Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 5 (233. szám) - Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
2705 problémánk az, tisztelt képviselőtársaim, hogy azt a költségvetési jogosítványt, amit a költségvetési jog és a parlam entarizmus hosszú idő, mondhatni, évszázadok alatt alakított ki, egyre jobban háttérbe szorítja a kormánynak az a tevékenysége, amellyel egyre több jogosítványt zsákmányol magának a parlament költségvetési jogából. Miről van szó egészen konkrétan? Arról va n szó, hogy a zárószavazás előtt a kormány beadhat módosító indítványt. Ez azt jelenti, hogy 24 órával a szavazás előtt, praktikusan vasárnap délben benyújt egy módosító indítványt, amiről hétfő délután szavaz az Országgyűlés, és ami esetleg olyan fő számo kat módosít, amely fő számokról lenne véleménye vélhetően a kormányoldali képviselőtársaknak is, de az ellenzéknek bizonyára. (22.50) Attól a lehetőségtől fosztja meg ezzel az eljárással az ellenzéket a kormány, amennyiben ebből a javaslatból törvény lesz, hogy érdemi véleményt mondhasson, hiszen frakciónként öt perc nem elég arra, hogy a fő számok változását kommentálni, ne adj’ isten, ahhoz valamiféle módosítást lehessen kötni. Ez tehát a fő probléma, és persze itt már az áttörést megtette a kormány, ille tve az Országgyűlés, a kormánytöbbség akkor, amikor a stabilitási törvényt elfogadta. Mi ezt nem szavaztuk meg, a másik két ellenzéki párt nem volt jelen a szavazáson, a stabilitási törvény tehát teljes mértékben a kormányszövetség terméke, az ő gyermeke. Nem szavaztuk meg, többek között azért, mert olyan jogosítványokat adott a Költségvetési Tanácsnak ez a törvény, amely jogosítványok úgymond idegenek az európai költségvetési jogtól. Létrehozott egy háromtagú intézményt, egy triumvirátust az Országgyűlés, és ez a triumvirátus olyan jogosítványokat kapott - hozzáteszem: felelősség nélkül , hogy az egy vicc. Az egy szervezéstudományi vicc, tisztelettel jelentem, hogy van egy apparátus, egy szervezet, egy testület, egy grémium, amelynek vannak nagy jogosítván yai, többek között az előzetes hozzájárulása nélkül nem lehet a költségvetést elfogadni a törvény szerint, a felelőssége pedig fel sem merül. A feladathatáskörfelelősség szentháromságát az ezzel a kérdéssel foglalkozó főiskolákon, egyetemeken alapfokon t anítják. Ez hiányzik ebből a törvényből. De tudomásul veszem mint törvénytisztelő állampolgár, hogy van egy hatályban levő törvény, amely úgy szól, hogy a kormány zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújt be, mert megvan az oka rá a Költségvetési Tanác s véleménye szerint. Nos, ez egy eset, ezt én tudomásul veszem. Ezzel szemben az esetek számát tovább bővíti a képviselő urak javaslata, és taxatíve felsorolja azt a további három esetet, amikor szintén megilletné ez a jog a kormányt, nevezetesen, hogy a z árószavazás előtt módosító indítványt nyújtson be. Benyújthatná ezt a módosító indítványt akkor, ha nemzetközi szervezettel megkötésre kerülő szerződésből eredő kötelezettség teljesítése miatt feltétlenül szükséges. Mi az, hogy feltétlenül szükséges? Ez eg y teljesen parttalan jelző, tisztelt képviselőtársaim. Ki mondja meg, hogy feltétlenül szükséges? Nyilván a kormány mondja meg, hogy ez feltétlenül szükséges, és akkor vegyük tudomásul, hogy ő benyújtja a fő számokat, főösszegeket elmozdító javaslatát. Ez egy olyan jogosítvány lenne, amit nem lehet jogállami felfogással odaadni a kormánynak, a parlamentnek, mert nem mondja meg, hogy miről van szó konkrétan. Továbbá akkor is megilleti ez a lehetőség a kormányt a javaslat szerint, hogyha “nemzetközi szervezet tel megkötött szerződésben rögzített kötelezettség teljesítését…”, bocsánat, ez az előbbi volt, ha az Európai Unió Bírósága, Alkotmánybíróság, s a többi, hoz olyan döntést, amiből pénzügyi konzekvenciák származnak, és szintén a parlamentnek változtatnia ke ll a fő számokat. És végül, de nem utolsósorban, ha a túlzotthiányeljárás megszüntetése érdekében szükséges. Megint egy laza fogalom: szükséges. Mi az, hogy szükséges? Ezt megint a kormány mondja meg a saját ízlése, felfogása szerint, és ez a parlamentet kényszerpályára hozza. Itt egy olyan hatáskörbővítésről van szó és olyan mértékű csonkulásáról a költségvetési jognak, implicite az ellenzék költségvetési jogának csorbításáról van szó, amit nem lehet elfogadni egy parlamentáris köztársaságban.
