Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
3440 kisebbségekkel össze tudnánk fogni, amit most a székelyek is az egymillió aláírással, kezdeményezéssel, amiben mi is tudunk segíteni, tehát itt a mi érdekünk is az, hogy tudjunk segíteni, tudjuk rábírni az Európa Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy ezt tűzze valóban napirendjére. Ha több országgal együtt, több nemzeti kisebbséggel együtt karöltve tudjuk ezt végrehajtani, és az aláírásokat összegyűjteni, akkor van esély arra, hogy adott esetben a törvénykezést, az ottani ország törvénykezését is rá lehet bírni arra nemzetközi befolyással, hogy változtasson a saját gondolatain és a törvénykezésén is. Még egyszer kihangsúlyozom, addig, amíg nem tudunk összefogni, és úgy lépjük át a határt, hogy bizonyos politikai érdekköröknek az az elsődleges célja, hogy nem számít az autonómia, nem számít a határon túli nyelvtörvény kérdése, nem számít az állampolgárság, csak ezt a csúnya mai hatalmat minél jobban le tudjam jára tni, na, ez a legrosszabb példája az összefogásnak, és annak az esélynek, lehetőségnek, hogy kellőképpen tudjuk képviselni a dolgainkat. És ahogy Michl József képviselőtársam mondta, és a többiek is mondták, sajnos a magyar történelemben fordult annyi esem ény elő, hogy minden évben mind a 365 napra esne egy megemlékezés. És ahogy GaudiNagy Tamás mondta, van egy ’96os törvény, egy mulasztás, de számos más esetben is vannak mulasztások, amelyeket rendbe kell mindenképpen tennünk, csak ezzel ne akadályozzuk a mostani és a következő napirendnek a megemlékezésre vonatkozó passzusát, hanem valóban, egy MÁÉRTülésen, egy többpárti egyeztetésen kerülhessen arra sor, vagy egy nagybizottsági ülésen, mert ott is el lehet ezeket a dolgokat mondani, és lehetőleg ezen é s ilyen irányú törvénysértéseket minél gyorsabban próbáljunk meg úgy lezárni, hogy valóban, ezek is helyükre tudjanak kerülni. Csak tanuljunk meg a határon túl valóban egységesen nemzetben gondolkodni, és a lépéseinket annak megfelelően tenni. Most GaudiN agy Tamásra néztem, meg nyugodtan nézhetnék olyan képviselőkre, akik keményen harcolnak azért, hogy a nemzetben való gondolkodásnál a határon túl élő magyarság esetében is jobbá tudjanak fordulni a dolgok. Csak egy dolgot higgyen el nekem mindenki, hogyha zavart keltünk, az sokkal rosszabbá válik az ott élők számára, mert akkor általában a törvénykező ellenlépésként - Magyarországgal szemben nem tud ellenlépést tenni, de általában az ott élőkön bosszulja meg azt az általa vélt sértést, amelyre számos tapasz talat van az elmúlt időszakban akár Szlovákiában, de ugyanígy volt a BabeşBolyai kérdése az Európai Parlamenten belül, az Európa Tanácson belül. Vannak sikerek, és ezekre a sikerekre lehet úgy építkezni, hogy valóban, csak összefogással lehet ezekben a ké rdésekben lépni, és én úgy érzem, hogy itthon viszont kellő tisztelettel kell tudnunk megemlékezni, és ha a parlament is úgy dönt, hogy a megemlékezés napját így próbálja megoldani, akkor ebben közösen próbáljunk valóban együtt megemlékezni, mert a történe lem, a múlt kötelez bennünket arra. Még egyszer, lehet, hogy a másik napirendi pontnál is hasonlóképpen tudnék fogalmazni, de azt hiszem, hogy a nemzeti kérdést a határon túl élő magyarsággal együtt, az ő akaratukkal közösen lehet csak végrehajtani, és ha ezt egységesen tudjuk megjeleníteni, akkor utána könnyebben tudunk más országbeli nemzeti kisebbségeket is magunk mellé megnyerni, és ezzel sokkal határozottabban tudunk fellépni akár az Európai Parlamentben, akár az ENSZben vagy az Európa Tanácsban is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Beszámítottam természetesen az egy percet. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek, elsőként megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbikképviselőcsoport. SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Bár picit messze kanyarodott kétségkívül, azt hiszem, méltóságteljes felszólalásában Ékes képviselő úr a témától, és abban, azt hiszem, kétségkívül igaza van, ezért hadd reagá ljak rá valamint, hogy nagyjából mi magunknak is az a véleményünk, mint önöknek,
