Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 21 (240. szám) - Az ülésnap megnyitása - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
3841 század Magyarországára mennyire van tekintettel, tehát a XXI. századi Magyarország sajátos szempontjaira a Ptk.tervezet filozófiája mennyire van tekintettel. Az egyik elem, amit hangsúlyoztunk a vezérszónoklatban is, az az, hogy nem lehet attól elteki nteni a polgári törvénykönyv kodifikációja során, hogy az elmúlt 22 évben egy duális, kettős gazdasági szerkezet alakult ki Magyarországon, ahol a nemzetközi, globális nagy cégek megtelepedése történt jelentős piaci és tőkeerővel, és ezzel párhuzamosan műk ödnek hazai kkvk gyenge piaci és tőkeerővel. Igenis reagálnia kell a polgári jogi szabályozásnak arra, hogy valahogyan a magyar gazdaságnak ez a tragikus kettészakítottsága enyhüljön. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy ezt a problémát önmagában a polgá ri törvénykönyv meg tudja oldani, ez elsősorban és döntően gazdaságpolitikai kérdés, fejlesztéspolitikai kérdés, de bizony a civiljogi kódexnek van egy sajátos szabályozási lehetősége, amit rá kéne fordítani, rá kéne szegezni erre a problémára. A másik saj átos XXI. századi szempont - ami nemcsak Magyarországon igaz, és amiről a civilisztikának tudomást kell vennie - egész egyszerűen az, hogy az ökológiai válság alapvetően rendezi át a gondolkodásunkat nemcsak a saját életfeltételeinkről, de a jövő generáció kért viselt felelősséggel kapcsolatban is. Ráadásul a két szempont úgy függ össze, hogy ha Magyarországon megerősítjük a helyi gazdaságot, a hazai kis- és középvállalkozói réteget, helyzetbe hozzuk a fogyasztókat, és egyáltalán a belföldi tőkeképző képessé get erősítjük, akkor Magyarország legalábbis megtette a magáét annak érdekében, hogy fenntartható módon, az erőforrásokat kímélő módon folyjon a gazdálkodás, minél kevesebbet kelljen például különböző mezőgazdasági termékeket utaztatni. Amikor a kis- és kö zépvállalkozások védelméről vagy a kistermelők védelméről beszélünk, akkor beszélnünk kell - és erről már tettem említést - a polgári törvénykönyv szövetkezeteket érintő szabályozástervezetéről. Az új Ptk. megalkotása jó alkalom lenne egy új szellemiségű s zövetkezeti kódex megalkotására, a klasszikus, nemzetközileg elfogadott szövetkezeti alapelvek törvénykönyvbe foglalására. Ezzel a lehetőséggel a kormány valamilyen, előttünk ismeretlen ok miatt nem élt; úgy tűnik, a “szövetkezet” fogalma a kormányerők szá mára továbbra is valamiféle baloldali, anakronisztikus, erős kontroll alatt tartandó szerveződést jelent. A tagi önkormányzatiságon, részvételen és ellenőrizhetőségen alapuló szövetkezés helyett a gazdasági társaságok és a klasszikus szövetkezetek egyfajta hibridjét támogatja a jogalkotó. Talán nincsen tudomásuk róla, vagy valamilyen politikai okból nem vették ezt figyelembe, de az európai családi gazdasági modell - amelyre oly gyakran hivatkoztak a földtörvény vitájában is - a gazdálkodói szövetkezésen ala pul. Ha a családi gazdaságok szövetkezetei nem kapják meg a számukra szükséges jogi védelmet és működési kereteket - egyebek mellett a polgári törvénykönyvben, de természetesen nem kizárólag , akkor aligha fognak tudni helytállni a versenyben a globális t őkéstársaságokkal. Számtalan nyugateurópai példa van arra - Franciaországban, Dániában, másutt, akár növénytermesztésben, akár állattartásban, a sertéspiacon például Dániában , hogy éppen a szövetkezés az, ami pozícióba tudja helyezni a helyi termelőket, a helyi gazdaságot. Európában az új típusú szövetkezetek, amelyeknek tagjai egyenlő szavazati joggal rendelkeznek, és befelé nonprofit, kifelé pedig forprofit jelleggel működnek, számukra előnyöket biztosító jogi környezetben működhetnek. Nálunk ez az egy értelmű szabályozási környezet és garancia hiányzik, és ezt a Ptk. tervezete sem teremtené meg. A legsúlyosabb hiba, hogy nem engedik érvényesülni a klasszikus, nemzetközileg elfogadott szövetkezeti alapelveket. A befektető tagi kategória é s az ehhez kapcsolódó jogosítványok sértik a tagok egyenjogúságát, az “egy tag – egy szavazat” elvét. Arra a jelenségre sem reflektál a törvényjavaslat, hogy Magyarországon éppen a fenti politikai megfontolások miatt kialakított termékpályás szövetkezeti mod ell válságban van. Úgy tűnik, ezt a problémát a kormány nem érzékeli vagy nem tartja aggasztónak. Itt a megoldás egy új szövetkezeti struktúra megalkotása lenne; a merev termékpályás, csak egy termékre vagy termékcsoportra kiterjedő szövetkezés mellett vag y helyett egy diverzifikált, tehát sokféle termékkörű, vegyes profilú és kistérségi vagy regionális
