Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 26 (241. szám) - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. évi egységes költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
3990 csinálni, de az állami köl tségvetés legalább megpróbál néha ehhez hasonlítani, azért vannak azok a kötetek. Ez a költségvetés meg sem kísérli, mert nem akarja megkísérelni. A számvevőszéki és költségvetési bizottság esélyt sem kapott arra, hogy egyébként benyújthasson ilyet, azt hi szem. És ezért mondtam a kisebbségi vélemény ismertetésekor is, hogy le van alibizve ez a történet felénk, és onnantól kezdve szabad gazdálkodásuk van. Az sem érthető túlságosan, pontosabban én értem, csak nem elfogadható, hogy most elfogadunk egy költségv etést, és törvény által azt biztosították, hogy a médiahatóság lényegében szabadon csoportosít át, korlát nélkül átcsoportosíthat bárhova bármit bármilyen címszóval. Hát, ha ezt a szabadságfokot nézzük, amit megteremtettek törvény által, ide akkor aztán té nyleg nem érdemes hozni részletes költségvetést, mert minek? Ide csak behoztak valamit. Ehhez kérik, hogy adjuk a nevünket, ehhez nyomjunk majd igen gombokat, mert nyilván az lehet a szándék meg az a cél, hogy ebben a Házban legalább igyekezzünk valami kon szenzust elfogadni mind szakmailag, meg esetleg talán kísérletet tennénk arra politikailag is, hogy így legyen. Sajnos azt kell látni, amikor itt vagyunk a költségvetés vitáján, a hatóság költségvetési vitáján meg a beszámolójánál, hogy mindig vissza fogna k térni ezek a problémák évről évre, mert be van kódolva, mert tudatosan bekódolták. Persze, kétharmad parlamenti többség birtokában, ameddig ezt a többséget tudják ebben a parlamentben, lehet mondani cinikusan: aztán mi történik? Úgyis az lesz, amit mi fo gunk akarni - magyarosan kifejezve , és aztán mi van? Legföljebb itt az éjszakába berakjuk a napirendet, kicsit elvitatkozunk rajta, aztán azt csinálunk, amit akarunk. Igen ám, csakhogy az a probléma, hogy egy ilyen 7080 milliárdos tételnél, mint az MTVA , ahova becsoportosítottak mindent, és lényegében nem látható, hogy mire költik, milyen a hatékonysága ennek a dolognak, például beszámoló kapcsán egyszer sem kaptunk erre vonatkozólag olyan jelentést, amikor vizsgálta volna ez a sok ellenőrző szerv, amit önök nagy szívesen sorolnak föl, könyvvizsgálói jelentés vagy a felügyelőbizottság jelentése mit mondott erről vagy ezekről a dolgokról. És azt gondolom, hogy ezt hozzá kellene csatolni. Ha már az önök embereit erre a feladatra kinevezték, akkor ne akarjuk ezt lealibizni azzal, hogy például egy beszámoló kapcsán ezek az intézmények nem is tesznek mögé semmit, nem hozzák nyilvánosságra, nem tartozik ránk. Úgyhogy nagyon sok baja van ennek a történetnek, azt gondolom, ami eleve a törvényalkotói szándékból fak adt, a törvényalkotói szándék pedig nem volt más, mint a totális jelenlegi kormányzati politikai hatalom totális uralma a közmédium felett. Ezt önök meg is teremtették. Erre lehet mondani azt, hogy ügyesek voltunk, büszkén hátra lehet dőlni, lehet mondani, hogy mindenki vegyen erről példát: nem kell itt vacakolni, nem kell azzal foglalkozni, amit Deutsch Tamás mondott annak idején 1995ben, amikor született a médiatörvény, és ’96 első törvényeként megszületett a magyar médiatörvény, mert akkor született, ez a történelmi tény; és akkor bizony önök egészen más álláspontot képviseltek intézményesen mint Fidesz. Világos, az üléspont meghatározta az álláspontjukat, 72 százalékos parlamenti többség esetén, ami nem az önöké volt, kisebbségben voltak, nem is akármil yen kisebbségben, jogosan követelték azt, hogy a közmédiumok, a közmédia világa, de az egész médiafelügyelet világa nem kerülhet egy politikai erő kezébe. Tessék végigolvasni azokat a parlamenti naplókat, bizottsági jegyzőkönyveket, amik akkor készültek, é s önök elmondtak. És az a többség akkor elfogadta azokat az álláspontokat is, hogy közösen kell akkor valamilyen biztosítékot, intézményes garanciákat adni arra, hogy ne csúszhasson senkinek a kezébe a dolog. Mert mindannyian tudjuk, egy normálisan működő demokráciában a nyilvánosság, a média világa nem kerülhet semmilyen politikai csoportosulás kezébe. Önök megváltoztatták az álláspontjukat - lehet. Lehet liberálisból lenni ultrakonzervatívnak, akkor ezt is lehet. De akkor azt ki kell mondani, és azt akkor be kell vállalni: föladtuk az elveinket. Mert ez a költségvetés ezt mutatja. Ez pontosan erről szól. Nem teremtették meg benne a kontroll lehetőségét, és nem is terjesztik elénk. Nincs például arról semmifajta felügyelőbizottságot illetően állásfoglalás, hogy ők hogy látják például ezt a költségvetést. Lehet, hogy nincs beleírva a törvénybe, hogy ide ilyet hozni kell.
