Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
3439 képviseli a saját hazáját, akkor nem képes a saját hazájára rosszat mondani, mert bá rmilyen kezdeményezés van és történik, az ilyen megnyilvánulás kioltja azt a közös érdeket, azt a közös kezdeményezést, amely akár sikerre is vihető. Képviselőtársaim! Senki ne higgye azt, hogy bármelyikünk, akár az Európa Tanácsban, akár az Európai Parlam entben nem azért harcol, hogy a Benešdekrétumok azon passzusai, amelyek pontosan ránk, kitelepítettekre vonatkoztak, ne szűnjenek meg, csak az Európai Parlamentben is és az Európa Tanácsban is partnerekre van szükség ahhoz, hogy valóban sokkal határozotta bb, nemzetközi szinten is erőteljesebb lépésre kényszerítsék a dekrétumokat újból elfogadó kormányokat, annak érdekében, hogy ezeket a passzusokat lehetőleg szüntessék meg. Én már itt a magyar parlamentben talán ezelőtt 68 évvel elmondtam, hogy ha a nemze tpolitikában akarunk eredményesen a nemzetközi porondon részt venni és szerepelni, akkor lehet, hogy az öt parlamenti pártot, de itt most lehetne ezt úgy nevesíteni, egy MÁÉRTülést, mondjuk, egy erdő közepébe kellene bevinni, és addig ott hagyni, amíg egy ezségre nem jutnak, és olyan egyezségre, hogy ha onnan kijönnek, és a nemzetközi porondon szerepelnek, akkor mindenki egy és ugyanazt mondja. Egyébként ezt teszik a románok, és lehetne sorolni tovább nagyon sok nemzetet, amelyek, ha a nemzeti porondon fell épnek a saját érdekeikért, akkor megpróbálnak egy nyelvet beszélni, és akkor nem kevernek bele olyan dolgot, amely abban a pillanatban, amikor azt felvetik, annullálja azt a közös érdeket, amit adott esetben még közösen próbálnak meg elhatározni. Azért vag yok szomorú, mert magam is nagyon sok KMKFülésen ott voltam, MÁÉRTülésen ott voltam, nagyon sok olyan nagybizottsági ülésen ott voltam, amikor a közös szándékot elhatároztuk, és utána, amikor kimentünk, akkor egyesek ezeket totálisan lerombolták. Amikor a képviselők a saját hazájukat képesek lejáratni az önös pártérdekek miatt, az a legszomorúbb. Tehát nem tanultuk meg, és a magyar parlament sem tanulta meg sajnos, hogy a hazai belharcunkat nem biztos, hogy szerencsés a nemzetközi porondokra emelni, mert egyrészt a nemzetközi porond sem segít, másrészt pedig a megítélésünk válik olyanná, amilyenné, azt hiszem, nem szeretnénk. Mert ha a nemzetközi megítélésünk is olyanná válik, akkor nem biztos, hogy abban a kérdéskörben esetleg más nemzet képviselőit is me g tudjuk nyerni, hogy akár velük együtt is sikerre tudjuk ezt vinni. Erre vannak nagyon jó példák. A múlt évben is voltak sikeres lépéseink az Európa Tanácson belül, ennek az egyik aktív résztvevője GaudiNagy Tamás volt, de ugyanígy lehetne sorolni az Eur ópai Parlamentben képviselőtársainkat, akik mégiscsak el tudták azt érni hosszú évek után, hogy a Benešdekrétum kérdése bizottság elé kerüljön, tehát legalább már oda kerüljön. Csak még egyszer visszatérek oda, de ezt sem most először mondom itt a parlame ntben, hogy talán az összes magyar képviselőnek meg kellene fogadnia, hogy amikor a magyar határt átlépi, valahol belülről legyen egy olyan szent fogadalom, hogy nem járatom le a saját hazámat. Talán először ezt kellene megtanulnunk. Lehet azután itt bent a parlamentben egymásra kígyót, békát kiabálni, csak a lényeg az, hogy amikor átlépik a határt, akkor egy irányba próbálják ezt az országot húzni. (0.30) Nagyon sok tapasztalatunk van mindannyiunknak, hogy milyen kínok és szenvedések vannak máig a határon túl élő magyarság létében, biztonságában, mert a mindenkori hatalom ott is teljesen logikus, hogy használja a kisebbségeknek azon politikai céljait, amelyekkel adott esetben a saját választásain eredményt tud elérni. Az utolsó ukrán választásoknál is a vál asztási határok úgy lettek meghúzva, hogy pontosan szétszelték a magyarlakta területeket, és innentől fogva a választás eredménye is azzá vált, amivé vált. A másik borzasztó az, hogy ott sem tudott a magyarság kellőképpen összefogni. Egy autonómiakérdésben - én jártam 2007ben gyűjteni az aláírásokat az autonómia kérdésében - egy dolgot higgyen el mindenki. Ha az autonómiatörekvésben Magyarország hoz egy döntést, a kérdésem az, hogy érvényese a román törvényekre. Ugye, nem érvényes? De ha nemzetközi szinte n olyanokkal, mint a skótokkal, lehetne fogalmazni tovább, a katalánokkal és egyéb más nemzeti
