Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
3424 hangzott el most sem a kisebbségi vegyes bizottság ülésén az állampolgárságuktól most - nem ’4546ban, meg a Benešdekrétumok, hanem most , Fico törvényei miatt megfosztott magyarok sérelméről. Nagyon szép dolog kitüntetni Gubik Lacit, nem tudom, milyen díjakkal, meg egy 100 éves idős nénit színpadi kellékként használni - és ezzel nem őt kívánom minő síteni, elnézést kérek tőle , olcsó politikai haszon… (Kontur Pál: Szégyen! Szégyelld magad!) Ez a szégyen, ez szégyen, képviselőtársam! (Kontur Pál: Nem is tudod, mit mondasz! Nem is tudod, hogy miket beszélsz!) (23.10) Az a szégyen, hogy egy idős, százé ves hölgyet kellékként használnak egy politikai rendezvényen, de a problémájával nem foglalkoznak. (Dr. Stágel Bence közbeszól.) Ilonka néni kapott… Elmondja majd, képviselő úr, hogyha befejeztem, és akkor nyomott gombot. Lehet azt mondani, ami a bizottság i ülésen is egyébként elhangzott, akkor is kiabáltak, hogy szégyen, amit mondok. A semmittevés és a szemfényvesztés a szégyen, amit csinálnak! Ilonka nénit nem egy színpadra kellene fölhúzni a magyar miniszterelnök mellé, meg kitüntetéseket adni neki, hane m a problémáját kellene megoldani. Vissza kellene neki adni a választójogát, az állandó lakcímét, az állampolgárságát meg az egészségbiztosítását. Ezt várnák a felvidéki magyarok ma önöktől, kedves képviselőtársaim. Ehelyett itt van előttünk egy javaslat - a jó szándékát nem elvitatva, egyébként ezt szeretném hangsúlyozni , amely a felvidéki magyarság 70 évvel ezelőtti kálváriáinak ráadásul csak egyetlenegy elemét emeli ki, és erről beszélünk, hozzátéve, amit az előbb elmondtam, hogy maga a javaslat sem eg ységes, egy csomó kérdés hiányzik belőle, ráadásul gyakorlatilag ellentmondás van annak az 1. és a 2. pontja között. A másik a kárpótlás kérdése, amire akkor szeretnék megint visszakanyarodni, képviselő úr. Ön azt nyilatkozta tavaly márciusban, ez több hel yen megjelent a sajtóban - nem tudom pontosan idézni , hogy reméli, hogy hamarosan el fog jönni az ideje annak is, hogy a kárpótlással foglalkozzunk, és reméli a képviselő úr, hogy önmaga is részese lehet ennek a kérdésnek. Képviselő úr, ha ezt fontosnak tartja, akkor kérem, hogy támogassák azt a módosító javaslatunkat, amit GaudiNagy Tamás képviselőtársammal be is nyújtottunk, és amit majd részletesen fog ismertetni, amely ezt az országgyűlési határozati javaslatot, amely egyébként fideszes logikára jell emző módon csak a szimbólumok terén mozog, és gyakorlatilag semmilyen konkrétumot vagy cselekvést nem fogalmaz meg, főleg nem szólítja föl a kormányt gyakorlatilag az égvilágon semmire. Tehát mi benyújtunk egy módosító javaslatot, amely arról szól, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt - finoman fogalmaztunk direkt, tehát nem erősek a kötelezettségek , hogy vizsgálja meg a kitelepítettek kárpótlásának lehetőségeit, és gondoskodjon a jóvátétel mielőbbi végrehajtásáról. Úgy gondolom, hogy ha önnek őszinték a szándékai ezzel kapcsolatban, képviselő úr - és természetesen ebben nem kételkedem , hogy a kárpótlás kérdését minél hamarabb napirendre kellene venni, és ennek a munkának ön is szeretne részese lenni, akkor tisztelettel kérem, hogy előterjesztőként tá mogassa majd ezt a javaslatunkat. Még egy dologra hadd utaljak azért ezzel a javaslattal kapcsolatban, amit egy picit óvatosan mondtam el a múltkori bizottsági ülésen, de kénytelen vagyok ezt a kérdést idehozni, ha már egyszer kitelepítésekről beszélünk. E zzel szemben, ami itt elhangzott, volt Magyarországról is egy kitelepítés, persze. Ez a kitelepítés önkéntes volt, nyilván ezt is tudjuk, de ezzel a kitelepítéssel, a magyarországi szlovákok kitelepítésével is több tízezer, gyakorlatilag szlovákul egyébkén t nem tudó, a szlovák identitásához nem vagy alig kötődő magyar hagyta el a szülőföldjét, jórészt azért, mert elhitte azt a hazug propagandát, amivel a csehszlovák hatóságok őket félrevezették. Aztán utána már nem térhettek vissza, hiába szerettek volna, m ikor rájöttek, hogy nincs tejjelmézzel folyó Kánaán a Felvidéken se. Tehát én ezeket az embereket is vagy ezeknek a csoportoknak egy részét is - elnök úr, egy perc hosszabbítást kérnék szépen tisztelettel - egyébként áldozatnak, itt a Kárpátmedencei magy arságot itt a második világháború végén és az azt követő években sújtó tragédiák egyik áldozatának tekintem.
