyakorlati képzést közvetlenül a gazdasági szereplő biztosítja. A rendszer tulajdonképpen Magyarországon sem új. A Kádárkorszakban minden nagyüzem végzett ilyen típusú szakképzést, az akkori szakmunkásképző iskolák diákjainak jelentős része valamelyik gyárban vett részt gyakorlati képzésen, legalábbis az ipari szakmákban. Mi lenne a duális képzés előnye? Ha a f eltételek adottak lennének Magyarországon is, ez a modell valóban közvetlen kapcsolatot biztosítana a leendő munkáltatók és a diákok között, lehetővé téve, hogy a szakképzés tartalma a valódi munkaerőpiaci igényekhez igazodjon. Lehetnek azonban komoly hát ulütők is. A cégek nem jótékonysági intézmények, ezért erős garanciák kellenek arra, hogy az inasokban ne csak az olcsón foglalkoztatható segédmunkaerőt lássák. Szintén szükséges az, hogy a cégek megfelelő képzési szakértelemmel rendelkezzenek, a diákok pe dig képesek legyenek megfelelni a képzési követelményeknek. Az elmúlt években komoly erőfeszítések történtek a duális szakképzés puha elterjesztésére. Ennek eszköze a tanulószerződések rendszere volt. A szerződés tartalmazza a képzés és a diák foglalkoztat ásának garanciáit. Ennek a rendszernek a kiterjesztését már a Gyurcsányféle száz pont
