Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - OSZTOLYKÁN ÁGNES, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3275 társadalm i megbecsültsége, fizetése, valljuk be, szégyenteljes, és sajnos ezt hallhattuk, kormányzati részről is megerősítették, hogy ennek a megoldása finanszírozási oldalon továbbra sincs meg. És átmeneti az az adott szó, de akár mondhatjuk úgy is, hogy írásbeli szerződés, amit az állam kötött az egyházakkal az iskolák működtetése, fenntartása kérdéskörében, hiszen tudjuk, hogy az egyik előttünk fekvő törvényjavaslatban, amiről még nem szavazott a Ház, az szerepel, hogy mindezen közoktatási megállapodásokat felül kívánja vizsgálni a kormányzat, és aztán vagy megkötik jövőre, vagy nem. Ez is elhangzott egy bizottsági ülésen, csak tudja, államtitkár asszony, ezekből az átmeneti, egyszeri jelenségekből lesz az, amit én is láthattam, hogy ennek a fiatalasszonynak a szá mára átmeneti és egyszeri jelenség volt a hazája. Azt gondolom, hogy a köznevelés feladata az ma Magyarországon, hogy egyszer s mindenkorra megtanítsuk gyermekeink számára azt, hogy nincs és nem is lehet olyan, hogy valami, bármilyen érték, amit fel akarun k nekik mutatni, az átmeneti és egyszeri jelenség. Én azt kérem, hogy amennyiben van rá mód és lehetőség, a kormányzat részéről gondolják át, semmi nincs még elveszve, valójában semmi nincs kőbe vésve. Minden törvényjavaslat, minden már megszavazott törvén y, csak rajtunk áll vagy bukik, hogy hogyan, milyen módon módosítjuk, életbe léptetjüke, vagy hagyunke rendesen, bőven időt arra, hogy felkészüljenek a pedagógusok, a tanárok, a szülők, a gyermekek egy ekkora változtatás bevezetésére. Köszönöm szépen, ho gy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Osztolykán Ágnes képviselő asszony. Megadom a szót, parancsoljon! OSZTOLYKÁN ÁGN ES , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a Pedagógusok Szakszervezetének és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének, hogy komoly lépéseket tettek, és az ellenzéket e gyhangú összefogásra késztették abban, hogy létrejöjjön ez a közoktatási vitanap. Ez nagyon fontos, annak ellenére, hogy tavaly decemberben hosszúhosszú órákat töltöttünk a Ház falai között vitatkozva, érveket felsorolva, próbálva meggyőzni az oktatási ko rmányzatot arról, hogy nem jó az irány; hogy egy olyan oktatáspolitika nyert teret ebben az országban, ami tévhiteken alapul, ami nem tényeken, hanem tévhiteken alapul. És lassan azt lehet érezni, hogy ezek a tévhitek sajnos rögeszmékké váltak, amit már ön ök is látnak, de mégsem tesznek ellene semmit. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a parlamenti vitanap, ami egy politikai vitanap is, számos morális kérdést is felvethet bennünk. Ha egyszerűen nézzük ezt a mai napot, akkor tulajdonképpen az ellenzék összefog ása ismét lehetőséget teremtett arra, hogy meghallgassuk, lássuk itt a szemünk előtt, és bízunk abban, hogy a televíziónézők, a magyar állampolgárok is látják azt a törésvonalnak indult, de mára lassan már szakadékká vált különbséget, amit a Fidesz oktatás politikusai és a KDNP oktatáspolitikusai látnak. Én azt gondolom, hogy ez fontos, és fontos is hangsúlyozni, de ugyanakkor azt is megkérdezném az itt ülő képviselőtársaimtól, hogy meddig terjed az egyén morális felelőssége a valamihez való asszisztálásban. Mikor jön el az a pont, amikor nemcsak szép mondatokat mondunk, hanem valós lépéseket is teszünk azért, hogy megállítsuk azt a rossz utat, azt a téves politikát, ahová ma a KDNP oktatásirányítása vezeti ezt az országot. (Babák Mihály: Konkrétan miért?) De induljunk ki abból, hogy milyen is a magyar közoktatás helyzete és teljesítménye. Már sokan elmondták előttem, de azt gondolom, nem elég hangsúlyozni (Kőszegi Zoltán közbeszól. - Az elnök csenget.) , hogy a világ egyik legigazságtalanabb oktatási rendszere van Magyarországon, ami az otthonról hozott hátrányokat a leginkább felerősítette. (Babák Mihály: Ezt nem mi csináltuk!) Akkor, amikor ezt Pokorni Zoltán mondta, akkor még Babák képviselő úr is csendben volt, de hát ez már csak a magyar parlament jellemző je, hogy amikor az ellenzék beszél, akkor sokkal jobban lehet
