Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - VARJU LÁSZLÓ (független):
3442 VARJU LÁSZLÓ (független) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tis ztelt Ház! Úgy látom, ez a mai napirendi pont emlékezetes lesz majd a kormánynak, legalábbis a tekintetben is, hogy ha az előterjesztésében ilyen üres mondatokkal igyekszik operálni, akkor annak milyen súlyos következményei vannak, bármennyire is az indoko lásban az szerepelteti, hogy a XXI. századi Európának rendelkeznie kell ezzel a demokratikus eszköztárral, amelynek keretében az elmúlt század hibáinak tárgyilagos feltárását és akár orvoslását, felülvizsgálatát el lehet végezni. Itt aztán láthatják, hogy milyen különböző megközelítésekkel lehet eljutni odáig, hogy maga az előterjesztés vállalhatatlan, akár legyen egy nemzetiszocialista mozgalmi megközelítés, akár pedig egy olyan, ami az önök előterjesztésében megjelenik egy ilyen üres három sorban. Mondom ezt én úgy, mint egy olyan családnak az unokája, ahol a nagyszülők és a szülők is az önök által egyébként érthető és okkal igenis méltányosan és megemlékezni kívánó szülők közé tartoznak. De hogy önök mennyire álságosan teszik ezt, erre szeretnék rávilágít ani ebben a hozzászólásban, mert nézzék meg, hogy mi az, ami történik valójában. Van itt két, emléknapról szóló határozati javaslatuk, amelyben ezekkel az előterjesztésekkel valóban beemelik a méhek napja és a hasonló típusú megemlékezések kategóriájába, o da majd felsorolásra kerül ez, ahelyett, hogy a belpolitikai, mondjuk úgy, hogy elfedni szánt problémáik orvosolására valóságos megoldásokat hoznának, például ebben a témakörben is. Az effajta előterjesztés valamilyen történelmi esemény értékeléséről szól, mégpedig rendszerint az önök előterjesztésében - sok volt már ilyen - 6070 évre visszamenőleg is. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy amikor 1990ben megalakult a demokratikus Magyar Országgyűlés, született ugyan néhány ilyen parlamenti kezdeményezés, de minden ilyen előterjesztés mindig a parlamenti pártok előzetes egyetértésével került a Ház elé, és ez így volt helyes. Az Országgyűlésnek - mint a magyar állam legmagasabb politikai testületének - nem feladata a történelmi kérdésekben állást foglalni. A történelem értelmezése nem az államnak, hanem egyrészt minden egyes polgárának, másrészt a történettudomány és a történelemmel foglalkozó publicisztika feladata, de semmiképpen nem az államé, pláne nem az önöké, az állam bármilyen testületéhez ilyen érte lemben nem szabad, hogy köze legyen. Ha az Országgyűlés mégis kivételesen erre szánja el magát, akkor azt csak a parlamenti pártok közös konszenzusával tegye meg. Milyen következményei vannak ennek? Túl az általános megfontolásokon, szeretnék itt néhány do logra rávilágítani, azon túlmenően én azt gondolom, hogy ez a kezdeményezés e formában nem támogatható. Mindkét előterjesztés a második világháború utáni győztesek által elrendelt kényszerű lakosságmozgásról szól, az első a trianoni határok visszaállítása nyomán újra Csehszlovákiába került kisebbségi magyarok egy részének kitelepítésével Magyarországra, a második pedig a magyarországi németek nagy többségének kényszerű kitelepítésével Németországba. Közös a két előterjesztésben az, hogy az érintettek nem sz abad döntésükkel, hanem az államhatalmak döntésével kényszerültek lakóhelyüket, sőt hazájukat elhagyni, otthagyva házaikat, ingóságaikat, kiszakadva a természetesnek hitt környezetükből, elveszítve korábbi egzisztenciájukat. Áldozatai lettek épp a második világháborút követő nemzetközi rendezésnek, a győztesek parancsának. Áldozatok lettek, még ha az ő áldozatuk nem is hasonlítható, egy lapon nem emlegethető a háború és a háborúval egyidejűleg történt népirtás áldozataival, a táborokba hurcolt, ott üzemszer űen meggyilkolt orosz, ukrán, lengyel, zsidó és újvidéki vérengzésekkel, meggyilkolt szerbek, s mások szenvedéseivel, akik nemcsak egyszerűen lakóhelyüket, környezetüket, vagyonukat vesztették el, hanem az életüket is elveszítették. A kitelepítettek új éle tet kezdhettek, új egzisztenciát teremthettek, és legtöbbször tisztességes munkával teremtettek is maguknak, míg a háborús őrület és a népirtás áldozatai számára mindennek vége volt.
