Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - Egyes közjogi méltóságok halála esetén járó hozzátartozói nyugellátásokkal összefüggő törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
300 nyugellátásokkal összefüggő törvényi rendelkezéseket az Országgyűlés az alábbiak szerint módosítani szíveskedjen. Azt javasoljuk az Országgyűlésnek, tisz telt képviselőtársaim, hogy a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvényt, a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvényt, valamint a tá rsadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvényt módosítani szíveskedjenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha teljesen rendezett politikai viszonyok között élne az ország, akkor az előterjesztői expozén ak itt vége is kellene hogy legyen, ugyanis két dologról nem kellene szót ejtenünk. Az egyik az, hogy miért kerül előterjesztésre a javaslat, és hogy lényegében kit, kiket is érint. Azt gondolom, hogy tekintettel a politikai állapotainkra, muszáj néhány sz óban indokolnom - elnök úr és képviselőtársaim türelmével nem visszaélve - a javaslatot. Természetesen minden nyugati demokráciában nagyon komoly politikai kihívás és nagyon komoly politikai kérdés az, hogy az állam vezetői, akiket a legmagasabb állami tis ztséggel bíznak meg a választók, vagy bíz meg a választók egy csoportja, azok életükben milyen juttatásokra jogosultak, vagy éppen haláluk után milyen juttatásra jogosultak a hozzátartozóik. Ezt minden képviselőtársam a saját bőrén tapasztalja, amikor lako ssági fórumokon szembesül azzal, hogy bezzeg a parlamenti képviselő milyen jól keres. Túl vagyunk egy méltóságteljesnek nem nevezhető képviselői tiszteletdíjvitán, és akik kormányoztak vagy netán kormányzásra vágynak, azok pontosan tudják, hogy ez a legkön nyebben támadható, a leginkább demagóg felszólalásokkal megtámadható és leginkább hangulatgerjesztésre alkalmas téma. Mire jogosultak az állami vezetők és mire jogosultak haláluk esetén vagy életükben a hozzátartozók? Sajnos nálunk, Magyarországon még azon nagyon vékony réteg esetében sincs konszenzus - talán ma, itt a parlamentben 22 év után konszenzus lehet egy részkérdésben , hogy a legmagasabb közjogi méltóságok, választott tisztségviselők esetén ki mire jogosult. Nem szeretném az elmúlt 22 év vagy az elmúlt száz esztendő magyar államrezon viszonyait minősíteni ebből a szempontból. Ha egy kicsit távolabb lépünk, akkor egészen rémisztő, kisszerű és minősíthetetlen vitákon vagyunk túl, ami a közjogi méltóságok legmagasabb szintjével kapcsolatos ellátásoka t illeti. Nagyon remélem, hogy ma a Ház távol tartja magát ettől, és valamiféle új minőségre kerülhet sor. A mi javaslatunk ráadásul egy részkérdés szabályozási pontosítását tűzi ki célul, ami talán a legkényesebb kérdés, és fejlődő demokráciák esetében in doklásra szorul. Kivételesen nem a hivatalban lévő köztársasági elnökről vagy a volt köztársasági elnökről és nem a hivatalban lévő miniszterelnökről van szó - az új 2011. évi alaptörvény őket tekinti igazából kiemelt közjogi méltóságnak , hanem haláluk u tán a legközelebbi hozzátartozóról vagy hozzátartozóikról. Nagyon sajnálatos, hogy nekünk nem adatott meg az a fajta egzisztenciális viszonyrendszer, az a fajta társadalmi kultúra, ami NyugatEurópában evidencia, hogy magas állami tisztséget betöltő közjog i méltóságok, állami vezetők, egyes számú állami vezetők, államfők vagy miniszterelnökök olyan polgári egzisztenciával rendelkeznek, ami fel sem veti ennek a kérdésnek a szükségességét. Mi azonban a rendszerváltozás után - és itt mindenféleképpen ajánlom m inden képviselőtársamnak a bölcsességet és az éleslátást - jó néhány olyan képviselőtársunkat láttuk már, akik a képviselői mandátum befejezése után nem tudtak visszatérni a civil világba, esélyük ne volt rá, és komoly egzisztenciális problémákkal is szemb e kellett nézniük, ha nem is életük végéig, de átmeneti jelleggel mindenképpen. Természetesen nem cool dolog erről beszélni, mert ez nagyon könnyű táptalaj, de ezekben a délutáni órákban ennyit talál megengedhetünk magunknak. És ugyanezt mondhatjuk el a mi niszteri rangot vagy még magasabb állami tisztséget viselők esetében is. Nem evidencia az, hogy ha valakinek a közvetlen hozzátartozója vagy ő maga netán a legmagasabb állami tisztséget tölti be, az együtt jár egy független személyes egzisztenciával. Nem e leve adottság az, hogy az illető rendelkezik egy olyan középosztálybeli - soha nem másról beszélünk, csak egy középosztálybeli , vagy egyes számú állami vezető esetén felső középosztálybeli személyes és függetlenséget biztosító egzisztenciával, amely szám ára vagy a
