Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3274 az a január 1je, amikor majd meg fog történni az államosítás, és - ahogy az előbb is hallhattuk - nagyon nehéz vitatkozni abban a szituációban, abban a helyzetben, amikor a korm ányzati oldal részéről bevallottan nincs meg se a személyi, se az anyagi feltétele annak, hogy az önök által megálmodott, elképzelt átalakítást, átszervezést végrehajtsák, de nemcsak a kormányzati oldalon nincs meg, hanem tudjuk, hogy majd az önkormányzati oldalon sem lesz meg a működtetésre az elegendő pénz. Akkor tehát mégis miről érdemes ma vitatkoznunk, mi az, amit meg kell fogalmaznunk az Országgyűlésben, a nemzet templomában a köznevelés kapcsán? Kérem, engedjen meg egy személyes példát, ami a közelmú ltban történt velem, és ami talán választ ad erre a kérdésre. Pár nappal ezelőtt valaki segítséget kért tőlünk. A segítség lényege az volt, hogy mielőtt felszállna egy Kanadába tartó gépre, egy éjszakát az egyházközségünk egyik szobájában tölt hessen el. Egy magyar fiatalasszonyról volt szó, aki devizahiteles volt, a bank erősebbnek bizonyult nála és a családjánál, elveszítette a házát, elveszítette a munkáját, és végül elveszítette a férjét is, és nem maradt más számára, mint hogy kivándoroljon Kanadába. Két bőrönddel állt előttem, és megmondom őszintén, ez a jelenet számomra mint lelkészfeleség számára, akinek elég sok nyitott sír mellett meg kellett már állnia, rendkívül megrázó volt, legalább annyira megrázó volt, mintha egy temetésre kellett volna elmennem. Ezt a magyar fiatalasszonyt egy életre elveszítette a magyar haza, majdnem biztos vagyok benne, hogy őt itthon soha többet nem látjuk. Nem a magyar hazát fogja építeni, nem ide fog gyermekeket szülni, hanem valahol távol, idegenben. S akko r elgondolkodtam, hogy vajon mi vezetett idáig. Nem hallott talán arról a köznevelésben a neveltetése során, hogy milyen páratlanul gazdag Magyarország? Hogy ásványkincsekben, humuszban, vízben mennyire gazdag Magyarország? Nem hallott arról, hogy a Kárpátmedence, a Kárpáthaza egy egységes természeti táj, és hogy a Kisalföldet nem határolja, hanem éppen hogy kettészeli a Duna? Ez egy életből vett példa, ami elhangzott egy iskolai órán, nem is olyan régen. Nem tanulta talán biológiából azt, hogy minden meg fogant élet szent, hogy az élet él és élni akar, és neki mint magyar nőnek az a szent feladata, Istentől megáldott lehetősége, hogy magyar gyermekeket hozzon a világra, hogy az életet így továbbadja? Nem hallott talán Tormay Cécileről, akinek nemcsak az i rodalmi munkássága, hanem a közéleti munkássága is rendkívül kiemelkedő volt a két világháború között? Hiszen példamutatóan áll előttünk az ő alakja, hogy mit lehet tenni közéleti szereplőként a hazánkért. Viszont valószínűleg hallhatott Esterházyról, Petr i Györgyről, Spiróról, akik - hát valljuk be - erősen vitatható színvonalon, de annál nyilvánvalóbb gyűlölettel fejezték ki a bennük lakó negatív érzelmeket. S valószínűleg nem hallott arról - mert nyilván olyan rendszerben nőtt fel, ahol nem, vagy csak al ig volt egyházi iskola , hogy mindig van élő reménységünk, hogy tiportatunk, de el nem veszünk. (11.30) És valószínűleg nem hallotta a szót soha, hogy rendületlenül. Mégis azt gondolom, hogy ennek a fiatalasszonynak a sorsa nemcsak azért pecsételődött meg így, mert a köznevelés ilyen színvonalon van ma Magyarországon az elmúlt 20, de mondhatjuk, az elmúlt akár 50 év miatt is, hanem azért, mert van a közéletünknek egy olyan közhangulata, közérzete, amelyet, valljuk be, hogy a közéleti szereplők, a kormányza ti tisztségviselők teremtenek meg, teremtettek meg az elmúlt években, évtizedekben. Én ezt egy mondattal jellemzem most az ön számára: Gloviczki Zoltán mondta, amikor az iskolák államosításának a vitája volt, hogy nem érti az ellenzéki érveket és az ellenz éki felháborodást, hiszen az iskolák államosítása egy átmeneti, egyszeri jelenség. Tetszik érteni: átmeneti, egyszeri jelenség az iskolák államosítása, több mint egymillió gyermek sorsa, több tízezer pedagógus sorsa és így tovább. Egyszeri jelenség, hogy a finanszírozási gondok miatt - tudjuk, ez elő fog állni - nem lesz a falvakban, a kistelepüléseken iskola; hogy a közösségi élet egyik legfontosabb színtere el fog veszni. Átmeneti és egyszeri jelenség az, hogy ki tanít, azért, mert a pedagógusok