Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - VARJU LÁSZLÓ (független):
3443 Mi magyarok, akárcsak a németek, az előterjesztésekben érintett igazságta lanságokban áldozatok voltunk, a második világháborúban azonban tettesek. A magyar állam, akárcsak a német állam és Németország más szövetségesei, tettesek voltak a népirtásban, tettesek a háborúban, a Szovjetunió megtámadásában, ukrán és orosz területek m egszállásában, a polgári lakosság elleni hadjáratban. Tettes volt a magyar állam Csehszlovákia és Jugoszlávia feldarabolásában. A magyar állam revíziós törekvés (Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.) jegyében kereste és találta meg a náci Németország szövetségét (Dr. GaudiNagy Tamás: Szégyelld magad! A Magyar Országgyűlésben ilyen szavakat!) , s ebben a szövetségben Hitler kezéből kapta meg átmenetileg a Felvidék déli sávját, ÉszakErdélyt, majd nagyrészt a magyarlakta Kárpátalját, Bácskát . Teleki Pállal szólva, ahogy búcsúüzenetében mondta, a magyar állam hullarabló lett, és a német szövetségben vesztette el a háborút. A kérdés az, hogy miként helyes ma vélekedni a háborús vereség következményeiről, a trianoni határok visszaállításáról, há borús jóvátételről, jugoszláv partizánoknak a bácskai magyarok elleni tömeges megtorlásáról, hasonló erdélyi atrocitásokról, a Benešdekrétumról, szlovákiai magyarság Csehországba történő kényszerű áttelepítéséről, éveken át tartó jogfosztásról. Mit gondol junk mi magyarok a Németországot, németek millióit ért megtorlásáról, 12 millió német kitelepítéséről a Szovjetunióból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, és persze a magyarországi németek kitelepítéséről? Talán önök is érzékelik mindebbő l, hogy - ismétlem - nem az Országgyűlés, nem állami intézmények dolga, hogy ezekben a kérdésekben állást foglaljanak. Mégis, ha önök ezt a kérdést idehozták, akkor csak azt a magatartást javasolhatjuk magunknak, a magyar közvéleménynek, a történelemtankön yvek szerzőinek, mint amit a demokratikus német közvélemény követ és amit a német állam is követ. A demokratikus német állam a szomszédokkal, elsősorban Lengyelországgal és Csehországgal való tartós megbékélésre törekedve tudomásul vette Németország új hat árait, tudomásul vette a németek kitelepítését a Szovjetunióhoz, Lengyelországhoz és Csehszlovákiához került területekről, és nemcsak bármiféle kártérítési igényről mondott le, de arról is, hogy a németeket ekkor ért súlyos igazságtalanságokat, szenvedések et újra és újra felemlegesse. A németek abból indultak ki, hogy a második világháború borzalmaiért, a húszmillió szovjet és hatmillió lengyel áldozatért őket terhelő felelősség nem engedi meg, hogy megkérdőjelezzék a második világháború végeredményét, az a zt követő kényszerintézkedések jogosságát. (0.50) A demokratikus német állam nem veti fel a beneši dekrétumok ügyét sem, noha azok 3 millió német kitelepítését jelentették. Nem is teszik, adottságnak tekintik, hogy a német nép az új határok között keresi a boldogulását. A demokratikus magyar állam sem járhat el másképpen. A magyar államnak sem érdemes olyan politikai aktusokra vállalkozni, amelyek mérgezik Magyarország és szomszédai viszonyát. Nem érdemes olyan politikai aktusokra vállalkoznia, amelyek a de mokratikus világban, az egykori szövetséges hatalmakban - az Egyesült Államokban, Franciaországban vagy Oroszországban - kételyeket ébresztenek a tekintetben, hogy elfogadjae a magyar állam a második világháború végeredményét. Ezekkel a gesztusokkal semmi t nem érhetünk el, csak károkat okozunk Magyarországnak. A vesztes országok a háború lezárását elfogadják, önök pedig folyton ide akarnak visszakeveredni, ezt akarják folyton visszaemlegetni, és ezt az állapotot akarják nekünk bemutatni. A demokratikus Mag yarország sem kezelheti úgy a második világháború alatt történteket, mintha nem Magyarország lett volna a kezdeményező, támadó felek egyike. Nem a Szovjetunió hadserege tört be Magyarországra, hanem a Magyar Honvédség vett részt a Szovjetunió elleni hadjár atban, a németekkel szövetségben. Magyarország vett részt Csehszlovákia feldarabolásában, és a Magyar Honvédség foglalta el, szállta meg Kárpátalját, tört be Jugoszláviába és szállta meg Bácskát. Minden retorzió erre volt válasz.
