Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
2499 költségvetési bizottságot, mert ez egy újabb kiskapu, egy újabb lehetőség, amire szerintem Matolcsy úr majd később fog rájönni, hogy nem neki kell benyújtani. Ebben az esetben ugyanúgy, ahogy teszik önök minden más tör vény esetében, meg lehet kerülni a Költségvetési Tanácsot, meg lehet kerülni egyes törvényeknél az általános egyeztetési eljárásokat. Tehát azt gondolom, ha korrektül játszanak ezen a pályán, akkor kölcsönösen, odavissza mind a kettőt módosítani kellett v olna. Ehhez mi nyújtottunk be módosító javaslatot, remélem, hogy megfontolják, és ebben az esetben tudjuk csak támogatni, anélkül nem. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbikképviselőcsoportból megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr! DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Puskás Imre és Vas Imre képviselőtársam korrekt módon ismertette ennek a módosító indítványnak a cé lját és azt az eljárást, ami a hatályos törvények szerint a költségvetés elfogadását megelőzően sorra kerül. Ezzel nem kívánok foglalkozni, hiszen ez az ismertetés korrekt módon elhangzott. Azonban mégis úgy gondolom, és ezt ne tekintsék netán sértésnek, h a ezt az idézetet használom a költőtől szabadon: fecseg a felszín, hallgat a mély. Itt ugyanis arról van szó, hogy teljes mértékben szinkronba kerül most a Házszabály majd ezzel a módosítással, szinkronba kerül a gazdasági stabilizációról szóló törvény par agrafusaival, azonban a gond magával a törvénnyel van. A stabilizációs törvényt a Jobbik nem szavazta meg egy évvel ezelőtt, a másik két ellenzéki párt nem vett részt a szavazásban. Tehát ez megint egy olyan törvény, amelyik csak a kormányszövetség törvény eként kezelhető. Ami miatt mi ezt nem szavaztuk meg, azok, azt gondolom, súlyos elvi, és mondhatni politikai gondok, és ennek a következményeit látjuk most megjelenni a házszabálymódosítás kapcsán. Miről van szó konkrétan? Arról van szó, tisztelt képvisel őtársaim, hogy a Költségvetési Tanács ismételt létrehozásával az Országgyűlés a költségvetés jogát megint nem első alkalommal öncsonkító módon használta, megfosztotta magát attól a lehetőségtől, hogy ő maga legyen a kontrollja a kormány költségvetési javas latának, és létrehozta ezt a grémiumot, erről törvényt alkotott. Ez a grémium tulajdonképpen az Országgyűlés helyett úgymond egy, az Országgyűlés által létrehozott, de attól immár függetlenedett intézményként gyakorol kontrollt a kormány költségvetési törv ényjavaslata fölött. Olyan jogosítványokat kapott a stabilizációs törvényben az Országgyűléstől a Költségvetési Tanács, ami mondhatni, példa nélküli. (21.10) Ez a grémium, ugye, idegen a magyar közjogtól. A magyar közjogban, a költségvetési jogban soha nem volt ilyen intézmény, mert az Országgyűlés, a képviselőház mindig magánál tartotta azt a jogosítványt, amellyel kontrollálta a saját kormánya tevékenységét, a költségvetéskészítést és a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos felelősségét, a jogi, számv iteli és a politikai felelősségét egyaránt. Ez a jogosítvány most jórészt a Költségvetési Tanácsra szállt át, és olyan kvázi vétójogot, árumegállítási jogot vagy egyetértési jogot kapott a törvényben a Költségvetési Tanács, ami alapján a kormány kénytelen, még ha nem is akarna, kénytelen az utolsó órákban is a költségvetési törvény fő számait módosítani. Itt most akkor a technikáról is mondanom kell valamit. Gyakorlati tapasztalatból mondhatom, mint a költségvetési bizottság gyakorló elnöke, és ez a veszély benne van az új helyzetben is, hogy tudniillik olyan időpontban kap a bizottság a kormány részéről kérést arra, hogy soron kívül tekintse át a sarokszámok módosítására vonatkozó javaslatot, tegye magáévá a kormány javaslatát, és nyújtsa be mint bizottsági indítványt az Országgyűlésnek, tehát olyan időpontban, amikor nincs érdemi lehetőség már arra, hogy ezt a parlament megvitassa, és különösképpen az ellenzéknek nincs arra
