Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BRÁJER ÉVA (Fidesz):
3300 ellátó személyként jelöljük meg és védjük meg a pedagógusokat. Te hát ha valaki egy pedagógust bánt, akkor lényegesen nagyobb büntetésre számíthat. Én azt gondolom, ennek is köze van ahhoz, hogy lényegesen csökkent a pedagógusokat ért bántalmazás. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszó laló Brájer Éva, a Fidesz képviselője. Öné a szó. BRÁJER ÉVA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy talán egy politikai vitanap stílusától eltérően én egy kicsit távolabbról tekintsek a témára, és nem szer etnék semmit kijelenteni, inkább elgondolkodtatni a távolabbi jövő érdekében is, mert jómagam nagyon szomorúnak tartom, hogy egy olyan országban, mint a miénk, amely számos Nobeldíjast adott a világnak; egy olyan országban, mint a miénk, amely tíz éve még méltán volt arra büszke, hogy például egy átlag amerikai diákhoz képest a mi átlagdiákjaink műveltebbek, tájékozottabbak, mégis valahogy társadalmi szinten nem jutunk ezzel a minőséggel előbbre. Olvastam egy számomra igen érdekes írást, amelyben a szerző elmondja, hogy Amerikában tizenegy éves a “No child left behind act”, vagyis a minden gyerek fontos, a rászorulók oktatási felzárkóztatását szabályozó törvény. Adam Richardson stratégiai tervező úgy véli, a rendszer alapvetően szűk látókörű, mivel retrográ d módon az alapokat kívánja megtanítani, az írást, az olvasást, a számolást, márpedig szerinte hiba azt gondolni, hogy ennyi elég az álláshoz jutáshoz vagy a sikeres, boldog élethez; szerinte az olvasás, írás és számolás, angol elnevezéséből, tehát reading , writing, arithmeticből származó három “r” kizárólagossága mellett a négy “k”ra is hangsúlyt kellene helyezni, a kreativitásra, a komplexitásra, a kíváncsiságra és a kooperációra, hogy a gyerekeink alkalmazkodni tudjanak bármilyen környezetben. Ez sokkal absztraktabb feladat, mint megtanítani a betűvetést, viszont az új korban erre is szükség lesz a boldoguláshoz. Kívánatos lenne talán, hogy a jelenleg régi alapokra épülő magyar iskolarendszer is olyan túlélőkészlettel látná el gyermekeinket, ami segít ne kik majd talpon maradni a bizonytalan jövőben. Az amerikai Khan Akadémia a technológiával teszi humánusabbá az oktatást, a gyerekek videók révén tanulhatják meg a tananyag elméleti részét. Minden videó egyegy lecke, amely a korábbiakra épül. A diákok délu tán otthon nézik meg a leckét, és az órán oldják meg a házi feladatot. Szükség esetén a tanár vagy egy másik diák is segíthet nekik ebben. Minden diák a saját ritmusában halad, a háttérben futó eoktatási napló pedig jelzi a tanárnak, ha valaki elakadt. A Salman Khan által létrehozott hálózati rendszerben a tanár csak úgymond tutorál, tehát segít a tanulásban, az egyéni ütemben elsajátított leckéknek köszönhetően pedig sokkal kevesebben morzsolódnak le. Ha a magyar oktatásügy történetét az epika, a líra és a dráma valamelyikébe kellene sorolni, jómagam az utóbbira voksolnék. Ám semmiképpen sem jelölném meg ezen belül a műfajt, a tragédia, komédia, dráma sajátos keverékének látom. Bár az oktatáspolitikának is megvan, meglehetne a maga kultúrája, sajnos hazánk ban nem egyszer süllyedt a politikai popularizmus szintjére. Olyakor azért, mert kifejezetten annak szánták, de megesett az is, hogy némely mélyrehatóbb kezdeményezésnek a politikai széljárás változása miatt nem volt ideje a gyakorlatban kiteljesedni. Óva intve magunkat mind a konzervatív, mind a liberális aspektusok szélsőségeitől, szeretném felidézni a hazai politikum közös nevezőit. Radó Péter oktatáspolitikai elemző szerint a közpolitika euroatlanti civilizációs körben szinte kötelező érvényű céljai köz é tartozik a méltányosság és a társadalmi csoportok problémáira nyitott válaszadó képesség is. Feltételezem, hogy ez egyezik a magyarországi politikai pártok zömének belső igényével. Radó szerint az előrehaladás és mért tanulási eredmények tekintetében a m agyar közoktatás a legfejlettebb országok átlaga körül teljesít, éppen ezért a szakértő nem a hazai közoktatás átlagos eredményességében látja a hibát, hanem abban, hogy az saját potenciáljához képest nyújt silány teljesítményt.
