Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3265 iskolábalépés rugalmasságát. Emlékszünk, Angliában, ahol nagyon merev volt a felvételi rendszer, belépési rendszer, az augusztusi és a szeptembe ri gyerekek közötti különbség, igaz, 12 hónap. Nemcsak végig, tanköteles korukig őrizték hátrányukat a szeptemberben éretlenül iskolába kényszerített gyerekek, de az első fizetések különbségében is mérhető volt, hogy egy merev oktatási rendszer erőnek erej ével, éretlenül szeptember elején iskolába kényszerítette őket. Ezért jó, hogy a törvény megnyitja a lehetőséget az egész napos iskola és más iskolaszervezési gyakorlatok előtt. Ezért jó, hogyha nem is ideális szabályozási keretek mellett, de marad terük m égiscsak az eltérő oktatási programoknak. És ezért rossz és veszélyes minden olyan lépés, ami egyformán alakítható masszaként tekint a gyerekekre. Nagy kockázat lenne, ha túlzott mértékben szűkülne a tantervi és tankönyvi kínálat, ha a mennyiség szabályozó erejében hinnénk a minőség helyett. Baj lenne, ha olyan rendszer alakulna ki, ahol tehetsége, tudása figyelembevételével nem a gyerek és családja döntené el, mit és milyen iskolában akar tanulni. Ez éppúgy vonatkozik arra, hogy valaki gimnáziumba akare j árni vagy valamilyen szakmát akar tanulni, mint ahogyan arra is, hogy melyik idegen nyelvvel kíván megismerkedni előbb. Nem jó, ha a vizsgarendszer, például az előrehozott érettségi alakításakor nem vagyunk tekintettel a gyerekek eltérő adottságaira. Egyik nek gátoljuk a továbbtanulás haladását, a másikat olyan helyzetbe kényszerítjük, ahol törvényszerűen rosszabbul teljesít, mint amire képes lenne. Az az oktatási rendszer, amely figyelmen kívül hagyja a tényeket és közöttük is meghatározó módon azt, hogy mi nden iskola, minden pedagógus és minden gyerek egyedi és más, amelyik azt gondolja, hogy minden helyzetre van megoldása, kudarcra van ítélve. Ez persze nem nekünk, a törvényeket megszavazóknak vagy elutasítóknak fáj. Következményeit az egyének viselik, köz vetett módon pedig mindannyian. Öntudatos szembehelyezkedés ez a rendszer azzal az elhibázott oktatáspolitikai irányzattal, amely mindenhol uniformizálva akarja az élet nagy tarkaságát egy kaptafára húzni - mondta Klebelsberg Kuno. Ha nem tesszük lehetővé, hogy kiki személyre szabott módon elsajátítsa az alapismereteket, szert tegyen az alapkészségre, ha zsákutcás képzési irányokat hozunk létre, ha adminisztratív eszközökkel megakadályozzuk, hogy valaki tanuljon, akkor rossz iskolarendszert működtetünk. Né zzük meg, hogy az ismert tények, nemzetközi mérések, kutatások, a sikeres oktatási rendszert működtető országok gyakorlata alapján hogyan is állunk! Az első tételmondat így hangzik: jó iskolát mindenkinek. A közoktatásban való részvétel kötelező minden gye rek számára. Annyira fontos ez, hogy az állam bünteti a szülőt, ha nem járatja iskolába a gyerekét. Ha ez így van, akkor azonban elfogadhatatlan, ha nem kap minden gyerek egyformán jó minőségű, személyének, tehetségének megfelelő oktatást. Az elmúlt 20 évb en ezt az önkormányzati iskolafenntartás rendszere, valljuk be őszintén, nem tudta megoldani. (10.40) Rosszabb helyzetű települések rosszabb családi hátterű gyerekeknek kevesebb közpénzből rosszabb iskolát biztosítottak; a gazdagabb önkormá nyzatok jobb családi hátterű gyerekeknek több közpénzből jobb iskolát. Ott költöttünk kevesebbet az oktatásra, ahol a legtöbbet kellett volna. Ezen a helyzeten változtatni kellett, amihez nagyobb állami szerepvállalásra volt szükség. Kézenfekvő megoldás az olyan iskolák állami fenntartásba vétele, ahol az önkormányzat csak alacsonyabb szintű szolgáltatást tud nyújtani, és így kiegyenlíteni a különbséget. A megszületett döntés, tudjuk, túllépett ezen, és valamennyi iskola állami fenntartásba vonásáról szól. Hajlok rá, hogy nem lett volna szükség ilyen drasztikus lépésre, elegendő lett volna csak a kisebb települések iskoláinak fenntartását átvennie az államnak. Az inga túllengett, de ez nem jelenti azt, hogy helyes út lenne visszatérni a teljes önkormányzati fenntartáshoz. Erős meggyőződésem, hogy egy olyan rendszer alakul majd nem túl hosszú időn belül, amely egy köztes állapotot eredményez: az állam mellett a nagyobb önkormányzatok is nagy, működőképes méretű oktatási körzetek fenntartói lesznek.
