Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
3423 akik 1938. novembe r 2. után költöztek a Felvidékre, köztük az én nagymamámnak a nővérét és az ő férjét is, akik Rozsnyóra mentek egyébként tanítani. Mindenkit kiutasítottak, akik a Felvidék déli részének ’38as visszacsatolását követően, jellemzően akik az államigazgatás al kalmazottaiként, hivatalnokokként vagy tanárokként érkeztek a Felvidékre. Ez lehet, hogy nem volt annyira mélyen gyökerező szörnyűség, mint mondjuk, több száz éve felhalmozott családi vagyont vagy szülőföldet ott hagyni, de azoknak a családoknak, akiknek e gyik napról a másikra kellett egy szál batyuval meg 50 kilónyi cuccal elmenekülni, és otthagyni az állásukat, akik közül egyébként sokan olyanok voltak, akik korábban, 1918 után vagy ’18ban menekültek el a Felvidékről, és ’38ban térhettek vissza, ez szin tén egy jelentős réteg volt. A javaslat értelemszerűen ezekről az emberekről sem beszél. Nincsen szó a Csehországba deportáltakról sem. Itt Kovács képviselő úr egy lehetetlen nagy számot mondott - azért 90 ezren, hál’ istennek nem voltak, a történettudomán y 4045 ezer főről tud nagyjából, de ez lényegtelen, ez nem kisebbíti a probléma lényegét , több tízezer embert, akkor mondhatjuk így, csehországi kényszermunkára elüldöztek. Aztán az, hogy ezeknek mi lett a sorsa, közülük is voltak, akiket utána kitelepí tettek, tehát még adott esetben többszörösen sújtották őket az akkori hatóságok. Tehát számos olyan kérdés van, ami ebben a javaslatban nincsen benne. Ezt pontosan tudta ön is, Molnár képviselő úr. Azt mondja meg nekem, legyen szíves, a zárszavában, hogy m i történt az elmúlt háromnegyed évben. Ön saját magával szemben volt kritikus, amikor erről a javaslatról előterjesztőként beszélt. Elmondta azt, hogy ez még kiegészítésre szorul, gondolkodni szeretne rajta, aznap napirendre volt véve az Országgyűlés ülésé n, aznap levettük róla, hogy ez majd továbbgondolásra kerül. Mi lett ezen továbbgondolva? Az égvilágon semmi. Elmondta most az előterjesztői expozéjában, hogy tisztában van vele, hogy ez egy hosszú folyamat első lépése. Akkor az elmúlt háromnegyed évben eb ben a hosszú folyamatban miért nem történt előrelépés, képviselő úr? A másik, amit ön itt mondott, hogy a kormány elkötelezett abban az ügyben, hogy a kárpótlás ügyével foglalkozzon, illetve pontosan úgy fogalmazott, hogy minél előbb foglalkozzon ezzel a k érdéssel, minél előbb, képviselő úr. Miért nem lehet ezzel a kérdéssel, vagy miért lehet foglalkozni fél vagy egy év múlva - mondjuk, a választások előtt , és miért nem lehet vele foglalkozni most, képviselő úr? A másik, amit nem feltétlenül önnek rovok f el, de erről is kell beszélni, lehet, hogy inkább magasabb rendű szempontok vagy fontos elvtársak döntöttek erről a kérdésről, hogy vajon éppen miért ma, a mai napon, most, november 13án tárgyaljuk a tavaly márciusban felfüggesztett és egyébként egy szó v áltoztatás nélkül visszahozott javaslatát. Ezekkel a javaslatokkal, képviselőtársaim, kedves kormánypárti képviselőtársaim, önök az elmúlt másfél évben rendre, folyamatosan akkor éltek egyébként, amikor valami egész más kérdésről akarták elterelni a figyel met. Hogyha ezen elgondolkodok, képviselő úr, hogy miről kellene elterelni a figyelmet, akkor két dologról lehet: a kormány teljes és totális nemzetpolitikai csődjéről, a totális szlovákiai külpolitikai csődjéről, arról, hogy 2,5 év alatt, képviselő úr, ez t ön is pontosan tudja, vagy álljon föl, és akkor mondja meg, legyen szíves, hogy az elmúlt 2,5 év alatt mit tett a kormány érdemben a Felvidéken jogsérelmet nem ’4547ben, hanem az elmúlt 5 meg 10 évben jogsérelmet szenvedett magyarok érdekében mit tette k konkrétan?! Amikor ezt a kérdést fel szoktam tenni, akkor Németh Zsolt meg Győri Enikő nekiáll itt hadoválni Dunastratégiáról, Ipolyhidakról meg középeurópai együttműködésről, de arról nincsen szó, hogy mit csináltak. Múlt héten volt a magyarszlovák kisebbségi vegyes bizottság ülése, képviselőtársaim, a múlt héten szerdán vagy csütörtökön, és a kisebbségi vegyes bizottság ülésén egyetlenegy szóval nem kerültek fel a jogsérelmi ügyek, azok az ügyek, amelyeknek a megoldását a felvidéki magyarság, a ma é lő felvidéki magyarság önöktől várja. Szó nem volt a DACszurkolók több évvel ezelőtti megveréséről, Malina Hedvig ügyéről, és természetesen egy árva szó nem
