Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
2419 kénytelenek költeni az élelmiszerre, addig a magyar falu a mezőgazdasági tevékenységből egyre kevesebb bevételhez jut. Amennyiben a falusi közösségek elveszítik megtartóerejüket, akkor nemcsak az élelmiszerelőállítás ke rül veszélybe, hanem olyan társadalmi konfliktusok is felerősödnek, amelyek kezelésére az országnak nincsenek eszközei. Az otthonaikat elhagyó falusiak már nem költözhetnek a városokba, mert a városi közeg nem tud nekik megélhetési lehetőséget biztosítani. Az ország épségét, lakóinak jólétét veszélyezteti, ha nem sikerül érvényre juttatni a saját erőforrások fenntartható használatára ösztönző helyi közösségek megerősítését szolgáló gazdaságpolitikát. A családi gazdaságok és kisvállalkozások számára tehát mé ltányos versenyfeltételeket biztosító értékesítési, hitel- és földbirtokpolitika kell. A földtulajdon és földhasználat terén növelni szükséges a helyben élők részesedését, hiszen akkor a jövedelem is helyben marad. Erre vállalkoztunk, képviselőtársaim, és erre kötöttünk szövetséget három esztendővel ezelőtt a vidék népével. Ezért tartalmazza ma már az ország alaptörvénye, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet a nemzet közös örökségét képezik, amelyek védelme, fennta rtása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki mindenkori kötelessége. Ezért fogalmaztuk bele a jelenleg is érvényes kormányprogramba, hogy az új társadalmi szerződés a megosztottság helyett az együttműködést, a magánérdekek érvénye sítése helyett a közjó szolgálatát, közös nemzeti ügyeink erős és hatékony képviseletét követeli. Az államnak ezek szerint pártatlannak kell lennie. Ha az állam részrehajló, és magánérdekek kiszolgálójává alacsonyodik, akkor a saját működésének értelmét sz ámolja föl - szól a nemzeti együttműködés programja. Közösen hangsúlyoztuk, hogy fenn kell tartani kultúrtájainkat, a települések közösségeit, az egyediségükben megnyilvánuló termelési hagyományaikat. A nemzeti vidékfejlesztési stratégia is hasonló szellem iségben született, és a kormányprogrammal együtt erősítette meg a gazdatársadalommal kötött szövetségünk lényegét, miszerint csak egy összetettebb, sok kis- és közepes méretű birtokra épülő, változatos termékszerkezetű mezőgazdaság tud nagyszámú, megélheté st is biztosító munkahelyet teremteni, ezáltal kellő távlatot nyújtani a gazdatársadalom és az utánpótlást, a vidék továbbélését jelentő fiatal gazdák számára. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvénytervezet azonban adós marad a fenti vállalások t eljesíthetőségét biztosító törvényi keretrendszer teljes körű felvázolásával, miután hiányoznak belőle az üzemszabályozásra és a családi gazdaságok működésére vonatkozó fejezetek. Ez a törvénytervezet pusztán arról szól, hogy kié lehet, és kié lesz a magya r szülőföld, ki fogja megülni a tájat, amely megszüli a gyermekét, és egyben biztosítja is a megélhetéséhez szükséges természeti erőforrásokat. Arra a kérdésre ad választ, hogy ki szedi majd a föld hasznát. Arra viszont már nem ad választ, hogy hol és mire fogja azt fordítani; a haszon a helyi gazdaság mozgatórugója lesze, vagy elviszik azt a helyi közösség orra elől; ki és milyen feltételekkel tud a falu földjén gazdálkodni, és ezáltal a saját és családja megélhetéséről gondoskodni, hogy újabb száz évekre mondhassa magát szülőföldje gondos gazdájának. Most fog eldőlni, hogy a vidéki fiatalság marad, vagy külföldre igyekszik, ahol a gazdag bennszülöttek számára alacsony presztízsű és az otthoni viszonyokhoz képest rosszul fizetett munkában és teljes kiszolg áltatottságban lesz majd része. Az előterjesztés nem foglalkozik a demográfiai földprogrammal. Ez a törvényjavaslat minden előremutató szabályozási eleme és jó szándéka ellenére ebben a formájában megerősíti a hazai nagybirtokosok és bérlők kiváltságos hel yzetét, miközben korlátozza az őstermelők, egyéni gazdálkodók és családi gazdaságok birtokszerzési lehetőségét. Egyegy gazdasági szereplőnek tetszőleges számú üzem létesítését teszi lehetővé, miközben tulajdonosaikon mint természetes személyeken keresztül a birtokszerzés terén is megkülönböztetetten kedvező helyzetbe kerülnek. Az előttünk fekvő rendezési javaslat intézményesen fenntartja a nagybirtokrendszert és annak nyomasztó gazdálkodási, hatalmi túlsúlyát a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet kiv áltságokat biztosító eljárási szabályain keresztül. Ezek a nagyüzemek ugyan a föld elhelyezkedése szerinti településen vannak és lesznek bejegyezve, de tulajdonosaikat semmi nem kötelezi a helyben lakásra
