Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 27 (242. szám) - Egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KEPLI LAJOS (Jobbik):
4065 mint olyan, ami prioritásként szerepel a kormányzati stratégiában, nem tekinthető nyilván széndioxidmentes vagy alacsony széndioxidkibocsátású technológiának. E gyben itt nem tudom, hogy hogyan egyeztethető össze majd hosszú távon ez az európai uniós vállalásainkkal. Mondja a kormány - egyébként nagyon helyesen, és ezt a Jobbik is támogatja , hogy a hazai ásványkincsekre minél nagyobb mértékben építeni kell, már csak nemzetstratégiai szempontból is, importfüggőségünk csökkentése szempontjából is, ez nagyon helyes. Csak azt nem tudjuk, hogy ha itt ez a bizonyos sapka, vagyis a kiosztandó kvótamennyiség egyre kisebb lesz, hogyan fogunk tudni annak megfelelni, hogyha mi új szénbányákat akarunk nyitni, adott esetben új szélerőműveket létesíteni, hiszen Bencsik képviselő úr még államtitkárként mondta azt nekem egyszer egy bizottsági ülésen, hogy azok a tisztaszéntechnológiák, amelyek rendkívül alacsony széndioxidkibo csátással tennék lehetővé a szénkészletünk felhasználását, még nagyon gyerekcipőben járnak, és még gazdaságosan nem megvalósíthatók. Ha ez így van, akkor hogyan akarjuk mi a szénkészletünket úgy felhasználni, hogy ez ne ellenkezzen az európai uniós előírás okkal, illetve az emissziókereskedelmi rendszerbe beleférjen, hiszen egyértelműen a szén- és a fosszilis alapú erőművek nem tartoznak nyilván a kedvezményezetti körbe ebben a rendszerben. Rendben van, jelenleg zajlik éppen a fenntartható fejlődés bizottság ában az atomerőmű bővítésével kapcsolatos tájékoztató az államtitkárság és az atomerőmű, illetve az MVM részéről, amit mi mint Jobbik végig támogattunk és most is támogatjuk mint jelenleg egyrészt legmegbízhatóbb, kevés károsanyagkibocsátással járó és vis zonylagosan alacsony költségen előállítható energiát. Ez azonban önmagában még nem jelent megoldást, akkor sem, ha a régi és az új atomerőművi blokkok együtt fognak működni egy bizonyos néhány évig, akkor sem jelent megoldást a magyar energiahelyzetre, az energiafüggőségre, és bizony szükség lenne a hazai források minél tágabb kiaknázására. Én azt gondolom, hogy ami ebben a törvénycsomagban van, legalábbis annak a jelentős részében, az emissziókereskedelmi rendszer nem biztosít lehetőséget ennek a megvalósí tására, innentől kezdve számunkra nyilvánvalóan nem is támogatható. Főleg ebben a válságos időszakban mi semmilyen olyan kezdeményezést, még ha az európai uniós diktátum is, nem tudunk támogatni, amely a magyar gazdaság további megnyomorítását tűzi ki célu l. Természetesen az energiahatékonysági beruházásokkal és azzal, hogy minél több magán- és középület kerüljön felújításra és energiahatékonysági szempontból egy sokkal kedvezőbb állapotba, egyet tudunk érteni, azonban azt az emissziókereskedelmi rendszer n élkül is meg lehetne valósítani. Nem véletlen az, hogy a Jobbik egy EUszkeptikus párt, és ez ezen a területen is nagyon kiütközik, hogy bár szükség van klímavédelmi intézkedésekre, szükség van környezetvédelmi intézkedésekre, megint csak azt mondjuk, hogy ez az eszköz, az emissziókereskedelmi rendszer - az Európai Bizottság kezébe kerül most már a kvóták elosztása - Magyarország nemzeti érdekeit nem segíti elő, nem képviseli, inkább hátrányos helyzetbe hozza majd a magyar gazdaságot, és nem segíti azt a ki lábalást, azt az elindulást. Azt várják most ettől a szabályozástól, ha a klímakereskedelemből, a kvótakereskedelemből származó bevételek 50 százalékát majd energiahatékonysági beruházásokra fordítjuk, hogy ez majd az építőiparon keresztül beindítja a magy ar gazdaságot. Ez azonban, én azt gondolom, hogy önmagában kevés ahhoz a hátrányhoz képest, amit a magyar energiaszektor ennek az európai uniós diktátumnak, irányelvnek a végrehajtása miatt el fog szenvedni. Itt több sebből is vérzik a magyar energetika, é s az utóbbi időben is több olyan intézkedést fogadott el a parlament, ami nyilvánvalóan tovább nehezíti ennek az ágazatnak a helyzetét, és bizonytalanná teszi egyrészt Magyarország energiaellátásának stabilitását hosszú távon, hiszen tudjuk, hogy erőművek fognak a következő években bezárni, elöregedett erőműparkunk van. A paksi beruházáson kívül új erőműberuházást, főleg nagyobb erőművekbe történő beruházást a jelenlegi szabályozási környezetben senki nem óhajt véghezvinni, és nem látjuk a megújuló energiá kban sem jelenleg azt a lehetőséget, amely ezt a kieső villamosárammennyiséget majd pótolni tudná.
