Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz):
3294 ezt a vitanapot; azt viszont már, hogy a szakszervezeti vezetők az egyébként nagyra becsült szocialista szakértőkkel közös páholyban ülnek, hát, ezt már nem igazán tudom megítélni, hogy hasznose és jóe. (Taps a Fidesz soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsük át, hogy a mai kormány előtti két évtized milyen helyzetet is hagyott örökül a jelenlegi kormányzat számára. Mindannyian tudjuk, hogy az ezt megelőző kö zoktatási törvény 1993as datálású. Gondoljuk csak végig, hogy 1993 óta, 18 év alatt az akkor született gyermekek végigsuhantak a közoktatás teljes rendszerén, és ma már felnőttként ki is kerültek abból. Mennyi hatás érte azóta ezt a rendszert, mennyi társ adalmi átalakuláson mentünk át? Szükségese, hogy ezt a rendszert átalakítsuk? Azt gondolom, nincs ma itt az ülésteremben olyan - s ismerem ebben a témában Hiller István miniszter úr megnyilvánulásait is , aki azt mondaná, hogy nem kell hozzányúlni a rend szerhez. Nyilvánvaló - a szakma is ezt várta az új kormánytól , hogy 18 év után itt az idő, hogy hozzá kell nyúlni ahhoz a törvényhez, amit, tisztelt képviselőtársaim, 18 év alatt több mint 150 alkalommal módosított a tisztelt Ház. A 150 alkalommal módosí tott törvény már nem tudta betölteni azt a szerepét, amiért 18 évvel korábban létrejött. A kormány jelenlegi tevékenysége és az elmúlt két év munkája új irányokat és új alapokat kívánt lefektetni és szabni a közoktatás rendszerének. Az új irány és az új al apok hívószavai, üzenetei és értékei pedig az esélyegyenlőség, az átjárhatóság, a stabil finanszírozás és a minőség érdekeit tűzte zászlajára. Ezek a kérdések nyilvánvalóan - s ebben is egyetérthetünk - a jövőt szolgálják. A jövőt a gyermekeken, a ma az is kolarendszerben tanuló gyermekeken keresztül. Engedjék meg, hogy vitába szálljak azzal a tételmondattal, amit Kolber képviselő úr, korábbi miniszter és Hiller István képviselő úr, korábbi miniszter hangsúlyozott és ki is emelt a hozzászólásában. Ez a monda t pedig tulajdonképpen a Magyar Bálinti időszak tételmondataként került be a közoktatási törvénybe annak idején: ez “a gyermek mindenekfölött álló érdeke” című tételmondat. Nyilvánvaló, hogy e tekintetben oktatásfilozófiai vitában állunk egymással. Még ak kor is, ha tiszteljük egymás álláspontját, azt kell mondanunk, hogy a törvénynek a gyermek mindenekfölött álló érdekére való hivatkozása egy homályos kitétel, ugyanis nem pontosan definiálható, hogy ki fölötti érdekét szabja meg. A másik gyermek fölötti ér dekét? A pedagógus fölötti érdekét? A szülője fölötti érdekét? Ehelyett a gyermeket mint központi értéket, az új alaptörvény központi értéke nyomán kell definiálni a törvényben. Én azt gondolom, hogy ez az irány helyes és jó. Kolber képviselő úr korábbi fe lszólalásában azt mondta, hogy “sikerült szétverni egy működő rendszert”. Ezzel párhuzamban Hiller képviselő úr zűrzavart és káoszt vizionált a vezérszónoki felszólalásában. Én azt hiszem, képviselőtársaim, hogy bár az emberek rövid idejű emlékezete, átlag os emlékezete alacsony szintű, és hamar elfelejtjük a közelmúlt eseményeit és történéseit, de azért zűrzavar volt már ebben az országban közoktatás kérdéskörében. Zűrzavar volt Magyar Bálint idején, tisztelt képviselőtársaim, akkor, amikor a NAT 2003 elfog adása körül hatalmas nagy szakmai és társadalmi ellenállás és vita zajlott. Zűrzavar volt akkor is, amikor hétről hétre egy egész ország röhejeként tartva számon, érettségi botrányok tetőzték egymást. Ez a két zűrzavaros szituáció a két szocialista kormány zás időszakában zajlott. Szintén a zűrzavart és a káoszt mutatta az, hogy a két szocialista kormányzás időszakában három alkalommal történt drasztikus normatívacsökkentés és forráskivonás a közoktatás rendszeréből. Nyilvánvaló, hogy ugyanezzel párhuzamosan a 2008. augusztus 31ei céldátummal történt kényszerű iskolaátrendezések következménye volt - ahogy az már korábban elhangzott - az iskolabezárások tömege, azok az intézkedések, amelyek sajnos így vagy úgy, lehet, hogy nem előfeltételként, hanem következm ényként, de mégiscsak több ezer pedagógusálláshely megszüntetésével jártak együtt. És valljuk be, hogy ugyanezzel egy időben a Rogán Antal képviselő úr által már felidézett kakaóbiztos számítógépek világát éltük, ami cseppet sem az oktatás minőségének, sz ínvonalának vagy a gyermek mint érték középpontba állításának a szent ügyéről szólt. Legalább idézzük fel, hogy e káosz és zűrzavar nyomai és jelei a szocialista kormányzás időszakából maradtak meg emlékként!
