Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZABÓ TIMEA (LMP):
3301 Engedjék meg, hogy a jelens éget a közoktatás bukdácsolásait elszenvedők szemszögéből próbáljam megvizsgálni, mi határozza meg a diákok és tanárok teljesítményét, mi ébresztgeti vagy altatja motivációit. Egyfelől a kormányzás eszközrendszere, például a Nemzeti alaptanterv, az érettsé gi követelmények, minőségbiztosítás, kompetenciamérés; másfelől az oktatáspolitikai kezdeményezések, például a beiskolázási körzetek kialakítása, a nyelvi előkészítőik bevezetése, a buktatás megnehezítése. Hasonló súllyal bírnak a fejlesztések és szakmai s zolgáltatások, tantervi adatbank, kompetenciaalapú programok, Sulinet, fejlesztő hálózatok. A pedagógusoknál külön kiemelném az anyagi és erkölcsi megbecsülés örök napirendjét. Hogy mindez miként formálta a legnagyobb magyarországi munkavállalói csoport vé leményét a politikumról, nem kíván különösebb kibontást, úgy gondolom, mindannyian pontosan érezzük. A diákok esetében kiemelt figyelmet kíván még az integrációszegráció alapkérdéseit feszegető szociokulturális hátté r, amely nagyban befolyásolja a tanulási kedvet és teljesítőképességet. Véleményem szerint ebben a kérdéskörben gyökereznek az igazán mély, csak nagyobb távlatokban vizsgálható társadalmi problémák és lehetséges megoldásaik. A kormány célja olyan oktatáspo litikát folytatni, amely komoly, tartós társadalmi és gazdasági hasznot hoz az országnak. A módszerekről természetesen lehet vitatkozni. Visszautalnék egy korábbi hozzászólásomra, melyben említettem, hogy a rendszerváltás óta az éppen regnáló kormányok szá mos aspektusból bolygatták meg a közoktatást, a területnek az elmúlt húsz évben nemigen volt nyugta. A rendszer kereteihez azonban eddig senki nem mert hozzányúlni. Bizonyos vagyok abban, hogy a közoktatás az a terület, amely minden, valamit is önmagára ad ó frakció szívügye. Mindannyian jártunk már iskolába, és sokunknak vannak gyerekei, nagyjából azt kívánjuk a következő generációnak, amiben mi szerettünk volna felnőni. (13.30) Ebben az egymással opponáló oktatáspolitikusok is hasonlítanak. A szakma termés zetesen jóval élesebben ítél, a már idézett Radó a kormány oktatáspolitikájáról rendkívül salétromos megállapításokat tesz közzé, de kemény kritikus a többi politikai párttal is. Mint írja: “A kormány gyakorlatilag monopolhelyzetben van az oktatáspolitika napirendjének kialakításában, nincsenek forgalomban lévő alternatívák. A parlamenti ellenzék nem képes alternatív problémákat és válaszokat felkínálni, az MSZP csak saját magával foglalkozik, jobb esetben a korábbi évek kormányzásával kapcsolatos gyászmunk át végzi, az LMP többnyire marginális, a rendszer egészének nagy kérdéseit meg sem karcoló egyedi problémákkal foglalkozik, a Jobbik pedig valószínűleg ugyanazt csinálná, mint a kormányzat, csak radikálisabban.” Kiki kikérheti magának a magáét, mindeneset re érdemes a vázolt felálláson elgondolkodni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Szabó Timea, az LMP képviselője. Képviselő asszony! SZABÓ TIMEA (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP meggyőződése, hogy az oktatási vitanapon külön is kell beszélnünk a magyarországi roma lakosság többségét érintő, siralmasan rossz iskolázottsági helyzetről, illetve a kormány kudarcáról, amikor ezen az állapoton vagy nem kíván, vagy nem is tud javítani, s őt továbbmélyíti az egyenlőtlenségeket. Az egyenlőtlenségekről Révész Máriusz képviselőtársam is beszélt korábban (Révész Máriusz: Miről beszélsz?) , illetve Ferenczi Gábor is említette ezt a témát, de nyilván arra a minősíthetetlen szintre az LMP nem kíván lemenni. Amiről viszont szeretnék beszélni, az az, hogy a különböző kutatások alapján tudható az, hogy a magyarországi aktív korú cigányság alig egynegyedének van munkahelye. A megdöbbentően alacsony foglalkoztatottság legfőbb oka egyértelműen a cigányság alacsony képzettsége és iskolázottsága, az olyan iskolai képzés, ami a legalapvetőbb készségeket sem segít elsajátítani ezeknek a gyerekeknek. Elfogadhatatlan az LMP számára az, hogy a rendszerváltás utáni kormányok
