Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
3456 Ha megfigyeljük azt, hogy kik kerültek az első körben, amilyen gyorsan csak lehetett, kitelepí tésre, és kik maradtak ott kitelepítés nélkül, akkor leleplezzük a hazugságot. Ugyanis vannak tarjáni családok, akik az első körben nem kerültek kitelepítésre, pedig a törvény további felsorolása alapján nyugodtan belekerülhettek volna abba. Konkrétan vann ak olyan családok, amiknek minden tagja a Volksbund vagy az SS tagja volt Magyarországon, csak éppenséggel az volt a szerencséjük a kitelepítéssel kapcsolatban, hogy a falu szélén, egy szegregált területen, nincstelen, szegény sváb emberként éltek. És azok at a dolgos sváb embereket, akik nagyobb területű földekkel, jó minőségű földekkel rendelkeztek - zárójelben itt megjegyzem, hogy azért maradhattak ezek a földek jó minőségű földek, mert a gondos gazda szemléletével ezek a dolgos sváb parasztemberek szaksz erűen művelték , őket az első körben kitelepítették, nyilván mert a földjeikre szükség volt. Tudunk példákat arra is, szintén KomáromEsztergom megyei példát tudunk arra is, hogy hiába közfelkiáltással választották meg ezeket a bizottságokat, amelyek a fö ldosztásokat rendezték, hiába próbálták azt elérni, hogy a kommunista párthoz és a nemzeti parasztpárthoz hű tagok legyenek ezekben a bizottságokban, mégis előfordult az Bajon, hogy érdekes módon a földek újraelosztásánál a telepesek ellenében egy nincstel en baji sváb családnak osztottak ki földet. Tehát még itt is a becsület csíráját meg lehetett találni. Persze azt nem kell mondanom, hogy a hatalom erre hogyan reagált, és milyen sajtóhírek voltak ezzel kapcsolatban, hogy - azt hiszem, ilyen címmel jelent meg egy cikk az akkori újságban - volksbundistákat részesítettek előnyben szegény magyar telepesekkel szemben, de mégis fellelhető volt ez. Vagy akár beszélhetnénk arról is, és elnézést, hogy én egy saját családi történetemet mondom el, ugyanis az én dédsz üleim is úgy jártak, hogy betelepítették őket Tarjánba, és abban a házban, amit kijelöltek a számukra, még az ottani sváb család ott lakott. (1.50) Helytörténeti kutatások bizonyítják azt, hogy két, háromféle megoldás között kell választaniuk ilyenkor a c saládoknak. Vagy az volt, hogy torzsalkodtak, és nem tudtak kiegyezni egymással, vagy az volt, hogy tulajdonképpen nem írásbeli, hanem szóbeli szerződést kötöttek egymással, megteremtették a békés egymás mellett élés feltételeit, illetve az is előfordult, amikor egy szegényebb telepes családot költöztettek be egy szegényebb sváb családhoz, mind a kettőjüknek szűkösek voltak az anyagi lehetőségeik, közös tehenet tartottak, ezáltal mind a két család tejhez tudott jutni. Tehát nagyon sok volt a variáció, amely ek közül lehetett választani. Az én dédnagyapáméknál az volt, hogy betelepítették őket, beköltöztették őket, és akkor szembesültek azzal, hogy tulajdonképpen az eredeti tulajdonosok még a házban vannak. Akkor egyértelműen, az akkori szokásrendnek megfelelő en az eredeti lakosok szedték a batyujukat, költöztek volna hátra a fássufniba, és akkor mondta a dédnagyapám, mert ő, amint mondtam, nem egy rosszindulatú ember volt, történelmi szempontból nézve lehet, hogy egy cinkossá tett becsületes ember volt, de ő a kkor azt mondta, amíg ők itt laknak, addig az az ő házuk, és ő költözik hátra a családjával a fássufniba. Ez évekig tartott, hogy nekik a fássufniban kellett lakniuk. Egyébként csak zárójelben jegyzem meg, pont ennek köszönhetően a dédnagyapámnak és család jának, tehát a tágabb családnak semmilyen konfliktusa nem volt a falubeli svábsággal kapcsolatban, mert hogyha akár ki is alakult nagyobb konfliktus a német és a magyar lakosság között, akkor a svábság szinte védte a dédnagyapám családját is. Tehát érdekes helyzeteket tudott produkálni az élet, és ezeket az érdekes helyzeteket sajnos ott, helyi szinten kellett megoldaniuk a lakosoknak, hol kisebb eredményességgel, hol nagyobb eredményességgel. Tarjánban a kutatások alapján el lehet azt mondani, hogy halálos eset nem történt, de úgy tudom, az országban voltak olyan falvak, ahol ezek a falun belüli konfliktusok halálesethez is vezettek. Nem beszélve még arról, amit mindig elfelejtünk, hogy azért azok az áttelepített északkeletmagyarországi úgymond telepesek n incstelen parasztemberek voltak, persze megkapták a földjeiket, megkapták a házat, azután jött a téeszesítés, és milyen elszegényedésben volt részük. Hiába kerültek át nincstelen parasztból egy jobb módba, tulajdonképpen a kommunizmus
