Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
3459 S mondom most is azt, amit a felvidéki megemlékező nappal kapcsolatban mondtam, hogy akkor is, ha egy szomorú napra emlékezünk, mégis olyan erőt kell hogy ez a megemlékezés adjon mindannyiu nk számára, és erősítsen meg bennünket abban, hogy innen is van felállás. Magyarország ezeréves történelme során milliószor bebizonyította, hogy minden nehéz helyzetből föl tudott állni. Azok az emberek, akik ebben a hazában nőttek fel vagy születtek, bebi zonyították, hogy minden nehéz helyzetből van felállás. Ennek a gondolatnak a jegyében kérem én is képviselőtársaimat, hogy támogassák határozati javaslatunkat. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Kö szönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ferenczi Gábor képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. Öné a szó. FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A második világhábo rút követően komoly megtorlásokat kellett elszenvednie a kollektív bűnösség hamis vádja alatt mind a magyar, mind a német nemzetnek. Az előző napirendnél a felvidéki magyarságról beszéltünk, most a velük és velünk sorsközösséget vállaló szudéta, illetve m agyarországi németekről szeretnék szólni, hiszen a közös sors közös cselekvésre sarkall. 1945. május 12én a száműzetésből visszatért csehszlovák elnök, Beneš ezt nyilatkozta Brnoban: “A német nép ebben a háborúban megszűnt emberinek lenni, emberként elvis elhetőnek lenni, és számunkra már csak egyetlen nagy emberi szörnyként jelenik meg. Azt mondtuk, hogy a német problémát a köztársaságban teljesen likvidálnunk kell. A kollektív bűnösség alapelve alapján tehát politikai okokból egy teljes népcsoportot, kell ett elűzni, mintegy 2,53 millió embernek kellett szenvednie vagy akár ártatlanul meghalnia. Így ma már Csehország csak mintegy 38 ezer lakosa vallja magát németnek.” Ezen igazságtalan alapelv árnyékában űzték el Csehország, Morvaország és Szilézia őshonos német nyelvű népességrészét. Sajnos hasonló sors várt a magyarországi németségre is. A Minisztertanács 1945. december 22i ülésén Nagy Imre belügyminiszter, a Magyar Kommunista Párt tagja terjesztette elő a kitelepítési alaprendelet tervezetét. A kormány 1945. december 29i rendeletében csak látszatra nevezett meg politikai felelősség szerinti kategóriákat, kivételeket is csak formailag engedett meg, valójában ugyanis a hazai német lakosság teljes körű kitelepítésére törekedett. Ezért volt a kitelepítés el ső számú indoka az, ha valaki magát 1941ben, a népszámláláskor német anyanyelvűnek vagy német nemzetiségűnek vallotta. A magyar kormány igyekezett azt a látszatot kelteni, mintha a berlini szövetséges ellenőrző tanács utasítására rendelte volna el a kolle ktív bűnösségen alapuló teljes körű kitelepítést, holott a SZET 1946. január 25i ülésén készült jegyzőkönyvben az áll, hogy a bizottság amerikai tagja, Key tábornok, valamint szovjet elnöke, Vorosilov marsall tiltakozásul felszólította a kormányt, hogy ne használja a SZET utasítására a kifejezést. Az is igaz ugyanakkor, hogy Vorosilov nyomást fejtett ki a magyar kormányra a teljes körű kitelepítés minél gyorsabb megvalósítása érdekében. A kitelepítés előkészítésében és végrehajtásában meghatározó szerepet játszott a kommunista vezetés alatt álló Belügyminisztérium. A kitelepítések kikezdték a jogállamiság alapjait. A magyar kormány joggal félt attól, hogy a magyarországi németség teljes körű kitelepítése precedens értékű lesz a szomszédos utódállamok számár a a magyarsággal kapcsolatban; Csehszlovákia ennek köszönhetően tudta kiharcolni a lakosságcsereegyezményt. A hazai németek kollektív bűnösségén alapuló kitelepítése tehát tömeges volt. Nem szeretném a számadatokat teljességében ismertetni, hiszen ezt meg tette előttem dr. Szalay Péter képviselőtársunk, egyetlenegy számadatot azért szeretnék még egyszer kihangsúlyozni: