Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), a napirendi pont előadója:
3448 Hauszmann Alajosról, Budapest egyik várostervezőjéről, e gyik nagyon híres építészéről beszélhetnék, és még a sort folytathatnám. És ez az együttélés, ami évszázadokon keresztül kísérte a magyarságot és az itt élő németeket, kétségtelen, hogy nagy törést szenvedett akkor, amikor a világháború után a hazai némete ket elüldözték a szülőföldjükről. Ennek az országgyűlési határozati javaslatnak nagyon fontos előrelépését abban látom és erre tudatosan törekedtünk, hogy a kitelepítés kategóriáját felváltottuk az elhurcolás és elüldözés, elűzés szavaival. (1.10) Ha megné zik, a kitelepítés ebben az anyagban csak az indokolásban szerepel, és akkor is idézőjelbe téve. A magyar nyelv egy nagyon gazdag nyelv, nemcsak arra jó, hogy kifejezzen gondolatokat, hanem el is leplezze a valóságot. Amikor az akkori eseményeket kitelepít ésként írták le, és ez ment át természetesen a köztudatba, még elé sem téve a kitelepítés kifejezés elé, mondjuk azt, hogy kényszerkitelepítés, ami már beszédesebb, akkor valójában a valóságot leplezték el, a szomorú valóságot leplezték el. Amikor az előző napirendi pont kapcsán lakosságcseréről szólt az a bizonyos egyezmény, tudatosan leplezték el akkor is a szomorú valóságot, mert valójában itt elüldözésről szól az igaz történet. A német és az osztrák történetírás a kitelepítés kategóriáját nem is érti, n em is alkalmazza - Siedlung vagy Aussiedlung, mert ez lenne a fordítása a kitelepítésnek , ezt nem használják a németek, ők mindig Verschleppet említenek, ami elhurcolást jelent, vagy Heimatvertriebenen kategóriát mondanak, a hazájukból való elüldözésről beszélnek. Mi tudatosan használtuk - némi vita árán is, de tudatosan használtuk - ezeket a kategóriákat a mi előterjesztésünkben, és mondom, ezt már önmagában előrelépésnek nevezzük, hogy végre ezt a pillanatot arra használjuk fel, hogy a magyar nyelvben k ellően árnyaltan írjuk le az akkori kifejezéseket, és nem olyan kategóriákat használunk, amelyek tompítják az akkori nagyon szomorú valóságot, amit a hazai németek ilyen szempontból megélhettek. Érdemes emlékeztetni magunkat és mindenkit, aki ezt a vitát h allgatja vagy a vitáról értesül, hogy mekkora közösséget érintett ez az elűzés. Itt egészen pontos adataink vannak, mert 1941ben volt az akkori népszámlálás, amihez egyébként visszanyúltak később, 1941 végén 475 941 magyar állampolgár mondta magáról azt, hogy neki német az anyanyelve, és ezek közül 302 189 önmagát német nemzetiségűnek is vallotta. Ez az ominózus 1941es népszámlálás az első olyan népszámlálás egyébként, amikor rákérdeztek nemzetiségi hovatartozási kategóriákra. Később a magyar kormány - na gy viták árán, a kormányon belüli viták árán - meghozza az 12330/1945. miniszterelnöki rendelkezését - mondom, hosszas viták után , ami egyébként a következőket tartalmazza, a leglényegesebb pontja így fogalmaz: Németországba áttelepülni köteles az a magy ar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát. Tehát ennek a rendeletnek az első szakasza célzottan az egész hazai német kisebbségi közösség megbélyegzését és elhurcolását cé lozza meg, az 1. § további fordulatai, amik már egyébként tökéletesen értelmetlenek, az első fordulat után még arról szólnak, hogy aki a magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, vagy a Volksbundnak vagy fegyveres alakulatnak, az SSnek tagj a volt, azok áttelepülni kötelesek. Az első fordulat, amit említettem, ami a teljes közösséget lefedi, értelmetlenné tette már az összes többi felsorolást. Tehát még egyszer mondom, a magyar kormány döntése erről szólt. Érdemes itt mindjárt beszélni arról, hogy igazake azok a nézetek, amit az előbb a Demokratikus Koalíció képviselőjétől hallottunk, hogy a magyar kormány nagyhatalmi döntések kényszerében hozta meg ezt a döntést. Ez részben persze igaz, mi utalunk is a szövetséges ellenőrzési tanács döntésér e, de ennyi idővel az események után azért már beszéljünk nyíltan, a kollektív tudatunk helyretevése érdekében. Meg kell csak nézni Bibó visszaemlékezéseit - hogy mondjuk, egy jeles és ma nagyon elfogadott gondolkodóról beszéljek - Bibó önmaga ír arról, ho gy neki mi volt a szerepe abban, hogy
