Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), a napirendi pont előadója:
3447 A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája ELNÖK (Jakab Is tván) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Michl József, KDNP; Németh Zsolt, Fidesz; Hargitai János, KDNP; Braun Márton, Fidesz; Nagy Andor, Bús Balázs KDNP; Törő Gábor, Fidesz, képviselők önálló indítványát H/8787. számon megismerhették. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr. DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valamelyikünkben volt kétség afelől, hogy vane szükség ilyenfajta országgyűlési előterjesztésekre, határozati javaslatokra, azt gondolom, hogy Varju képviselő úr a Házszabály szerint független, egyébként a Demokratikus Koalíciót erősítendő képviselő megszólalása után már ilyen illúziónk nem lehetett. Helye van ennek a vitának, mert ilyenfajta képzetek, tévképzetek, ilyenfajta g ondolkodás, ha a Parlament falai között elhangozhat, akkor az a gondolkodás nyilvánvalóan a Házon kívül is itt van, képviselő úr, csak közénk hozta ezt a gondolkodást. Ezek a parlamenti viták, az ilyenfajta országgyűlési határozati javaslatok ha minden kér dést nem is oldanak meg - igazuk van jobbikos képviselőtársaimnak, amikor azt mondják, hogy mi mindennel foglalkozhatna még egy ilyen határozati javaslat , de arra biztos, hogy jók, hogy ezt a fajta - elnézést, képviselő úr, hogy azt mondom - sötétséget , amit ön képviselt a gondolataival, talán valamelyest oldani lehet. Ha szabad annyi személyes motívumot mondanom, amit ön is tett és ezt is helyénvaló volt egyébként ennél a témánál, én ugyanúgy érintett vagyok, mint ön, nagyon jól tudom, hogy az ön szüle it Mágocsra telepítették be. Az egy baranyai kisváros. Az én szüleimet mindkét ágon akkor éppen kidobták az országból Németország szovjet megszállási zónájába, én mégis tudok és megpróbálok higgadtan beszélni ezekről a kérdésekről, mert azt gondolom, hogy csak így érdemes, nem úgy, ahogy ezt ön tette. Amikor ezt a határozati javaslatot képviselőtársaimmal ideterjesztettük, akkor tudtuk azt, hogy természetesen a rendszerváltozás óta a demokratikus parlament történetében ennek már van előzménye. A hazai német ek elűzése kapcsán történek erre vonatkozó aktusok: egyfajta főhajtás megtörtént már itt az Országgyűlésben és a felvidéki magyarokkal ellentétben a hazai németek annak a kárpótlási folyamatnak, amit ez az ország meg tudott engedni magának, részesei lehett ek. Ugyanakkor nagyon fontosnak gondolom, hogy a felvidéki magyarokat érintő üldöztetéseket és a hazai németeket ért üldöztetéseket egy időpontban tárgyalja az Országgyűlés, hisz ezek összefüggő kérdések. Sok mindent a magyar közvélemény sem tud ezekről az ügyekről, Németországban meg semmit nem tudnak ezekről a kérdésekről. Sok magyar állampolgár nem biztos, hogy gondol arra vagy átgondolja, hogy a hazai németek vagy a németek és a magyar többséghez tartozó magyarok itt évszázadok során együtt éltek. Csak neveket mondok: a bajorországi Gizella, szent István felesége, mondjuk, mint egy távoli pont és Puskás Öcsi, Magyarország egyik futballikonja, mint a közelmúlt egyik figurája. De gondolhatunk erre akkor is, amikor a Himnuszt énekeljük, és Erkel Ferencre go ndolunk vagy gondolhatunk akkor ebben a Házban, amikor higgadtan vagy más tónusban beszélünk és Steindl Imrére gondolunk, vagy ha elhagyjuk a Parlament falait és Budapest utcáin sétálunk, és mondjuk,
