Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - VARJU LÁSZLÓ (független):
3457 gépezetének köszönhet ően - nem köszönhetően , következtében ismét szinte nincstelen parasztokká váltak, és mégis, még a ’70es, ’80as években voltak olyan tarjáni telepes idős emberek, 7080 éves emberek, akik a ’70es, ’80as években fizették be a házukért a németektől átve tt, a számukra juttatott házak utolsó törlesztőrészletét. Tehát nem olyan egyszerű a kérdés. Amint már a felvezetőben is elmondtam, nem csak egy közösséget érint negatívan, mondhatnám azt is, egyébként az egész országot negatívan érinti, és azért sem térte m ki a szörnyűségekre, mert az előttem lévő felszólalásban hallhattuk ezeket, hallhattuk azt, hogy milyen embertelen körülmények között kellett a szülőföldjüket elhagyniuk, azzal ellentétben hogy én minden egyes… - nem is minden egyes, inkább azt mondanám, hogy a kitelepített sváb emberek között nagyon sokan voltak olyanok, akikre nyugodtan mondhatjuk azt, származásuk ellenére, hogy igaz magyar hazafiak voltak. Erről ilyen visszaemlékezések is vannak, meg Tarjánban a rendszerváltás után jobban megnyílt a le hetőség, hogy a kitelepített és az itthon maradt családok jobban tartsák a kapcsolatot, szabadabban tartsák a kapcsolatot. Akkor elindult egy ilyen partneri viszony, és nagyon sokszor jöttek vissza, főleg rendezvényekre. Az elmeséléseikből és a visszaemlék ezéseikből lehetett érezni azt, hogy még hosszú évek, évtizedek eltelte után is honvágyat éreznek a szülőföldjük iránt, és hiába kerültek - kicsit németesítve - az apaföldjükre pár száz év után, az igazi hazájuknak mégis Magyarországot tekintették. Itt tul ajdonképpen akkor ezeket az embereket jogtalanul megfosztották a hazájuktól, nem beszélve még arról a jelmondatról, amit sajnos érvényesítettek is; semmilyen kollektív bűnösség elvére, semmilyen háborúban elkövetett bűnre hivatkozva nem lehet megtenni, egy olyan kijelentést nem lehet megtenni, amit a Nemzeti Parasztpárt rendezvényén hallhattunk Kovács Imrétől, hogy a svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen. Magyar hazafiakkal, Magyarországon élő, Magyarországért dolgozni akaró, az ország épülé sét segítő bármilyen nemzetiségű emberről ezt kijelenteni nem szabad, ezt megtenni nem szabad, és méltóképpen, akár minden évben fejet kell hajtani ezek előtt az emberek előtt. Köszönöm szépen. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országg yűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Varju László független képviselő. Öné a szó. VARJU LÁSZLÓ (független) : Köszönöm szépen a lehetőséget, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt percekben az önök részéről hazaáruló, sötétség, az indulatszavak az ok, amelyek önökből kijöttek. Azt kell mondanom, arra kell kérnem önöket, nincs okuk a magyarázkodásra. Önök szerint az sötétség, hogyha szembe kell nézni a valósággal? Önök szerint az sötétség, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szimbolikus politizálás uk igazából szemfényvesztés, politikai haszonszerzés, ami csak arról szól a megoldások helyett, hogy egyébként néhány ember szimpátiáját elnyerjék? Ehelyett én azt javasolom önöknek, szembenézés, tisztességes múltelemzés, Magyarország cselekedeteinek ponto s megítélése, európai megközelítés, és ebben a kontextusban kell akár például ennek a napirendi pontnak a kapcsán ezt a rendkívül igazságtalan intézkedést, amit egyébként Magyarországon 1945ben kezdeményeztek... Fel kell hívnom az önök figyelmét, hogy Mag yarország a kitelepítettektől egyszer már bocsánatot kért. Ez a kezdeményezés különösen fontos volt akkor, amikor ez megtörtént, hiszen a magyar államnak felelőssége van. Az elhangzott, hogy ki volt az előterjesztő, de az már nem hangzott el a képviselő úr által, hogy mindezt egy kisgazda vezetésű koalíciós kormány kezdeményezte, magát a kitelepítést, tisztelt képviselő úr. Tehát egy jobboldali vezetésű kormány volt, aki ezt elkövette, és ez hozzátartozik a szembenézéshez. Ugyanehhez tartozik, pontosan érze m és tudom azt, hogy Taksonyban, szűkebb hazámban korábban képviselőként, polgármesterként azok között az emberek között élve, akik egyébként a kitelepítéstől nagyonnagyon sokat szenvedtek, családjaik ma is (Az elnök csengetéssel jelzi a
