Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SZILI KATALIN (független):
2420 és a megtermelt profit helyben történő visszaforgat ására. Ezzel szemben ott áll 2 millió földtulajdonos, köztük közel félmillió őstermelő, önfoglalkoztató, egyéni vállalkozó és családi gazda. Az egyre inkább kiteljesedő gazdasági és erőforrásválság, valamint az éghajlatváltozás közepette a föld közfunkciói nak és élelmiszertermelő szerepének az alaptörvényben is rögzített keretrendszerében semmiképp sem fogadható el birtokpolitikai célnak a földtulajdonnak a helyi gazdákkal szemben a tőketulajdonosok számára történő kiváltságos biztosítása. Éppen ezért, ha a kormány érvényben lévő célrendszerét kívánjuk követni, és ténylegesen a helyi őstermelők, egyéni vállalkozók, családi gazdálkodók elsődleges földszerzését kívánjuk biztosítani, úgy mellőznünk kell a mezőgazdasági termelők, tehát a nagyüzemek elsődleges e lőhaszonbérleti jogosultságára és kötelező kijelölésükre írt törvényi rendelkezést. Az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy az egymillió munkahely megteremthetősége szempontjából nézve, azonos területegységre vetítve az egyéni gazdaságok legalább négysze res foglalkoztatási arányt érnek el a nagyüzemekhez képest. A vidék népességmegtartó ereje és élelmiszerönrendelkezése tehát nem a nagyüzemekben vagy nemcsak a nagyüzemekben, hanem az egyéni gazdaságokban rejlik. Tisztelt Ház! Mondandóm lényegét összefogl alva nyilvánvaló, hogy a földforgalmi szabályozás néhány paragrafusa a közérdek hamis látszatát hordozza magán, hiszen semmiképp sem mondhatjuk azt, hogy a kasztrendszerbe szorított vidéki agrárnépesség érdekét szolgálná az, hogy hatósági kényszer vonja el tőle a földet, amely jogszerűen őt illetné, mégpedig úgy, hogy a jogállami lelemény nyújt jogtechnikai segítséget a forgalomképes földkészlet tőkeerő általi kizárólagos elsajátítására. (15.20) A veszteség, amelyet a vidéki Magyarország a világháború t, majd pedig a rendszerváltozást követően emberben, vagyonban és tudásban elszenvedett, felér egy vesztes háború következményeivel. Ezért tisztelettel indítványozom, hogy ne csak szavakban, hanem törvényhozással is segítsük a vidék talpra állását. Végezzü k el a földforgalmi törvénytervezet szükséges mértékű módosítását, hogy kiteljesedhessen az érvényben lévő kormányprogram és vidékfejlesztési stratégia. Biztosítsuk a helyiek helyi ügyekbe történő érdemi beleszólását, a Szent Korona szellemiségének megfele lően a települések önrendelkezési jogának gyakorlási lehetőségét azzal, hogy a földrendezés tekintetében a helyi földbizottságok számára együttdöntési jogosítványt biztosítunk, mert ahogy azt a kormányprogram is tartalmazza, az államnak pártatlannak kell l ennie; ha az állam részrehajló és magánérdekek kiszolgálójává alacsonyodik, magánérdekek foglyává teszi a törvényhozást, akkor saját működésének értelmét számolja fel. Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy a törvény változatlan elfogadása után nyolce sztendős fiamat magam mellé ültetve folytatnom kelljen nagyapám tanítását a helyben lakó gazdák Kádárkor utáni ellehetetlenítésének történetével. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek elkerülhetősége érdekében terjesztettünk elő a kormányprogrammal megegyező t artalmú módosító csomagot, amelynek érdemi megfontolását kérjük a kormánytól. Nem ragaszkodunk a javaslatok nevünkhöz kötéséhez, mindössze a vidék és gazdatársadalom helyzetének javítása, az érdemi vitára alapozott, vállalható törvény megalkotása vezérel b ennünket. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik, az LMP és a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Szili Katalin képviselő asszony, az Országgyűlés volt elnöke következ ik, aki felszólalását itt az emelvényen mondja el. Megvárjuk, míg képviselő asszony fölér. Parancsoljon, képviselő asszony! DR. SZILI KATALIN (független) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Meg kell hogy mondjam önöknek, hogy az előttem felszólaló képviselőtársam és az utánam felszólaló
