Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SZILI KATALIN (független):
3460 194648 között 185 ezer német nemzetiségit fosztott meg a magyar kormány állampolgárságától, valamint teljes ingó és ingatlan vagyonától, te hát elképesztő számról van szó. Tisztelt Képviselőtársaim! Én Veszprém megyei vagyok, anyai ágon német származású. Gyökereimre mindig büszke voltam, a német kultúra és nyelv ápolását mindig fontosnak tartottam. Örülök, hogy német származású anyai ági felme nőim ebben a csodálatos hazában leltek új otthonra. Engedjék meg, hogy néhány mondatban megemlékezzek a megyénkből kitelepítettekről is. A megye német nemzetiségű lakosságának mintegy 40 százalékát vesztette el, az itt maradtak egészen 1950ig jogfosztotta k maradtak, elvették magyar állampolgárságukat. Az átélt események még hosszú évekig gátolták őket nemzetiségük megvallásától, gyermekeiket gyakran nem tanították meg németül, féltve őket a meghurcolásoktól. A legnagyobb arányú kitelepítés 1948 elején tört ént, amikor Veszprém megye 47 községéből 10 670 embert telepítettek ki az éhező és romokban heverő Németország szovjet megszállási övezetébe. (2.10) Ma már, hála a jó istennek, számos kisebbségi önkormányzat dolgozik, hagyományőrző egyesületek működnek, re ndkívül felpezsdült a kulturális élet, messze földön híresek például a Veszprém megyei kriszkindlik, vagy akár a magyarpolányi passió, vagy a városlődi sváb bálok. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom természetesen egyetért ennek az emléknapnak a bevezetésével, bár hangsúlyoztuk az előző napirendi pontnál a Felvidékről kitelepített magyarok esetében, hogy ott hathatósabb lépéseket várnánk el a kormánytól. De úgy véljük, hogy ennek a határozati javaslatnak az elfogadásánál egyfajta ge sztust is gyakorolunk, nemcsak a magyarországi németség, nemcsak a Magyarországról elhurcolt németség, hanem úgy gondoljuk, hogy akár a német kormány számára is, és egyfajta partnerséget várhatunk el cserébe, hogy álljanak ki mellettünk, amikor a határon t úlra szakadt magyar nemzettestvéreink érdekében próbálunk mi, magyarok lépéseket tenni. Végezetül engedjék meg, hogy Kutnyánszky József, Komló nagyközség korabeli jegyzőjének visszaemlékező soraival zárjam gondolataimat: “A magyarszéki állomáson a mozdony hosszú sípjelet adott, majd lassan gördülni kezdtek a kocsik kerekei, és a vasúti kocsikból rettenetes sírás hallatszott ki. A vonat mozgása felgyorsult és távolodott, a sírást elnyelte a vonat zaja.” Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végére értünk. Most a normál időkeretben felszólalásra jelentkezett képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Szili Katalin képviselő ass zonynak, független képviselő. Öné a szó, képviselő asszony. DR. SZILI KATALIN (független) : Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hadd folytassam én is egy 65 évvel ezelőtti krónikákban található történettel vagy sorokkal, ahogy ezt képviselőtársam tette. Idézem: “A vonat egész éjszaka itt állt, még itt vannak. Megint vittünk ki nekik meleg kávét. A vagonok előtt tábortüzet gyújtottak, hogy elviselhetőbbé tegyék e hideg éjszakát. Ha egy kocsit megraktak, már pakolták a másikat. Nem szökik el senki, beletörődtek a sors ukba. Dal csendül fel ajkakról, amint a vonat megindul. A dal pedig a magyar Himnusz. Isten áldd meg a magyart - ezt énekli a nép, akiket magyar hazájukból elkergettek.” Tisztelt Képviselőtársaim! Dö bbenetesek ezek a sorok, ugyanis azokról az emberekről van szó, akik ebben az országban éltek németként, de mégis magyarnak ezt a hazát fogadták el, és magyarnak vallották magukat.
